A Fidesz elárulta a nemzeti kultúrát

Egy magát nemzetinek valló kormánynak kell legyen elképzelése arról, hogyan akarja feléleszteni a nemzeti gondolatot a kultúra terén, azonban öt évvel a kétharmados Fidesz-győzelem után egyértelműen látszik, hogy Orbánék magukra hagyták ezt a területet, az továbbra is a balliberálisok fogságában vergődik. Öt év alatt sem söpörték ki a színházakat, nem készült egyetlen komoly költségvetésű történelmi film sem, az oktatásban pedig a saját elhibázott építményeiket kénytelenek lebontani. Dúró Dórát, az Országgyűlés kulturális és oktatási bizottságának elnökét kérdeztük a jövő generáció lehetőségeiről, a Jobbik szakpolitikai terveiről.

 – Az Ön által vezetett bizottság hatáskörébe tartozik az oktatás, a kultúra, a sport és a média. Hogyan látja ezek helyzetét, miben látja ezek jelentőségét?

 – Ezek mindegyike – önmagában is, ám így együtt különösen – rendkívüli mértékben meghatározza egy nemzet és egy egyén lelkiállapotát, tudatát, önképét. Éppen ezért kellene egységben gondolkodni, és egy olyan, a nemzeti identitás erősítését középpontba helyező, átfogó szakmai koncepció alapján irányítani ezeket a területeket, ami képes jövőképet adni a magyaroknak Magyarországon. Ez most nem valósul meg, ötletelés zajlik, a közösséghez tartozás ereje nem érvényesül a kultúrában sem, a fősodratú média pedig hozzávetőleg ugyanazon az erkölcsi szinten van, mint a szocialisták idején volt, miközben a köztévé pártszócsővé vált. Azt tapasztaljuk, hogy a kormánynak nincs elképzelése arról, mihez akar kezdeni ezekben az ágazatokban, nem látják a valódi problémákat, illetve nem merik vállalni azokat a konfliktusokat, amikre szükség lenne nemzeti kultúránk megerősítéséhez. Egyre több meghatározó művész érzi ma már úgy, hogy a Fidesz elárulta a nemzeti kultúrát. Egyet kell, hogy értsek velük.

 – Kik ma a magyar kulturális élet meghatározó emberei?

 – Sajnos nagyon sokan ugyanazok, akik a balliberálisok regnálása idején, na jó, Andy Vajnával kiegészülve… A 2010-es választások után sok nemzeti gondolkodású ember – a Fidesz szavazóinak jelentős része is – azt hitte, hogy a kultúrában megtörténik a rendszerváltás. A nemzeti gondolat előtérbe kerül, a magyargyalázások megszűnnek, és a közösségünk büszkesége új erőre kap. Aztán jöttek egymás után a csalódások, Alföldi Róbert folytathatta ámokfutását a Nemzeti Színház élén – majd a Magyar Állami Operaházba is meghívták rendezni –, a filmgyártásban pedig élet és halál ura lehet egy, a magyar kultúrától idegen kaszinómágnás Andy Vajna személyében. A budapesti színházak között reménycsillagként feltűnt Újszínház kitűnő társulata ellenére is csalódást okoz, többet vártunk egy ilyen lehetőségtől. Intézménylátogatásaim során saját szememmel is meggyőződtem a levéltárak, könyvtárak, közgyűjtemények sanyarú, elhanyagolt helyzetéről – mindez gyakran nem is csak pénz, hanem kormányzati akarat kérdése. Láttuk az elmúlt öt évben, hogy ha a Fidesz valamit elhatároz, azt megcsinálja: képesek néhány óra alatt teljesen új egyházi törvényt alkotni, a teljes dohánypiacot bekebelezni és még sorolhatnám. Ha lett volna elég elszántságuk arra, hogy a nemzetstratégiailag is meghatározó kulturális területet rendbe tegyék, akkor minden bizonnyal ez megtörtént volna. A Várkert bazárt is sikerült többször átadni…

 – A politika direkt beavatkozását hiányolja a kulturális életbe? Ez bizonyára hatalmas ellenállásba ütközne. A Jobbik erre készül?

 – Értékekről beszélek, és azok megmentéséről. Értéknek tartom, hogy Arany János nyelvén beszélhetünk, hogy megismerhetjük olyan történelmi személyeink életművét, mint Szent László vagy épp Bethlen István. A magyar történelem gazdag, ami alapja a mi összetartozásunknak. Emellett lényünk természetes része a keresztény kultúra, ennek megfelelően viselkedünk, bánunk egymással, öltözködünk stb. És mindez nem kellőképpen jelenik meg a kulturális életünkben. Nem politikai beavatkozásról van tehát szó, hanem arról, hogy ami természetes része az életünknek, azt ne nyomjuk el, ami az emberek épülésére, felemelésére szolgál, azt támogassuk, helyezzük előtérbe! Ez nem a pártokról szól, senkinél nem az az elsődleges a mi szemünkben, hogy kire szavazott, hanem az, hogy a kultúrája, művészete értéket közvetít-e, vagy esetleg csak valamilyen szűk lobbiérdeket, esetenként ráadásul provokálva.

 – Ha a kultúrában hiányolja is a változásokat, az oktatásban ezt nem lehet szóvá tenni. Egészen nagy, rendszerszintű változások történtek.

 – Az oktatás a társadalmi mobilizáció hajtóereje kellene legyen, ehelyett inkább a kasztrendszer kialakulása felé tolja hazánkat. Az átgondolatlan döntések következtében zsákutcába kerültek a szegényebb családokba született gyermekek, ez a rendszer egyáltalán nem segíti a kitörésüket, felemelkedésüket. Hazánkban meghatározó, hogy egy újszülött milyen vagyoni helyzetű családba születik. Az oktatásnak éppen rombolnia kellene ezeket az akadályokat, de sajnos továbbra is erősíti azokat, ráadásul egyáltalán nincs a pedagógusok kezében eszköz arra, hogy a cigány gyerekek nevelésének egyre égetőbb kérdését kezelni tudják, pedig az oktatásnak ezen a területen is kiemelt szerep jut. Ehhez is alapvető szemléletváltásra lenne szükség, az integráció minden áron való erőltetése megbukott, és csak az oldhatja meg az egyre erőteljesebben jelentkező problémákat, ha komolyan vesszük, hogy az alulszocializált gyerekeknek is kötelezettségeik vannak. Társadalmi elvárás, hogy az iskolában mindenkit munkára neveljünk, ez alól senki nem lehet kivétel. Ha a család ebben gátolja a gyereket, akkor akár a család ellenében is cselekedni kell. Ha a demográfiai trendeket megnézzük, akkor azt látjuk, hogy a magyarság lélekszáma generációnként megfeleződik, a cigányságé megduplázódik. Nincs vesztegetni való időnk tehát.

 – Ehhez a kérdéshez kapcsolódóan is gyakran felmerül a közéletben a nők részvétele, illetve szerepe a 21. századi társadalmi viszonyok között. Női politikusként mit gondol erről?

 – A nők legfontosabb küldetése az anyaság. Minden nőt abban kell segítenünk, hogy gyermekeket szüljön, neveljen, és nemcsak azért, mert ez az élet legfőbb értelme, boldogsága, hanem azért is, mert enélkül teljesen felesleges bármit építenünk a mindennapok során. Ez igaz az egyén, de egy nemzet szintjén is. Ma már azt látjuk, hogy azokban az országokban születik több gyermek, ahol több nő dolgozik, így az anyák munkaerő-piaci részvétele nemzeti érdek. Ugyanakkor, ha valaki főállású anyaként tud kiteljesedni, ezt a lehetőséget sem szabad elvitatni tőle. És társadalmi szinten is fontos lenne jobban figyelni az élet igenlésére.

 – Három gyermek édesanyjaként hogyan tudja összeegyeztetni a hivatását a családdal?

 – A képviselői jogállás sajátossága miatt nem sok választásom volt, hiszen nem mehetek csak úgy gyesre. De szerencsés helyzetben vagyok: rengeteg segítséget kapok a nagyszülőktől és a férjemtől, és a Jobbik vezetősége, frakciója is bababarát. Persze más dolgozó anyákhoz hasonlóan az én mindennapjaim sem könnyűek, és kerülök néha különösen nehéz helyzetekbe is, mégis így érzem teljesnek az életemet.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »