A civilizációs harcban ledózerolják a templomokat is

Sokat bírálták már Samuel Huntington 1993-ban először újságcikk, majd 1996-ban könyvé bővített formában megjelent művét, A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulását, úgy tűnik azonban, hogy a szerzőnek, ha részben is, de igaza volt abban, hogy elsősorban a civilizációk határai mentén alakulnak ki a konfliktusok. Elég csak megnézni azokat az országokat, amelyek az ilyen határvonalak mentén fekszenek. A legközelebbi és nagyon aktuális példa számunkra Ukrajna.

Ahogy Oroszország egyre inkább veszélyben érezte magát a nyugati szövetségi rendszer terjeszkedése miatt, egyre kétségbeesettebb lépésekre szánta el magát, amelynek csúcspontja Ukrajna lerohanása volt tavaly. A veszélyérzet a hatalmat arra indítja, hogy zárja a sorokat. Igaz ez Moszkvára és az orosz fenyegetés árnyékában élő, majd a háborúba kényszerült Ukrajnára egyaránt. A vezetés úgy érzi ezekben az országokban, hogy mindenki ellenség lehet, aki nem ugyanazt a kultúrát képviseli, ugyanazt a nyelvet beszéli, ugyanazon a módon imádkozik. Ezeknek a konfliktusoknak sok esetben áldozatául esnek az egyházak is.

A Donbaszban 2014 óta zajlik az állóháború. A térségből szinte az első pillanatoktól kezdve érkeztek arról beszámolók, hogy a protestáns felekezetek templomait a szakadár köztársaságok katonái egyszerűen elfoglalják és katonai bázisnak használják. Ugyanakkor egy jelentés sem említett így elkobzott ortodox templomot, ezért nyilvánvaló, hogy nem kifejezetten egyházellenességről van szó, csupán arról, hogy a nyugatinak tekintett felekezeteket akarják gyengíteni, ellehetetleníteni.

A háború fenyegetésének árnyékában lassan, majd a hadműveletek tavalyi megindulása után gyorsan romlott a orosz ortodox egyház és az ukrán ortodoxok közötti viszony is. A fegyveres konfliktus során mindkét egyház vezetői részéről hallhattunk olyan nyilatkozatokat, amelyek inkább mutattak nemzeti elfogultságot, mint keresztyéni szeretetet. De talán ezek az egyházak nem is nagyon tudnának függetlenek lenni a mostani helyzetben, hiszen ezer szállal – amelyek közül sok a függőségi szál – kötődnek saját államukhoz és annak vezetéséhez. Közben pedig, ahogy a konfliktus rendezése egyre távolabbinak tűnik, úgy a protestáns felekezetek sorsa is egyre bizonytalanabb.

A háború nem csak Ukrajnában és Oroszországban van kihatással az egyházak életére. Két hete, a szovjet idők óta először, Fehéroroszországban ledózerolták az evangelikál Új Élet gyülekezet templomát. A közel ezer tagot számláló gyülekezet egyetlen „bűne” az volt, hogy nem akarták eladni a templomot orosz vagy arab befektetőknek. A kormány szerint a templom épülete akadályozta a környék fejlődését, és zavarta az ott lakók életét.

A Szovjetunió időszakában Minszkben rendszeres volt a templomok lerombolása, a kommunista vezetés igyekezett eltüntetni a keresztyénség látható jeleit, de a világbirodalom felbomlásával megváltozott a helyzet. A kilencvenes és korai kétezres évek kedvezőbb politikai környezete után az újabb fordulat 2006 környékén következett be, amikor a Lukasenka-rezsim nagy kampányba kezdett a nem ortodox felekezetek ellen. Az Új Élet gyülekezet templomát már akkor le akarta bontani a hatalom, de az összefogó protestáns gyülekezetek azt akkor még meg tudták akadályozni. Egészen mostanáig.

A belarusz államhatalom újra olyan kontrollt szeretne az egyházak felett, mint a szovjet időkben, ezért a felekezeteknek engedélyt kell kérniük a működésükhöz. Ez a protestánsoknak még sok gondot okozhat, mert a 2020-as választások utáni tüntetéseket követő megtorlások ellen sok lelkész is felemelte a hangját. A kormányzat bosszúja pedig, ha késve is, de nem marad el: a református és evangelikál gyülekezetek lelkészei akár a letartóztatással és különféle vádakkal is szembe kell, hogy nézzenek, ha a felekezetük nem kapja meg az engedélyt a működésre. Számos egyházi közösségnek kell majd törvénytelenül, titokban működnie.

Az ukrajnai ortodoxoknak sem tűnik túl rózsásnak a jövő. Mostantól számukra a karácsony december 25-én lesz. Ez nekünk Magyarországon természetesnek tűnhet, de az Ukrajnában élő keleti ortodoxoknak ez elfogadhatatlan.

Márpedig Volodimir Zelenszkij elnök beterjesztett egy arra vonatkozó törvényjavaslatot, hogy töröljék el a karácsony január 7-i ünneplésének lehetőségét. A törvény jelentősen korlátozná a vallásszabadságot Ukrajnában, hiába hivatkozik egy korábbi egyházi döntésre. Az Ukrajna Ortodox Egyháza korábban úgy határozott, hogy szeptemberben átáll a Julián- naptár használatáról a nyugati egyházak által használatos Gergely-naptárra, de ezt a váltást most az ukrán elnök rá akarja kényszeríteni a moszkvai patriarchátushoz hű ukrajnai ortodox hívekre is. Zelenszkij javaslata további egyházi ünnepeket is érint, elsősorban azokat, amelyek kötődnek valamilyen keleti ortodox hagyományhoz.

A háború kezdete óta távolodik az ukrán ortodox közösség Moszkvától, de eddig ilyen komoly törvényi korlátozásra nem került sor. Az ukrán ortodoxok ezzel újabb lépést tennének afelé, hogy inkább a nyugati egyházakkal erősítsék a kapcsolatokat.

A keleti és nyugati civilizáció összecsapásának számos olyan gyülekezet és templom esett már eddig is áldozatául, amelyek korábban tudtak működni a két világ határán, de lehetséges, hogy a megértés korszakának vége, és mindkét fél arra törekszik majd, hogy a saját területén eltüntesse az „ellenfél egyházának” imahelyeit. Lehetséges, hogy amit láttunk, az csak a kezdet, és sem a protestáns és katolikus templomok nincsenek biztonságban Oroszországban és Belaruszban, sem a mokszvai patriarchátus alá tartozó gyülekezetek a nyugati országokban.