A Csemadok és én – hetven év távlatából (4.)

A Csemadok és én – hetven év távlatából (4.)

Ezerkilencszáznegyvenkilenc március 5-én, Pozsonyban a Belügyi Megbízotti Hivatal székházának koncerttermében Szlovákia magyarlakta területéről mintegy 300 személy meghívott jelenlétével megalakították a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét, a Csemadokot, valamint megválasztották központi vezetőségét: elnök Lőrincz Gyula festőművész, az Új Szó főszerkesztője, első alelnöke Kugler János, második alelnöke Egri Viktor író, központi titkár Fellegi István kultúraszervező, helyettese Wetzler Dóra, örökös díszelnök Fábry Zoltán antifasiszta író lett.

Martoson, Izsán, Kéménden, Bényben, Deménden, a Zoboralján, az Ipoly mentén, Nógrádban, a medvesalji és a barkósági falvakban, a Sajó-völgyében, a Szilicei-fennsíkon, a Bódva-völgyben, a keleti síkság falvaiban és még sok helyen úgymond az egész falut felölelően rendezték meg a falu lakodalmi és egyéb hagyományos szokásainak bemutatóját ebben az időben. Sok esetben ezzel a műsorral helyettesítették az ünnepi alkalmakkor megszokott színházi előadásokat. A kulturális műsorral gyorsan jelentkezők másik nagy csoportját azok a községek jelentették, amelyekben a színjátszás nagy hagyományokkal rendelkezett. Náluk főleg a népszínművek kerültek elő. Később ezek a községek az elsők között találhatók a Csemadok-alapszervezetek alakításánál is. A kész műsorukat, amelyet  már az előző években színpadra állítottak, a továbbiakban az újonnan alakított Csemadok-alapszervezet égisze alatt forgalmazták.

A mondottakat konkrét esettel szemléltetve, 1951. december elsején egy Csemadok szervezte ünnepi délután keretében Martoson – mivel már a központba is eljutott a lakodalmas műsoruk sikeres színre vitelének a híre, és már működött a Csemadok helyi szervezete – a Csemadok főtitkárának, Fellegi Istvánnak a kérésére a kultúrházban teljes díszében, gyönyörű viseletükbe öltözve, saját zenekaruk kíséretével újra bemutatták a faluban előzőleg már több alkalommal színpadon bemutatott lakodalmi szokásaikat. A termet a terített asztalok között megjátszott lakodalom foglalta el, a nézők pedig, köztünk én is – aznap a Csemadok hivatásos központi dolgozójává vált néptánc szakelőadó/koreográfusa  –, a színpadról követhettük az eseményeket. Óriási élmény volt.

(Még nem fagyott. Akkora sár volt a kövezett főútról a kultúrházhoz vezető 80-100 méteres mellékúton, hogy a Csemadok kocsijának idős úrvezetője, Hauke bácsi, aki sofőr volt az előző érában is, a főtitkár többszöri ösztönzésére sem volt hajlandó a kocsival behajtani mondván: „főtitkár úr ez nem ökrös szekér, ez autó”. Egy hatalmas elkonfiskált nyugati kocsit utaltak ki a Csemadoknak, amely valóban nagyon szép volt, csak igen nagy volt a fogyasztása, ezért  a központ gyorsan lecseréltette. A főtitkárt aztán valahogyan bevitték, én meg falusi gyerek lévén tudtam, hogyan lehet a sarat kikerülni. Hát, ilyen esetek is előfordultak.)

1949 márciusában elsőnek Érsekújvárott (20-án), Muzslán (27-én), Rozsnyón és Somorján (április 3-án) alakult helyi szervezet. Szinte versengtek a Csemadok apparátusok dolgozói a szervezésükben. Példa erre az Érsekújvári járás. Az egy hivatásos dolgozóval létrehozott járási titkárság szorgalmazásával az év végére a járás jelenlegi területén

„2 helyi szervezet alakult: Andód, Bart, Csúz, Érsekújvár, Kéménd, Libád, Muzsla, Nyitrakér, Párkány, Szímő, Udvard”. ( Őszi Irma – Sidó Zoltán: Ötven év szolgálat, 23. old.). Ez az év végéig megalakított 63 szervezetnek több mint egyötöde.

Pedig itt is mindenféle mondvacsinált akadályt állítva, a járási hatóságok fékezték a munkát. Az említett könyv ezt részletesebben tárgyalja. Az érsekújvári szervezet alakítását, idézve a jelentésből, ide emeljük:

Hírdetés

„A pozsonyi alakuló ülés résztvevői azonnal hozzáfogtak a helyi csoport megalakításához: már március 10-én, 25 résztvevővel összeült  a Szabó-féle kocsmában az előkészítő bizottság, mely március 13-án, 50 meghívott jelenlétében bejelentette az alakuló gyűlés idejét (1949. március 20.), a helyszínét (a Sokol-féle ház nagyterme), és programját (Knotek Ferenc szlovák nyelvű megnyitóját  Sebestyén József magyar nyelvű beszéde, majd a Csemadok központi titkára, Fellegi István felszólalása követte, ezután a vita és a vezetőség megválasztása következett. A mintegy 500 személy jelenlétében 8 tagú vezetőséget, 4 vezetőségi póttagot, és 2 ellenőrt választottak.”

Ez a program aztán országosan mintául is szolgált. Fellegi titkár gondoskodott arról, hogy a Csemadok vonalán gyorsan az illetékesekhez jusson. Pozsonyban is 1950-ben alakult meg a helyi szervezet. A tősgyökeres pozsonyi illetőségű Ág Tibor, aki alig szabadult ki a ligetfalui „magyar munkatáborból” (a pozsonyi magyar családokat oda deportálták, hogy ki tudják sajátítani a lakásukat), mint a Csemadok központi bizottságának új alkalmazottja, munkába lépése után mindjárt énekkart is összehozott. A rövid életű énekkar folytatta a Pozsonyban 1945-ig jelentős tevékenységet kifejtett magyar énekkarok munkáját. Az énekkar bemutatkozott 1951. június 21-22-én, a Csemadok Pozsonyban megtartott II. országos közgyűlésén.

Ezt alátámasztom Sebők Dezső Nyitra kerületi Csemadok-titkárnak a kerületi bizottság gyűlésén 1951. január 12-én elhangzott felszólalása részletével:

a falukat járva megálltam Besén, ahol arról panaszkodtak, hogy nincs a településen magyar iskola. Elmentem Nagysurányba a Járási Pártbizottságra és a Járási Nemzeti Bizottságra. Szeptembertől magyarul fognak tanulni Besén.”

Ehhez hasonló „egyéb” intézkedések jellemzik végig a Csemadok létezését, mert minden „tilalom” ellenére a magyarság közéletében és társadalmi életében minden előforduló jelenségbe bekapcsolódott: kultúrbrigádokat szervezett a szövetkezetek alakításakor, bányászokat toborzott, ha arra volt szükség, a magyar iskolák alakítását szorgalmazta, létrehozta és működtette a Magyar Könyvkiadót, a Magyar Könyvbarátok Körét, megalapította a Fáklya havilapot, később a Hét heti képeslapot, előfizetőket toborzott a magyar újságok részére, közönség és előadások szervezésével segítette a Faluszínház magyar tagozata munkáját, 1952-ben részese volt a Magyar Területi Színház megalapításának, melynek első igazgatójává Fellegi István  főtitkárt nevezték ki. Állandó feladata volt a Csemadok helyi szervezeteinek alapítása, a taglétszám gyarapítása, az újabb és újabb magyar iskolák létrehozatalának szorgalmazása, segítése.

A szervezetekben sorra alakultak a különböző művészeti csoportok, a színjátszók mellé a tánccsoportok, a hagyományőrző csoportok, az egyházi (templomi) énekkarok pedig – mivel igény mutatkozott a szereplésükre – világi énekkari műveket is betanultak.

(Folytatjuk)


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »