A Forma–1-be készül a magyar trónörökös – interjú

A Forma–1-be készül a magyar trónörökös – interjú

Királyi vér csörgedezik az ereiben, mégis abban bízik, nevét nem a történelmi családi név teszi majd legendává, hanem autóversenyzőként elért eredményei. A 18 éves Habsburg Ferdinánd – aki elméletileg Magyarország trónörököse – ugyanis az aszfalt ördögeként száguld a világ legismertebb versenypályáin. A mélyen vallásos fiatalember komolyan hisz abban, hogy egyszer belőle is Forma–1-es pilóta válik. Szülei, amikor csak tehetik, elkísérik őt a futamokra. Ma este mindenképpen leül a televízió elé, hogy megnézze Ausztria és Magyarország összecsapását a labdarúgó-Európa-bajnokságon.

– Feltételezem, már a franciaországi Bordeaux-ban van.
– Nem, jelenleg Salzburgban vagyok, és készülök a hét végi versenyemre. De miért kellene nekem a francia városban lennem?

Habsburg Ferdinándot a családja is támogatja sportkarrierje Fotó: Hanzséros Tünde

– A futball miatt. Nem megy ki a magyar–osztrák Európa-bajnoki meccsre?
– Nem, de árulja el nekem, kivel is játszunk? Na jó, félre a tréfával, a találkozót televízión mindenképpen megnézem majd, hiszen tudom, mindkét országban milyen nagy várakozás előzi meg az összecsapást. Ugye jól tudom, hogy a magyar csapat legutóbb 44 éve szerepelt Európa-bajnokságon?

– Sajnos jól tudja. De melyik csapatnak szurkol?
– Azt szeretném, ha a mérkőzés döntetlen lenne, és mindkét csapat továbbjutna a csoportjából. Remélem, teljesül a vágyam, ugyanakkor nézzék el nekem, ha tévednék, mert nem vagyok nagy futballszakértő.

– Ön elméletileg hazánk, Magyarország trónörököse. Mennyire követi az országban zajló eseményeket?
– Magam nem igazán követem a híreket, de szerencsére édesapám különösen nagy gondot fordít arra, hogy folyamatosan tájékoztasson a legfontosabb történésekről és azokról, amikről illik tudnom, így neki köszönhetően általában naprakész vagyok.

– Érdekli-e a politika, vállalna-e társadalmi szerepet, ha erre felkérné valaki?
– Olyan család vesz körül, amely rengeteg szállal kötődik a politikához. Mint például a húgom, Glória, aki különösen nagy figyelmet tanúsít a politika iránt, de az én érdeklődésem középpontjában az autóversenyzés áll, és szinte csak azon jár az eszem.

– Mikor dőlt el, hogy királyi sarjként autóversenyző legyen? Hogyan fogadta mindezt a család?
– Tizenegy éves voltam, amikor elkezdtem komolyabban gokartozni, de profi szintre csak körülbelül 15 éves koromban léptem. A szüleim csak akkor fogták fel igazán, mennyire komolyan is gondolom ezt az egészet, amikor közöltem velük, hogy a továbbtanulás helyett inkább versenyezni szeretnék. Nem volt egyszerű meggyőznöm őket, de ahogy látja, sikerült.

– Mennyire jelent nehézséget vagy éppen ellenkezőleg, könnyebbséget a neve? Jobban kinyílik a szponzorok pénztárcája, ha meghallják, hogy egy igazi Habsburgot támogathatnak?
– Igen is, meg nem is. A Habsburg név segítség, mert sok ajtót kinyit, és ennek révén könnyebben lehet kapcsolatokat kiépíteni, valamint a médianyilvánosság szempontjából sem utolsó. De a szponzoráció már egészen más kérdés, ugyanis sokan úgy vélik, mivel Habsburg vagyok, elég pénzem van, így nincs is szükségem a támogatásra. Ezek az emberek azonban nem gondolnak bele abba, milyen sokba is kerül valójában az autóversenyzés. Főleg ilyen szinten.

 

– Mikor járt utoljára Magyarországon, illetve mikor jön legközelebb?

– Több mint három hete voltam Pannonhalmán. A bencés apátságban vettem magamhoz a bérmálás szentségét a húgommal együtt, egy rendkívül szép és meghitt szertartás keretein belül, ahol az egész családom jelen volt. És rövidesen újra jövök, ugyanis a hét végén, június 19-én versenyem lesz a Hungaroringen. Alig várom már, hogy életemben először versenyezhessek ezen a fantasztikus pályán.

– Lassan minden hétvégén arról jönnek a hírek, hogy valamelyik sorozatban megnyeri az időmérőt, a futamok végén dobogóra áll. A monacói második hely után legutóbb az F3-ban szerezte meg a pole pozíciót, majd első futamgyőzelme következett. Ezt várta önmagától a szezonkezdet előtt?
– Kétségtelen tény, egyre jobb eredményeket érek el, de szeretnék a földön maradni. A mögöttünk álló hétvége, akárcsak a monacói előtte, egyszerűen fantasztikus volt. Most minden a mi kezünkre játszott, végig gyorsak voltunk, és sikerült megszereznünk az első futamgyőzelmünket. De ami még fontosabb, értékes pontokat és jó néhány trófeát gyűjtöttünk! Hatalmas köszönet illeti a DriveX csapatot és mindenkit, akik eddig támogattak. Igen, hittem magamban, bíztam abban, hogy képes leszek jó eredményekre. Remélem, ez csak a kezdet.

