A most zajló háború kiprovokálása mögött a birodalmi elitek azon felismerése húzódott meg, hogy növekedett az esélye annak, hogy Európa, Oroszország és Kína egyre szorosabb eurázsiai együttműködési rendszere fokozatosan okafogyottá teszi ezt a hatalomgazdasági konstrukciót, és ezzel romba dönti a dollárt – fejtegeti Bogár László.
Kép: canadiandimension.com
A világkereskedelem elméletei trianguláris rendszerről beszélnek, amikor egy térségnek nagy szüksége van egy másik térség áruira, de neki nincs olyan áruja, amit cserébe adhatna. Ezért aztán kénytelen bekapcsolni egy harmadik térséget, hogy áthidalja ezt a nehézséget. Ennek klasszikus példája volt a 17–18. század során, hogy Európának nagy szüksége volt az Új Világ áruira (cukornád, gyapot, dohány), de nem tudott kellő mennyiségű árutömeget felajánlani cserébe. Ezért olcsó és gyenge minőségű iparcikkeit Afrikában rabszolga-„árura” cserélte, amit aztán horribilis haszonnal tudott Amerikában értékesíteni, így a háromszög „két szöge” (Európa és Amerika) nagyon jól járt, Afrika viszont totális katasztrófába süllyed ennek nyomán azóta is folyamatosan.
Ilyen „csinált” rendszer volt a „petrodollár”, amellyel Amerika Szaúdi-Arábiával összejátszva az egész világot taszítja fél évszázada katasztrófába, még ha a világ eddig erről nem is nagyon vett tudomást, de most valami nagyon megváltozóban van.
Ám előbb lássuk a történetet.
Amerika világbirodalmi alapjait a kereskedelem, a pénz és a média jelenti. A gigantikus katonai erő inkább „csak” a nyomaték kedvéért van bekészítve, hogy ha a fenti három szoftfegyverrel nem tudná „jobb belátásra” bírni a világnak e birodalmi rendbe engedelmesen belesimulni nem igazán kívánó szereplőit, akkor legyen mindig egy kis kijózanító „show-műsor” is kéznél.
Az 1944-ben Bretton Woodsban létrejött rendszer adta a pénzhatalmi talapzatát az amerikai birodalom globális uralmának, és ez közel negyed évszázadon át senki által meg nem kérdőjelezhető konstrukciónak bizonyult. Nem volt szükség semmilyen „háromszögre”, mert a világ minden áruja Amerikába özönlött.
A Bretton Woods-i konferencia színhelye: a Mount Washington Hotel – wikipedia
És ezért Amerika csak „papírral” fizetett.
A világ nem aggódott, hiszen ez a „papír-”, vagyis dollártömeg mögött a világtörténelem legnagyobb aranytartaléka és a dollárnak ehhez az aranyhoz való, rögzített árfolyama állt, vagyis ha a már nagyon sok dollártól „felfúvódott” (a felfúvódás latinul infláció) világ túl nagynak találta volna ezt a dollártömeget, akkor bármikor beválthatta azt értékmegőrző aranyra. Ám a hatvanas évek végére már valóban elkezdett aggódni a világ, és elkezdte volna aranyra váltani a dollártömegét, ami Amerika számára végzetes lett volna, mert akkor kiderül, hogy nem tud mivel fizetni a gazdaságát megfinanszírozó világnak. És ekkor jött az újabb „aranyháromszög” ötlete, csak megfelelő „harmadik szöget” kellett találni hozzá, és aki keres, talál.
Szaúdi-Arábia, illetve az ő ellenőrzése alatt álló, közel-keleti olajmonarchiák „blokkja” vált ezzé a hiányzó harmadik szöggé.
Szaúd-Arábia – wikipedia
Az egyezség lényege az volt, hogy ha a világot együttes erővel rá tudják kényszeríteni arra, hogy csak dollárért vásárolhasson olajat, akkor ezzel Amerika megtalálta azt az „árucikket”, amellyel fizet a neki szállító világnak. Már csak arra volt szükség, hogy az így nélkülözhetetlen univerzális „árucikké” váló dollárt diszkréten eloldják az aranytól, hisz a rögzített árfolyam rövid időn belül aláásta volna a rendszer egészét. És ezután még volt egy „apróság”: kellett „csinálni” egy újabb közel-keleti háborút, hogy erre hivatkozva tizenhatszorosára lehessen emelni az olaj árát, amelynek megvásárlásához előbb persze dollárt kellett vásárolni, ügyes ugye?
Az 1971 óta eltelt fél évszázad során az amerikai birodalom ezzel a rejtett globális hatalomgazdasági diktátummal százezermilliárd dollár nagyságrendű erőforrást szívott el a világ többi részétől, főként Európától, Oroszországtól és Kínától, miközben belső hanyatlása miatt egyre degeneratívabb módon használta fel a kiszivattyúzott erőforrásokat, amelynek végső mozgatója ez a petrodollárra épülő „aranyháromszög” volt. A világ olajfüggő többsége ugyan közvetlenül Szaúdi-Arábiának fizette az olajért ezt a horribilis összeget, de annak nagy része – hogy, hogy nem – Amerikában landolt.
Leginkább fegyvervásárlás formájában.
A most zajló háború kiprovokálása mögött a birodalmi elitek azon felismerése húzódott meg, hogy növekedett az esélye annak, hogy Európa, Oroszország és Kína egyre szorosabb eurázsiai együttműködési rendszere fokozatosan okafogyottá teszi ezt a hatalomgazdasági konstrukciót, és ezzel romba dönti a dollárt és a dollár pénzhatalmi pozíciójára épülő birodalmat. Ám ez a preventív világháború most a birodalom szempontjából is összezavarodni látszik.
Ahogy várható volt, Európa ugyan valóban engedelmesen felszámolja önmagát, és minden eddiginél kiszolgáltatottabb bábjává válik a birodalomnak, ám Oroszország és Kína nemcsak, hogy egyre szorosabb együttműködésben áll ellen, de arra is esélyt ad Szaúdi-Arábiának, hogy felmondja a birodalommal kötött, 1971-es alkut.
Oroszország és Kína – wikipedia
A birodalom pedig nincs abban a helyzetben, hogy ezt megakadályozza.
Legfeljebb alázattal esdekelhet a szaúdi trónörökösnek egy kis együttműködésért. Új globális hatalomgazdasági rendszer körvonalai vannak kibontakozóban, és az amerikai birodalom ezért tesz meg láthatólag mindent annak érdekében, hogy Oroszországot végzetes lépések megtételére kényszerítse, és ezzel olyan globális katasztrófát idézzen elő, amelynek nyomán talán még lehet esélye arra, hogy a világ megmentőjének szerepében lépjen fel.
De a jelek szerint most már mindkét fél végzetes csapdában van, amelynek lényege: győzz vagy meghalsz! S ha úgy néz ki, hogy meghalsz, rántsd magaddal a pusztulásba az egész világot. Az amerikai birodalom előtti öt évszázad öt birodalma mindig a pénzhatalmi szerepének bukásával hullott a semmibe. A jelek szerint most is ez van történőben.
Bogár László közgazdász
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
