A DAC korábbi kapusa otthon érzi magát a Honvédnál

A DAC korábbi kapusa otthon érzi magát a Honvédnál

A nyitrai származású Tomáš Tujvelt kétszer is az NB I legjobb kapusának választották, mégsem hívták be sosem a szlovák válogatottba. A 36 éves hálóőrrel erről, karrierjéről és példaképeiröl is beszélgettünk.

A Fortuna Ligában évekig védett, az NB I-ben pedig már 11 éve ismerik a nevét. Összehasonlítaná a két bajnokságot?
Minden bajnokságnak megvan 
a maga jellemzője, de a magyar és 
a szlovák pontvadászat között nincs nagy különbség. Talán annyi, hogy az NB I meccsei szinte valamennyi csapat esetében szép, új stadionokban zajlanak. Szlovákiában ez még nincs így, bízzunk benne, hogy ez hamarosan megváltozik.

Nyitrán végigjárta a szamárlétrát, és ott mutatkozott be az élvonalban. Milyen emlékeket őriz azokról az évekről?
Csak a legszebbeket. Ott nőttem fel, ott kezdtem el focizni. A nevelőegyesületére mindenki örömmel emlékszik vissza – ahogy én is. 

Miért igazolt el 2009-ben a Videotonba?
Kaptam egy ajánlatot, és éltem a lehetőséggel, szerintem más is így tett volna a helyemben. Akkor még az NB I-es klubok nem rendelkeztek ilyen biztos háttérrel, mint manapság, de az embernek ki kell néha próbálnia más lehetőségeket is. 

Ezek szerint pozitív irányba változtak a dolgok, amikor a 2018/2019-es idényben visszatért a MOL Fehérvárhoz?
Egyértelműen. A 11 év alatt, amióta Magyarországon játszom, nemcsak a stadionok újultak meg. Már egészen más szintet képvisel a klubok teljes infrastruktúrája, a magyar foci fejlődik. 

Kecskeméten és Mezőkövesden is ezt tapasztalta? Milyen volt ezekben a klubokban védeni?
Az én időmben a Kecskemét még erős klubnak számított. Később gondok támadtak a tulajdonos körül, az anyagiak terén már nem úgy működtek a dolgok, ahogy kellett volna. A régi stadiont át is akarták építeni, de mikor a KTE-t licencproblémák miatt kizárták az NB I-ből és csak a megyei bajnokságban tudott elindulni, ez a projekt leállt. Mezőkövesd egy apró városka, de láthatjuk, hova fejlődött a csapat, most a harmadik helyen áll. Ha 
a háttérben minden jól működik, akkor működik a foci is.

Kisvárosból – székesfehérvári kitérővel – a fővárosba tette át a székhelyét, a Honvédhoz igazolt.
Nagyon jól döntöttem, egy újabb nagyszerű klubnál védhetek. Remekül érzem magam, tényleg egy új otthonra leltem Kispesten.

Hírdetés

A Honvédnál az utóbbi években nagyon erős az olasz vonal, elég Marco Rossira vagy Giuseppe Sanninóra gondolni. Mennyire érezni a sportszakmai hatásukat?
Az edzők manapság már a világ minden tájára elszerződnek. Minden edző, legyen az olasz, spanyol vagy épp portugál, hoz magával egy sajátos mentalitást, a saját játékstílusát. Meglátjuk, Sannino távozása után ki ül le a kispadra, egyelőre nem tudni, hazai lesz-e vagy külföldi. (Ideiglenesen Pisont István felel a szakmai munkáért – a szerk. megj.)

Ha most, 36 évesen végigtekint a karrierjén, melyik meccse volt a legemlékezetesebb? A Stamford Bridge-re, a Chelsea elleni EL-csoportmeccsre tippelnénk a Vidivel.
Azt hiszem, igen. Nem sokaknak adódik lehetőségük meccset látni 
a Stamford Bridge-en, nem még, hogy védjenek is. Szerintem nagyon sok focista kívánná ezt magának. Több emlékezetes meccs is mögöttem van, de talán ez a leg-leg. Mezt nem cseréltem senkivel, a sajátomat azonban elraktam. Fontosabbnak tartom az emlékeimet, esetleg egy videófelvételt róla. De ez már a múlt, előre kell nézni, mert még nem akarom befejezni a pályafutásomat, még nagy kedvem van küzdeni, győzelmeket aratni. Ha az egészségem engedi, még ott akarok lenni a pályán néhány évig. Nemrég olvastam, hogy Tim Howard tavaly októberben visszavonult, most pedig 40 évesen visszatért a kapuba, mert nem bírta foci nélkül. Minden csak azon múlik, hogyan teljesít az ember. Magyarországon már letettem a névjegyem, még védeni akarok.

Nemrég a magyar állampolgárságot is felvette. Miért döntött így?
Ez már régóta tervben volt, csak mindig közbejött valami, hiányzott egy-egy papír. Már 11 éve Magyarországon védek, otthon érzem magam és a későbbiekben is itt tervezek élni. Azaz a civil életem is itt tervezem.

A Nemzeti Sportnak nyilatkozta, hogy öt évig tartott megtanulnia magyarul. Mi okozta a legnagyobb nehézséget?
A magyar nehéz nyelv. Aki körül nincsenek magyar emberek, nagyon nehéz dolga van, bonyolult a kiejtés, a ragozás, minden. Szerencsére nekem sokat segítettek a csapattársak, mostanra pedig már minden rendben a nyelvtudásommal. (Az egyszerűség kedvéért szlovákul készült az interjú – a szerk. megj.) 

Ha már az állampolgárságot emlegetjük: nem bántotta, hogy sohasem keresték meg a szlovák válogatottól? Akkor sem, mikor Magyarországon az év kapusának választották?
Kétszer is megkaptam a díjat… Bánt-nem bánt, egyszerűen úgy alakult, hogy sosem kaptam behívót. A szlovák kapusok nagyon jó szintet képviselnek, nem én voltam az egyetlen, aki nem lehetett válogatott. Örülök annak, hogy a szlovák hálóőröknek jól megy a védés, az állampolgárságot sem azért vettem fel, mert a magyar válogatott kapujába vágynék. 

Kit tart a jelenlegi legjobb szlovák kapusnak?
A szlovák bajnokságot nem figyelem aprólékosan, de Domino Greif a Slovannal az EL-ben is bizonyított.

És Magyarországon?
Dibusz a Fradiból, bár ő egy nagy klubban jobban szem előtt van. Az én szememben még a mezőkövesdi Szappanos Péter emelkedik ki.

A világ legjobb kapusa? Aki esetleg a példaképe…
Edwin van der Sar és Gigi Buffon. Csodáltam Van der Sar fantasztikus rugótechnikáját, én is mindig szerettem volna eljutni az ő szintjére technikában, ezért gyakorlok még ma is. 

Hogyan telik a koronavírus-járvány miatti kényszerszünet?
A rajkai családi ház körül dolgozgatok, a családdal a kert végénél az erdőbe járunk ki. Nagyrészt viszont otthon vagyunk, és mivel nem olyan rég költöztünk ide, a még hiányzó dolgokkal foglalatoskodok. Természetesen edzek is, kaptunk a klubtól egyéni edzésterveket. Nem tudjuk még, meddig tart ez az állapot, remélem, csak néhány hétig, és utána újra elkezdhetünk edzeni.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »