A demokrácia igazi arca és a magyarországi DEMOKRÁCIA

A demokrácia igazi arca és a magyarországi DEMOKRÁCIA

Amikor demokráciáról beszélünk, akkor egy olyan társadalmi berendezkedésről szólunk, amely megfoghatatlan, definiálhatatlan és összességében nemlétező eszmény. Ha definiáljuk a demokrácia fogalmát, akkor nem mondunk igazat, illetve nem azt definiáljuk, amit valójában értünk e fogalmon, illetve amihez igyekszünk viszonyítani történelmi távlatokban. Hiszen mindent demokráciának nevezünk, ami csak egy hajszálnyira is kapcsolódik a nép hatalomban való részvételére. A mai felfogás szerint egészen a görög „demokráciáig” vezetjük vissza e fogalom eredetét. Platónnak azonban erről egészen más volt a véleménye. Állam című művében így vélekedik a demokráciáról: „A demokrácia a csőcselék uralma, azoké, akik a szabadságot megfelelő erények hiányában a szélsőségességig fokozzák, s így a szabadságból szabadosság lesz.” Ha a görögökkel akarjuk tehát igazolni a demokrácia mibenlétét, akkor ezzel az egyetlen idézettel beérhetjük, hiszen Platón mondatát látszik bizonyítani a csaknem háromezer esztendő, amely Platóntól napjainkig elillant az emberiség mérhetetlenül ostoba feje fölött.

A történelmi korok demokrácia felfogását áttekintve is azt láthatjuk, hogy azok a pillérek, amelyekkel a demokrácia mai létét próbáljuk alátámasztani, recsegve-ropogva dőlnek ránk, hiszen a demokrácia mai felfogása nem jelenti sem az angol, sem az amerikai, sem a sok évszázados svájci demokrácia-fogalmat. A mai magyarországi demokrácia egy, a liberalizmusra és a szocialista felfogásra épült, kapitalizmussal összekavart és ettől teljesen hamis demokráciafogalom, amely a mindenkori hatalom számára inkább retorikai menekülő útvonalat, semmint de facto népfelséget jelent. Magyarországon soha nem volt demokrácia. Ami pedig leginkább arra hasonlított, az sem volt az.

Mai demokrácia felfogásunkat az a liberális szellemiség határozza meg, amely 1789-ben kezdett burjánzani Európa testén. S itt visszatekinthetünk Platón meghatározására. Az alkotmányos királyság szolgálta legjobban az európai társadalmak minden rétegét. A törvények az egész országra vonatkoztak úgy, hogy nem valamilyen eszme, párt vagy a hatalmat idegen érdekek mentén birtokló csoport érdekeit szolgálta, hanem „a nemzet” érdekeit, az országét, a történelmi léptékben gondolkodni képes országvezetők által, akik génjeikben hordozták mindazt, ami ehhez a hivatalhoz, elkötelezettséghez és felelősséghez kellett.

A nagy francia értékrombolás óta, szinte minden európai államban – Teherán előtt és után is – regnáló hatalmak saját társadalmi berendezkedésüket demokráciának tüntették fel, s éppen úgy hivatkoztak a régi, – általuk vagy mások által – demokráciának nevezett államformákra, mint Rákosi Mátyás, Salvador Allende, Sztálin, Che Gueara, Nicolae Ceauseşcu vagy éppen Gyurcsány Ferenc. A demokrácia elnevezés tehát nem más, mint a mindenkori hatalmak tevékenységének a fedőneve, felmentése.

A köztársaság, a demokrácia, a szocializmus és a liberalizmus kéz a kézben járnak, s egyik sem nélkülözheti – megnevezésében – a demokrácia fogalmát, noha ez a fogalom voltaképpen semmit nem takar. Nincs értelme és nincs mondanivalója.

Mért ártó a társadalomban a demokrácia jelenléte?

Elsősorban a döntéshozatalt, a józanész győzelmét és a nemzeti érdek előre vitelét nehezíti, mint azt manapság hazánkban látjuk. Szintén mai, hazai tapasztalat az is, hogy a közrend a demokrácia ostoba és erőltetett szellemisége miatt és annak alapján folyamatosan veszélyben van, mint a gyermekek, akiket saját ostoba és lelketlen tanáraik vonnak be, jól fizetett szocialista hadakozásokba. A demokrácia égisze alatt ma Magyarországon – az Alkotmánnyal szemben – szabadon, sportszerűen lehet hazát árulni, lázítást szítani, vádaskodni és rágalmazni, hiszen mindez „belefér” a szólás és a véleménynyilvánítás liberális demokrata embertelenségébe. Szemben az ugyanezen hazaáruló és a közrendet veszélyeztető politikusok korábbi szocialista demokráciájával, amelyben a szocialista szó inkább volt fosztóképző, mint jelző. A mai ellenzék jelenlegi demokrácia felfogása a rendszerváltás óta létezik, ugyanis addig a diktatúrában ezek az emberek, minden demokratikus jogot megtagadtak a néptől, s a „független” bíróságokat arra használták fel, hogy aki az ő „demokráciájukat” nem fogadja el, azt halálra vagy hosszú börtönre ítéltessék.

Ma is hasonló a demokratikus helyzet. Demokratikusan kötelező egyes nemzetekkel együtt zokogni, mert azoknak joguk van ezt tőlünk számon kérni, noha a magyar demokráciának elsődleges feladata volna, hogy saját nemzeti tragédiájáról – a máig tartó magyar holocaustról – vagyis Trianonról nap, mint nap megemlékezzék. Hiszen az akkor elvesztett nép méltósága ezt megkövetelné. Demokratikusan el kell tűrni, hogy egy kisebbség meghatározza, kiket tisztelhet, s kiket kell gyűlölnie a magyar nemzetnek. A demokráciában erkölcsi hátrányokat is viselünk, hiszen manapság mindennapos harcot kell vívnia még a kormánynak is azért, hogy a másik „demokráciát” vallók ne tudják keresztül vinni a homoszexuálisok közötti házasság bevezetését, s később – mint ez a „demokratikus” liberálisok körében Hollandiában felvetődött – a halottakkal való szeretkezés, a pedofília, valamint a testvérek, szülők és gyerek közötti szexuális kapcsolat törvényesítését.

A demokrácia valójában egy félelmetes és aljas játékszer, egy szellemi rombolóerő, hiszen elhiteti a néppel, hogy van beleszólása saját életébe azon kívül, hogy bedobhatja a voksát a szavazóurnába. Ez pénzt emészt fel ugyan, de négyévenként eljátszani a demokráciát, semmit sem jelent azért a bezsebelhető haszonért, amelyet a nép szava – amely régen Isten szavaként említett szó volt – tömköd „választott”, de vissza nem hívható! – képviselőinek feneketlen zsebébe.

A demokrácia tehát egy olyan lehetőség, amely a nép által megteremti azt a jólétet a parlamenti képviselők számára, amely jólétet a szavazatát leadó állampolgár soha életében nem tapasztalhat meg, ám – ostobán – ölni is képes volna az általa milliárdossá tett képviselő politikai eszméje és hazug ígéretei érdekében. Ez főként a primitív társadalmi osztályokat képviselő pártok (ma ellenzék) szavazóinak körében megfigyelhető.

Ma Magyarország talán Európában az egyetlen állam, amelyben a nép véleményét fontos kérdésekben a kormány kikéri. Igaz, a magam részéről ezt sem nevezném demokráciának– mert nincs ilyen. Inkább egy igazságos és valóban a népet szolgáló alkotmányosságnak, amely csupán azért sántít, mert a demokráciának nevezett valami okán nem merünk rendet teremteni, nem merjük hallgatásra bírni a hazudozókat, nem merjük megbüntetni a hazaárulókat, s minden, mások által kifogásolt nemzeti ügyben inkább meghunyászkodunk, és elállunk terveinktől ahelyett, hogy bevégeznénk azt.

Alkotmányos rend tehát egyelőre nincs, mert a demokrácia ijesztő, és öröklött liberális szelleme ott lebeg a fejekben. Még mindig tartunk nemzetünk gyilkosainak mai szellemi utódaitól, az ellenzéknek nevezett nemzetellenes, és migránspártoló jellemtelenektől. Ám, azért valamit mégis megvalósított a kormány abból, ami háromezer éve csak homályos fogalomként takargatta a mindenkori kormányok sokszor negatív tevékenységét. Azt a magatartást is, aminek semmi köze nem volt a néphez, a népfelséghez.

A magyar kormány, jelentős ügyekben konzultációra hívja a polgárait, s a nemzet jövőjét érintő dolgokban – népszavazásra szólít… és ez arra a valamire világít, amelyet mindenki demokráciának nevez: – a népfelség komolyan vétele rejlik a Miniszterelnök úr nemzeti konzultációs megkereséseiben, és a népszavazási kezdeményezésében. EZT kell komolyan vennünk. Mert most MI döntünk a néhány mondatban megfogalmazható sorskérdésről: – Átengedjük-e hazánkat másoknak, vagy nem? – Le akarjuk-e szereltetni templomainkról a keresztet vagy Krisztus születését jelképező csillagot? Akarjuk-e lányainkat és feleségeinket egy primitív csürhe szexuális rabszolgáivá aljasítani? … etc…

Hamarosan tehát, Magyarország – Európában egyedüliként – vizsgázik. Így elmondhatjuk, hogy itt, a világ történelme során először és elsőként joggal beszélhetünk demokráciáról

Stoffán György

The post A demokrácia igazi arca és a magyarországi DEMOKRÁCIA appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »