A helyi és regionális értékeket kutató diákok évente megrendezett konferenciájára, a Kincskeresőkre idén a járvány miatt kevesebb felvidéki diák érkezett. A tanulók ismét bemutatták a kincsnek nevezhető néprajzi tudástárat, amelyet áldozatos munkával, alázattal és nem apadó kíváncsisággal apránként szedtek össze.
A Kincskeresők országos konferencián diákok mutatnak be és prezentálnak olyan értékőrző előadásokat, amelyeket mentoraik segítségével készítettek el saját régiójukban végzett kutatások alapján. Az egyes diákok által kiválasztott téma lehet néprajzi, tudományos vagy történelmi jellegű, de nagyon gyakran foglalkoznak a tanulók jeles felvidéki személyiségek életével és tevékenységével.
A kivetített bemutatókat kezdetektől fogva szakemberek, történészek, néprajzkutatók, művészettörténészek vagy tanárok bírálják el, miközben jó tanácsokkal, építő jellegű kritikával látják el a diákokat és felkészítőiket egyaránt. A Kincskeresők konferencia tizenhat év alatt mozgalommá nőtte ki magát, szorosan összefonódott Szanyi Mária, néprajzos, pedagógus, tehetségkutató nevével, aki mozgatórugója és szíve a Kincskeresőknek. Az idei konferenciát a galántai városi hivatal üléstermében rendezték meg.
A kincskeresők száma évről évre növekszik, mára már egy kész értéktárat össze lehetett állítani az eddigi gyűjtésekből. A néprajzi tematikájú cikkek gyűjteménye könyv formájában is megjelenik a napokban. Az idei, tizenhatodik alkalommal megrendezett Kincskeresőkre huszonhárom csapat jelentkezett be, ezek közül egy jelentkezett online, a többiek jelenlétiben vettek részt a versenyen. A versenyen végül három csapat nem tudott megjelenni a vírus miatt, de az előadásaikat videó formájában elküldték az értékelő bizottságnak. A zsűri élőben értékelte, amit a videón hallott.
Szanyi Mária elárulta, a koronavírus jelentősen rányomta a bélyegét a versenyre is, az iskolák örülnek, ha fel tudják zárkóztatni a diákokat, ha jelenlétiben tudnak oktatni, így sokkal kevesebb idejük, energiájuk jut a mentor-tanároknak arra, hogy plusz tevékenységekkel, kutatással, tehetséggondozással foglalkozzanak. A Kincskeresőkre való készülés pedig jelentős mértékben tanórán kívüli tevékenység. Nagyon örülnek azonban annak, hogy huszonhárom csapat fel tudott készülni, a zsűrinek pedig több ideje volt mélyebb értékelést adni. A máskor két teljes napos konferencia helyett idén két délelőtt alatt zajlott le a konferencia.
„Nagy elégedettséggel töltött el, hogy amíg máskor Budapestről hívtunk akadémikusokat, történettudományi szakembereket zsűrizni – most a sajátjainkat, felvidéki szakembereket hívtunk. kezdetektől fogva ez volt a célom” – jegyezte meg Szanyi Mária, hozzátéve, hogy a gyerekek mögött nagyon komoly kutatás áll. A Galántai Honismereti Múzeum igazgatója, Takács Mihály nagy tudásról tett tanúbizonyságot. Gaucsik István, a Szlovák Tudományos Akadémia tagja, valamint Csonka Ákos, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet referense szintén a zsűrit erősítette.
Szanyi Mária kiemelte a nagymácsédi Mészáros Dávid Alapiskola csapatainak munkáit. Az intézmény egyik csapata a 1831-es, az 1849-es, 1855-ös és 1866-os kolerajárványok nagymácsédi lecsapódását dolgozta fel. Az is egy ismeretlen betegség volt és most újra egy ilyennel állunk szembe – mutatott rá az aktualitásra a verseny szervezője.
A másik nagymácsédi csapat Mária Terézia urbáriumát dolgozta fel. Szannyi Mária nagyon örült a szepsiek előadásának a debrődi növénytemplomról, a Szent László forrásról és legendákról szóló templomtörténetekről. Rancsó Andrea, a Kincskeresők egyik főszervezője, az Értéktár bizottság elnöke mindig biztatta a diákokat, hogy keressék meg környezetükben azokat az embereket, akik valamilyen nagy értéket hoztak létre. Ezen ötlet magja szárba szökkent, és az idei Kincskeresőkön a portrék kerültek előtérbe. A felsőszeli Széchenyi István Alapiskola tanulóinak egy csoportja például Oros László, a Bibliotheca Pro Patria atyjának munkásságát dolgozta fel.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