Fotó: Hanzséros Tünde

– Monacóban dobogóra került, megszerezte első pole pozícióját a Formula Renault-sorozatban. Mondhatni a lehető legjobb helyen villant meg, hiszen a hercegségben mindenki ott volt, aki számít, ráadásul az F1-es csapatok is a saját szemükkel láthatták, mit tud. Sokat jelenthet ez az eredmény a további sorsát illetően?
– Nagyon fontos. Ezzel biztosan bekerültem a Forma–1-es csapatok látókörébe, ami a jövőm kulcsa lehet. Nagyon keményen megdolgoztam ezért a sikerért, és örömmel tölt el, hogy a munkám meghozta gyümölcsét. Most már csak folytatni kell, amit elkezdtünk, aztán jöhetnek az ajánlatok.

– Az idei szezon nagy kihívás, ez tény, hiszen több bajnokságban is szerepel. Miért ezek mellett döntött, és mit szeretne elérni a szezon végéig?
– A Formula Renault Eurocup az egyik legkeményebb junior formaautós sorozat. Azok a versenyzők, akik korábban kiemelkedően teljesítettek itt, esetleg nyertek is, mind-mind előreléptek, és helyük van a motorsport világában. Az F3 Open pedig egy rohamosan növekvő bajnokság, amely egyre népszerűbbé válik. A terv az, hogy mindkét bajnokságot megnyerjem, és bár mindkét mezőny rendkívül erős, különösen az Eurocup, én mégis magabiztosan állok a kihívás elé.

– Mint minden autóversenyző, ön is gokartosként kezdte a pályafutását. Meddig gokartozott, és milyen eredménnyel?
– Hat évig. A legnagyobb sikeremnek a magyar és az osztrák bajnoki címek megszerzését tartom, valamint azt, hogy két alkalommal is sikerült a legjobb tíz között végeznem a Rotax világbajnoki döntőn.

– Mi döntött amellett, hogy a formaautózás lesz az irány, nem pedig a zárt autók világa?
– Erre nagyon egyszerű a válasz: a Forma–1. Az álmom, hogy az F1-ben versenyezhessek, és ahhoz a formaautókon át vezet az út. Ennek ellenére a sportautóknak és a prototípusoknak is nagy rajongója vagyok, és remélem, egyszer lehetőségem nyílik rá, hogy ilyeneket is vezethessek. Ám jelenleg teljes erővel a formaautózásra koncentrálok.

Fotó: Hanzséros Tünde

– Mennyire vesz részt a háttérmunkában, vállal-e szerepet a tárgyalásokon?
– Az unokabátyám, Jamie Campbell-Walter a menedzserem, aki igyekszik kihagyni engem az effajta dolgokból, hiszen nekem elsősorban a versenyzésre kell összpontosítanom. A tárgyalást és az üzleti ügyeket a szakértőkre hagyom.

– Hova szeretne eljutni mint autóversenyző?
– A célom, hogy sikeres, profi autóversenyző váljon belőlem akár a Forma–1-ben, akár valamelyik sportautó-szériában. Olyan legendás, komplett versenyző szeretnék lenni, aki bármilyen autóval gyors tud lenni. Az sem titok, elég pénzt szeretnék keresni az autóversenyzéssel, hogy bebizonyítsam, a szüleim befektetése jó helyre ment!

– Mennyire nehezítette meg mondjuk az F1-be való bekerülését, hogy Max Verstappen esete miatt az FIA létrehozta a pontrendszerét? Egyetért ezzel, vagy éppen az ifjú holland példája mutatja, nem a kora, hanem a tehetsége a lényeg egy pilótának?
– Nem tisztem megítélni, hogy mit kellene és mit nem kellene tennie az FIA-nak. Jelen pillanatban egyedül arra koncentrálok, hogy a lehető legjobb versenyző váljon belőlem, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő. Biztos vagyok benne, hogy ha majd készen állok már rá, és minden a tervek szerint alakul, akkor előbb-utóbb egy F1-es versenyzői ülésben fogok kikötni!

– Alig múlt 18 éves. Mennyire tudja élni egy fiatal mindennapos életét? Jár-e szórakozni, moziba, színházba?
– Nem igazán. Nagy ritkán tudok csak időt szakítani arra, hogy találkozzak a barátaimmal, és elmenjek moziba, ha éppen nincs versenyem azon a hétvégén. Nagyon szigorú vagyok magamhoz ebben a tekintetben. Igyekszem eleget aludni, és csak akkor megyek el szórakozni, ha megérdemlem. Egyfajta jutalomként, mint például a monacói versenyem után.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 06. 14.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »