A Csemadok és én – hetven év távlatából (32.)

Ezerkilencszáznegyvenkilenc március 5-én, Pozsonyban a Belügyi Megbízotti Hivatal épületének koncerttermében, Szlovákia magyarok által lakott területeiről mintegy 300 személy jelenlétében  megalakították a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét, a Csemadokot, valamint megválasztották központi vezetőségét: elnöke Lőrincz Gyula festőművész, az Új Szó főszerkesztője, első alelnöke Kugler János, második alelnöke Egri Viktor író, központi titkára Fellegi István kultúraszervező, helyettese Wetzler Dóra, örökös díszelnöke Fábry Zoltán antifasiszta író lett, az ősz folyamán csatlakozott hozzájuk Pathó Károly szervezőtitkárnak.                         

Két jelentős esemény történt a Csemadok életében az 1968-as esztendő első felében, amely megmozgatta a Felvidék egész magyarságát. Az egyik: az Új Szó napilapban március 12-én megjelent a Csemadok Központi Bizottságának állásfoglalása a CSKP és SzlKP januárban közzétett határozatához és javaslata a nemzetiségi kérdés megoldásához, a másik:

Az „Állásfoglalás és javaslat” anyagot Lőrincz Gyula országos elnök ösztönzésére dolgozták ki. Ő, mint a CSKP elnökségi tagja feladatul kapta, hogy a pártszervezet programjavaslatának nemzetiségeket érintő részét véleményezze, szükség esetén tegyen javaslatot a kiegészítésre. Ebbe a munkába bekapcsolta a Csemadok KB Elnökségét és központi apparátusát. Az anyag megszületett és a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének Központi Bizottsága aláírással javaslatként került vissza Lőrincz Gyulához, aki azt továbbította az őt felkérő fórumra. A Csemadok az „Állásfoglalást és javaslatot” a sajtón keresztül nyilvánosságra is hozta, véleményezésre felkérte a Csemadok szervezeteit és a felvidéki magyar társadalmat. Megindult a hozzászólások lavinája. Nagyon sok egyetértő és kiegészítő hozzászólás érkezett a központba.

Az első volt a Szlovák Újságírók Szövetsége magyar tagozatának állásfoglalása, amely a március 13-án megtartott plenáris gyűlésén kimondta, hogy „…megismerkedett a Csemadok Központi Bizottságának legutóbbi határozatával, amely helyesen tükrözi vissza a csehszlovákiai magyarok nemzetiségi életének szükségleteit. Különösen hangsúlyozzuk a nemzetek és nemzetiségek önrendelkezéseinek elveit. Támogatjuk egy szimmetrikus államhatalmi modell kiépítését hazánkban és javasoljuk, hogy az államhatalmi és végrehajtói szervek mellett teremtsék meg a nemzetiségek saját szuverén szerveit, amelyek rendelkezési és irányítási jogkörrel lennének felruházva. Fontosnak tartjuk továbbá nemzetiségi kulturális intézmények, munkahelyek, szervezetek létrehozását, amelyek kielégítenék nemzetiségi életünk szükségleteit.”

Aztán következett a javasolt intézetek és egyéb ötletek, a részletek felsorolása. A jóváhagyott javaslatot A Magyar Szekció Plenáris Ülése aláírással az Új Szó 1968. március 17-én közölte.  Következő volt a Szlovák Írószövetség Magyar Szekciója Állásfoglalása, mely római számmal ellátott fejezetekben részletesen taglalja, hogy mi az igény – ez március 24-én jelenik meg ugyanott. Utána március 26-án következett az Új Szó pártszervezetének állásfoglalása, melyben pontokba foglalják „… Feladatainkat látva, szükségesnek tartjuk az alábbiakat”, a 3. pontban kimondják, hogy „…Tagságunk teljes egészében támogatja a Csemadok Központi Bizottságának  a nemzetiségi kérdés rendezésére elfogadott határozatát”. Március 27-én megjelenik az Új Szóban Bátky László beszélgetése Lőrincz Gyulával, amelyben kiemelten foglalkozik a magyar kisebbséget a második világháború után ért jogsértések jóvátételének kérdésével is. Csak a kérdéscsoportok kiemelt alcímét  írom ide: „…A felemás megoldások már a XIII. kongresszuson megmutatkoztak… Demokratizálódás és a nemzetiségi kérdés… Kik a felelősök az 1945-48-asért?… 1956 és következményei… Sorsunkért és nemzedékek jövőéért vagyunk felelősek… Reszlovákizáció és a diszkrimináló törvények… A párt akcióprogramja és a nemzetiségi kérdés… A nemzetiségek államjogi ás alkotmányjogi kérdései… Miben bízhatunk?” A záró kérdésre Lőrincz Gyula elnök kifejti „… Én a javaslat megvalósítását reálisnak látom. Minden megvalósítható/…/Úgy kell rá tekintenünk, hogy ennek a megvalósításáért harcolnunk kell. Harcolnunk kell másokkal, de önmagunkkal is. Önmagunkkal elsősorban a közömbösség, a passzivitás ellen. Bízom benne, hogy ez a demokratizálódási folyamat végérvényesen és visszavonhatatlanul győzni fog.” Ezer körül volt a hozzászólások, a kiegészítő javaslatok száma. Több közülük a Csemadokon belüli és a társadalmon belüli harcra ösztönzött. Különösen kemény fogalmazású volt március végén a kassaiak „Őszinte szóval” című részletes, sok mindent magába foglaló anyaga, mely még Lőrinczet is számon kérte sok minden elmulasztott dolgáért, aki meg is haragudott érte.

Erős nógatásra nagyon summásan megszólalt Fábry Zoltán írónk is

Hírdetés

Nagyon figyelmébe ajánlom mindenkinek Popély Árpád 1968 és a csehszlovákiai magyarság…  című könyvét. Aki meg akarja érte a mai helyzetünket, vegye elő és figyelmesen tanulmányozza ezt a kort és a politikai eseményeit részletesen és mélységében elénk táró példátlan értékű könyvet. Az idézeteket onnan emeltem ki.

Pár hónappal később került sor a második nagy jelentőségű eseményre, a Csemadok Központi Bizottságának Dunaszerdahelyen június 8-9-én tartott ülésére. Az ülést előkészítő anyagokban elnökként feltüntetve és a meghívó aláírója Lőrincz Gyula volt, akit május 3-án Dénes Ferencet leváltva újból kineveztek az Új Szó főszerkesztőjének.

A megbízatást május 15-ével vette át. A június 8-án megjelenő lapban, tehát a Csemadok KB ülésének első napján, a lapjában egy nagy cikket közölt, melyben a Csemadok elnöki posztjáról való lemondását azzal indokolja, hogy kinevezték az Új Szó főszerkesztőjének, mivel úgy ítélte meg, hogy az Új Szó főszerkesztői és a Csemadok elnöki posztja a két legfontosabb funkció a felvidéki magyarság életében, s azt egy személy nem töltheti be, azért lemondott a Csemadok elnöki funkciójáról. Már meg sem jelent a KB ülésén. A tanácskozás résztvevőit váratlanul érte ez, de mivel a vezetőséggel már május 10-i levelében tudatta szándékát, az felkészült és így a gyűlés zavartalanul megvalósult.

A tisztéről lemondott Lőrincz Gyulát díszelnöknek választják, valamint új tagokkal bővítik az elnökséget és új tagokat kooptálnak a KB-ba. Természetesen a helyenként, alkalmanként nagyon éles vita fő pontjai a Csemadok március 12-i Állásfoglalása és javaslatai voltak.

Sztriezsenyec Rudival voltunk megbízva a gyűlés beszámolóinak, a hozzászólásoknak, valamint a választások vitaanyagának magnetofonszalagra rögzítésével és annak szó szerinti leíratásával. Megtörtént, Zemanovics Edit és Somogyi Mária gondosan leírta az anyagot, mely Somorján a Fórum Intézetben került elhelyezésre, s tanulmányozásra rendelkezésre áll.

A Csemadok apparátusa a politikai események mellett az évi terv szerint szorgalmasan végezte munkáját. Időben megvalósultak a Csemadok évzáró taggyűlések, a  szavalók, az irodalmi színpadok, és a színjátszó csoportok május 25. és június 2. között megtartják az V. Jókai Napokat. A tánccsoportok, a táncegyüttesek, a hagyományőrző folklórcsoportok pedig készülnek a XIII. Országos Dal- és Táncünnepélyre, mely a terv szerint június 29-30-án valósul meg Gombaszögön, ahol vendég-főműsorként a Magyar Állami Opera előadásában a János vitéz daljáték szerepel.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »