„A falnak is füle van”

Nemrég Koltay Gábor elmondta, gyermekkorában csodálkozott, milyen keveset hall még otthon is történelmünk fehér foltjairól. Ennek okát tudakolva hamar megkapta a feleletet otthon: „Tudd meg, fiam, a falnak is füle van!”

Magyar Menedék - Tepe

Közeleg 1956 hatvanadik évfordulója. Hányan és hányan vannak olyan ötvenhatosok, akikről szinte nem vagy alig esik szó! Vajon miért nem lehet hallani egy Végvári Vazul ferences atyáról, aki maga is fegyveresen harcolt akkor, sőt a Budai Vár parancsnoka is volt? Vagy Földváry-Boér Elemérről, aki az egyik legkorábban (huszonhat évesen) elhunyt hőse volt a szabadságharcnak? Vagy Pákh Tiborról, aki tizennégy évet töltött a kommunizmus börtöneiben (1957-től 1971-ig), és akinek kiszabadulása után is csak tovább folytatódott az üldözése?

A sor persze folytatható. Ha visszagondolok eddigi életemre, hányszor találkoztam olyan, önmagukat nemzetinek-kereszténynek mondó, jóval előttem járt értelmiségiekkel, akik Koltay Gábor – pontosabban édesapjának – idézett mondatát juttatták eszükbe hallgatásukkal. Hányszor hallottam, amikor nevekre kérdeztem rá: „Igen, ő is… De erről inkább ne beszéljünk.”

A költő által megénekelt „fortélyos félelem” úgy tűnik, még ma is ott van zsigereinkben éppúgy, mint Trianon. Annak idején Tormay Cécile arról írt, hogy Trianon ott van mindig mindenben. A történelmi gúzsba kötöttség, a sarokba szorítottság, a kisebbségbe taszítás mementójaként.

Kíváncsi vagyok, hogy nemsokára, 1956 ötvenedik évfordulóján is ez lesz-e a helyzet? Még egy emblematikus név jut az eszembe. Brusznyai Árpádé. A tudósé és a magyaré, de most főleg a – magyaré. Kálváriájáról dr. Horváth Ferenc vádlott-társa írta: „A bíró vagy ügyész újra felolvasta a halálos ítéletet és hát ugye átadta a hóhérnak. Akkor szegény elindult, és végig a Himnuszt énekelte mindaddig, amíg a torkát a kötél el nem szorította.”

Ebben minden benne van. Az ilyen – Wass Albert szavával élve – szálfa-emberek életéről kellene filmeket készíteni, műsorokat csinálni. Mindjárt más lenne hazánk mentális állapota. Vagy marad a butaság, a tunyaság, az amnézia – arra hivatkozva, hogy „a falnak is füle van”. Merthogy, amint Márai Sándor írta (Napló, 1976-1983), „nem a computer tehet róla, hogy az emberek nagy többsége ma is bárgyú, hanem az ember, aki minden civilizációban, így a mostaniban is, hajlamos a szellemi tunyaságra, mert nem élvezőképes, csak fogyasztóképes


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »