A Facebook tényleg tudja, mi az igazság?

A Facebook tényleg tudja, mi az igazság?

A Facebook most komolyan elgondolkodott azon, hogy intézményesíti a hírek manipulálását.

November 8-a óta sokkos állapotban van a liberális elit. Vakon hittek Hillary Clinton győzelmében, a vereség lehetősége fel sem merült reális szcenárióként. A közvélemény-kutatások mind Clinton győzelmét jósolták, a mainstream média pedig egy az egyben beállt a demokrata jelölt mögé. A teljes politikai fősodor, a népszerű médiaszemélyiségek, celebek, sztárok, véleményformálók – mindenki Clinton mellett kampányolt. Ugyan mi ronthatná el az idilli végkifejletet? – gondolták sokan.

És itt zárul az ördögi kör. A liberális elit annyira bízott tévedhetetlenségében, hogy egy idő után összetévesztette saját propagandáját a valósággal, és már nem tudta megkülönböztetni a kettőt.

Aztán az amerikaiak szavaztak és Trump lett az elnök.

A nagy elbizakodottságot pedig most még nagyobb pánik követi. Felelősöket, bűnbakokat keresnek. És gyorsan meg is találták őket: a kevésbé szívbajosok a tanulatlan, buta, vidéki amerikaiakat hibáztatják, a valamivel kifinomultabbak pedig a Facebookon terjedő „álhíreket”.

Az idei évben a Facebook többször is botrányba keveredett (vélt vagy valós) pártossága miatt, de arra még nem volt példa, hogy azzal vádolták volna Zuckerbergéket, hogy a republikánusok szekerét tolják. Az év elején Zuckerberg a bevándorlási krízis kapcsán vette védelmébe a liberális álláspontot: a Facebook Európa-szerte kampányt indított a migránsokkal kapcsolatos szélsőséges és rasszista hozzászólások ellen. (Ennek egyik emlékezetes pillanata volt a Heti Válasz kölni támadásokról beszámoló lapjának cenzúrázása.)

Néhány hónappal később egykori Facebook-dolgozók számoltak be arról, hogy a közösségi oldal rendszerszerűen szorítja háttérbe a jobboldali-konzervatív témákat. Az oldal – Magyarországon még nem elérhető – „Trending Topics” szekcióját a hivatalos állítások szerint egy semleges algoritmus rakja össze, amely csak azt veszi figyelembe, hogy mely híreket osztják meg a legtöbben. A volt dolgozók és kiszivárgott dokumentumok szerint azonban a jobboldali-konzervatív oldalak (Breitbart, Newsmax, Washington Examiner) linkjei nem kerülhettek be a trendtémák közé, akkor sem, ha éppen azok voltak a legnépszerűbbek.

A vádakat Zuckerberg tagadta, de azt elismerte: cégének legfelsőbb vezetőségi tagjai közül többen is anyagilag támogatták Hillary Clinton kampányát, és a kampányban szakértőként is segítették a demokrata párti elnökjelöltet.

Az amerikai elnökválasztás után Zuckerberg azt is tagadta, hogy a Facebookon terjedő álhíreknek köze lenne Trump győzelméhez. Facebook-bejegyzésében azt írta, az oldalon látható tartalom mindössze 1 százaléka álhír, és ez sem korlátozódik egyetlen pártnak kedves tartalomra. A kampány során a Facebookon egyaránt terjedtek Hillary Clintonnal és Donald Trumppal kapcsolatos álhírek.

Néhány nap alatt azonban meggondolta magát a vállalatóriás feje. Zuckerberg a minap egy listát tett közzé közösségi oldalán, amelyben az álhírek terjedése elleni lehetséges módszereket vette számba. A tervezett eszközök között szerepel a „független, külső felek” bevonása illetve a „jó minőségű, megbízható források cikkeinek” előreemelése a „Trending Topics”-ban.

Hátborzongató belegondolni abba, hogy a közel 2 milliárd felhasználóval rendelkező Facebook arctalan menedzselői döntik majd el, mi igaz és mi nem, mi valóság és mi álhír.

A Facebook méreténél és hatalmánál fogva nem takarózhat azzal, hogy ő csak egy magáncég, amely kénye-kedve szerint dönthet arról, mit jelenít meg a felületén, mit mutat meg felhasználóinak. A Facebookban sokan bíznak, és úgy tekintenek rá, mint egy szabad felületre, amelyet az emberek megtölthetnek véleményükkel, gondolataikkal.

A Facebook azonban visszaél ezzel a bizalommal, ha paternalista módon eljátssza a népek nagy tanítójának szerepét.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »