A CSEMADOK és én – hetven év távlatából (28.)

Ezerkilencszáznegyvenkilenc március 5-én, Pozsonyban a Belügyi Megbízotti Hivatal épületének koncerttermében, Szlovákia magyarok által lakott területéről mintegy 300 személy jelenlétében megalakították a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét, a Csemadokot, valamint megválasztották központi vezetőségét: elnöke Lőrincz Gyula festőművész, az Új Szó főszerkesztője, első alelnöke Kugler János, második alelnöke Egri Viktor író, központi titkára Fellegi István kultúraszervező, helyettese Wetzler Dóra, örökös díszelnöke Fábry Zoltán antifasiszta író lett, s az ősz folyamán csatlakozott hozzájuk Pathó Károly szervezőtitkárnak.

A VII. ODT-n bemutatott műsortípusok hosszú éveken keresztül megmaradtak. Tehát műsor volt szombaton este és éjjel, vasárnap délelőtt, délután és késő délután, vagy este. A szombat esti volt az a műsorfajta, amely mindig valamilyen újdonsággal, más-más zsánerrel szolgált, például két élvonalba tartozó együttes közös műsora, vagy hivatásos, illetve amatőr színházi előadás: dráma, opera, operett, daljáték, vagy hivatásos, félhivatásos együttes önálló bemutatkozása, vagy két kiváló együttes vetélkedőműsora, ilyen volt például 1962-ben a Lúčnica szlovák és az Ifjú Szivek magyar félhivatásos táncegyüttesek közös műsora, továbbá 1963-ban a VIII. ODT-n az az előadás, melyben táncdalénekesek és zenészek, modern tánckollektívák és esztrádművészek hangulatos, látványos összeállítása képezte az est első részét, a második részben pedig az Ifjú Szivek mutatta be új műsorát. A műsorszerkesztésben mindig változatosságra törekedtünk, ezért a népművészetre épült műsorok mellett más zsánerűek is fokozatosan teret kaptak.

Az új műsorszerkesztési megoldások keresése és fórumok létrehozása a Csemadok és a Népművelési Intézet részéről nemcsak a népművészeti fesztiválokon volt tapasztalható, hanem magyar kulturális életünk más területein is. 1964-ben a „Szép szó“ művészeti ágat, mely felöleli a színjátszást, az irodalmi színpadi területet, a szavalók és prózamondók versenyeit, az évente májusban megrendezett országos versenybemutatóit Jókai Napok címszó alatt Komáromban, összesítve, tíz nap időtartamban valósítottuk meg. Ezzel jelentősen megnöveltük a művelőire gyakorolt vonzerejét, valamint a közönségre, a társadalomra gyakorolt hatását. Művelői, a rendezők, a szereplők, a kultúrpolitikai irányítók, a metodikai szakdolgozók a rendezvény egész ideje alatt jelen voltak, megtekintették a színpadi bemutatókat, meghallgatták a szakmai zsűri értékelő előadásait, és aktívan bekapcsolódhattak az értékelő és a jövőt meghatározó vitákba. A Népművelési Intézet dr. Koczka István vezette nemzetiségi osztályának gazdasági és szakmai hozzájárulásával máig élő fórumot hoztunk általa létre, mely azóta még a legválságosabb időkben is megvalósult, illetve fórum maradt, csak alkalmanként a szervező intézmények változtak. Mai gazdája a Csemadok Dunaszerdahelyen székelő, Mgr. Huszár László vezette Magyar Művelődési Intézete és Komárom városa.

Hírdetés

Az 1964-es évben sorra kerülő IX. ODT-n, az állandósult helyszínen, Gombaszögön nagyszabású népművészeti műsort rendezett a Csemadok, melynek most már állandó társrendezői voltak a pozsonyi Népművelési Intézet és annak kassai kerületi és rozsnyói járási hasonmásai, a Kassa Kerületi, a Rozsnyói Járási és a Szalóci Helyi Nemzeti Bizottságok. Az ünnepély politikai és kulturális műsorát mindenkor a Csemadok határozta meg. Ebben az évben csak a legjobb amatőr együtteseink, egy magyarországi vendég táncegyüttes, az Egyetemi Színpadok ELTE Népi Együttese Budapestről, mely akkor Magyarország egyik legjobb amatőr táncegyüttese volt, valamint lengyel, ukrán és szlovák vendégegyüttesek szerepeltek. Magyarországi táncegyüttes ebben az évben vett részt, illetve vehetett részt először a rendezvényen. A magyarországi vendégszereplő együttes kiválasztását rajtam keresztül volt módja a Csemadoknak jelentősen befolyásolni. 1956-tól folyamatosan elmélyülő kapcsolatokat tartottunk fenn a budapesti Népművészeti, 1957-től Népművelési Intézettel, és a táncegyüttes kiválasztása mindig a segítségükkel történt. Viszonzásként besegítettünk a szlovák és a cseh fesztiválokra meghívandó magyarországi együttesek ügyintézésébe. Ezt a két állam közötti politikailag rendezettebb viszony tette lehetővé. A Csemadoknak az előző években is voltak erre irányuló kezdeményezései, de azokat elutasították. Ezzel a kialakított cserekapcsolati meghívásos módszerrel fokozatosan elértük azt, hogy hazánkon belülre és külföldre felvidéki magyar csoportjainkat is meghívták az általuk rendezett folklórfesztiválokra.

A Csemadok rendezte fesztiválokon a népművészeti ünnepi műsor mindig a hazai magyar néptáncmozgalom eredményeit, fejlődését, esetleges hiányosságait tárta a nyilvánosság elé. A színpadon, a nagyközönség előtt hasonlítottuk össze egy-egy lengyel, szlovák, ukrán, cseh, morva, 1964-től pedig egy magyarországi táncegyüttes eredményeivel, tudásával és sikereivel a magunk munkáját. Ez igen pozitív hatást gyakorolt a hazai táncmozgalmunk és kulturális életünk fejlődésére, alkotói színvonalára. Magyarországot mindig a legjobbak közé tartozó táncegyüttes képviselte, így Budapestről a Bihari, Bartók, Csepel, Vasas táncegyüttesek, a Bratina Táncegyüttes Szekszárdról, az Avas Táncegyüttes Miskolcról, az Alba Régia Népi Együttes Székesfehérvárról, a Hajdú Táncegyüttes Debrecenből. Lényegében majd mindegyik nevesebb együttes fellépett Gombaszögön, de vendégszerepeltek a hivatásos együttesek, a Magyar Állami Népi Együttes, a Duna Táncegyüttes, a Honvéd Művészegyüttes, a Budapest Táncegyüttes, sőt, még a Maros erdélyi magyar együttes is. A magyarországi és a más nációkat képviselő meghívott együttesek esetében is ragaszkodtunk a kölcsönös meghíváshoz.

Ezzel a műsortervezettel a felvidéki magyar népművészeti kultúra terjesztése fokozatosan beépült Kárpát-medence, majd később, a rendszerváltás után Európa kulturális életébe. A nemzetiségi és a nemzeti kultúrák ápolásának módszere, elért eredménye folyamatosan közeledett egymáshoz. A magyar csoportok is rendszeresen meghívást kaptak az ukrán és lengyel nemzetiségi, valamint a szlovák és magyarországi nemzeti fesztiválokra, sőt gyakorta résztvevői lehettek a strážnicei, lényegében Csehszlovákia országos fesztiváljának is. Gombaszög példaként követésre talált a kerületi és a járási szintű fesztiválrendezvényeknél is. Igazából ekkor vette kezdetét a Kárpát-medencei nemzeti/nemzetiségi fesztivál gondolatának megvalósítása is, mert a szomszéd kultúrák képviselői meghívásának lehetősége a politikai élet merevségének oldódásával arányosan bővült.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »