A finnek profik

Egy építkezéssel foglalkozó üzletember pár éve interjúkészítés közben mesélt egy különös finnországi kalandjáról. Ottani ismerősétől kapott meghívást Helsinkibe, akinek vállalata hasonló munkát végez, mint az övé. Az egyik közös vacsora után a finn üzletember a magyarországi üzleti viszonyokról kérdezgette őt, ezután pedig ő is kíváncsiskodni kezdett az ottani, a magyarok számára előnyös üzleti lehetőségekről. Mint mondta, ekkor nem várt dolog történt. A kettejük közti beszélgetés nemcsak hogy megakadt, de finn partnere az ő kérdését olyannyira rossz néven vette, hogy gyakorlatilag kidobta az otthonából, ezért kénytelen volt pár napot szállodában tölteni, s a kapcsolat is teljesen megszakadt közöttük. Uniós alapértékek ide vagy oda, mondta, a protekcionizmus nagyon is működik Európában. Számára akkor egyértelműen kiderült, hogy a finnek nem látnak szívesen külföldieket olyan munkák esetében, amelyeket maguk is el tudnak végezni.

Bevallom, addig és azóta sem olvastam sokat a finn üzleti viszonyokról, ismerve azonban más európai országok gyakorlatát, a történet nem tűnt hihetetlennek, és egyébként sem volt okom kételkedni a magyar üzletember mondandójában. És ezért is ért meglepetésként a Finnország budapesti nagykövetével készült interjú, amelyet a múlt héten olvastam a Magyar Hírlapban. A cikk ezzel a hangsúlyos címmel indult a címlapon: „Finnországban remek esélyek várják a magyar befektetőket”, s az újságban belül ezzel folytatódott: „Finnország magyar befektetőket vár”, ami ugye, épp az ellenkezője, mint amit korábban az üzletembertől hallottam. Felcsigázva kezdtem hozzá tehát az egész újságoldalnyi interjúnak, mit ajánl nekünk, magyaroknak, Petri Tuomi-Nikula.

A nagykövet először is ismertette a finnek magyarországi befektetéseit, amelyek 2010-ben elérték az egymilliárd eurót. Megtudtam, hogy körülbelül hetven finn vállalat van jelen Magyarországon, közülük a legjelentősebbek a Konecranes, a Scanfil és a Lindström, s hogy a jövőben a finn cégek fontos szerepet tölthetnek be az energiaszektorban és az elektromos mobilitás területén. A nagykövet szólt a lejtmenetben lévő Nokiáról, amelynek itteni kutatási-fejlesztési központjában 1500-an dolgoznak, s ami szerinte ígéretes jövő előtt áll, azután a két ország közötti kereskedelmi egyenlegről, a számukra reményt keltő finn papíriparról, a GDP-ről és az Oroszországgal szembeni embargó kedvezőtlen hatásairól. Beszélt a finn oktatásról, a küszöbönálló egészségügyi és szociális reformjaikról, atomerőmű-építésről és velünk tervezett kulturális együttműködésről. Azt a részt azonban nem leltem sehol, ahol a magyar befektetőket várják – ami a legérdekesebb rész, s amelyet nem véletlenül emelt ki a lap. Másodszor is nekiugrottam tehát a hosszú szövegnek, és akkor megtaláltam. A hosszú interjúban egyetlen mondat volt, ez: „Lenne igény magyar befektetésekre is Finnországban.”

Mivel az újságban föltehetően nem voltak kíváncsiak a részletekre, magunk kérdeztük meg a finn nagykövetet, hogy pontosan milyen területeket érintő befektetésekre gondolt, hadd tudják meg a magyar vállalkozók. A diplomata válasza azonban nem igazán támasztotta alá az újságcikket. Így szólt: „Finnország gazdaságának általános értelemben szüksége van a külföldi befektetésekre. Az interjúban ezt tájékoztató jelleggel a potenciális magyar befektetők tudomására akartam hozni. Az érdeklődők a konkrét lehetőségekről az Investinfinland.fi honlapon tudnak tájékozódni. Egy konkrét területet azonban kapásból tudok említeni: szeretnénk valahogyan megszerezni Magyarország olimpiai sikerreceptjét…”

A finnek tényleg profik.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 22.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »