A bűnös rövid járatok

A bűnös rövid járatok

Megvan a világ károsanyag-kibocsátásának fő bűnöse: a légitársaságok rövid távú járatai. Hiszen miért utazzunk pár száz kilométerre repülővel, ha ezt vonattal is megtehetnénk?

Ez első hallásra még igaz is lehet, hiszen valóban úri huncutságnak tűnhet, hogy vannak, akik felszállnak egy Budapest–Bécs, egy Bécs–München, vagy egy Párizs–Amszterdam járatra. Ezt a narratívát a politikusok is hirdetik, hiszen az egyszerű válasz-tó számára is könnyen emészthető, hogy azért van ekkora károsanyag-kibocsátás, mert sokan repülnek, és sokan rövid távolságra. A repülésellenes kampány pedig elég hatásos, az Egyesült Államokban például már csökken az utasok száma, mivel a környezettudatos turisták a rövidebb távolságokra inkább vonattal utaznak. A légitársaságok is bekapcsolódtak a „kármentésbe”, a Lufthansa, az Air France vagy a KLM már bejelentette, hogy bizonyos járatait vonattal helyettesíti. A német kormány pedig extra adót vetne ki a légi közlekedésre… 

Történik ez úgy, hogy a légitársaságok a világ károsanyag-kibocsátásának 2 százalékáért felelősek, s legtöbbjük azt ígéri, akár tíz éven belül elérheti a szénsemleges működést. Erre minden esély megvan, hiszen az új gépek sokkal környezetkímélőbb – és olcsóbb – üzemelést biztosítanak, a legtöbb légitársaság ezért is fiatalítja flottáját. Közben a károsanyag-kibocsátás legnagyobb okozóiról – köztük arról a tíz cégről, amely e téren a legtöbb bajt okozza – kevés szó esik.

Ha megvizsgáljuk a rövid távú repülőjáratokat, láthatjuk, hogy két csoportra oszthatók: a pontból pontba szállító járatok, ezek főleg a fapadosok és a ráhordó járatok. Az előbbinél megoldás lehet a vasút, legalább 250+ km/órával száguldó vonattal. 

De amíg egy Budapest–Prága, vagy egy Pozsony–Berlin út vasúton csaknem hét óra, addig nem várható, hogy az utasok az alig egyórás repülőút helyett a vonatot választják.

Hírdetés

A másik kategóriánál sokkal több szempontot is figyelembe kell venni, de az kijelenthető, hogy pont ez az, amelyre igenis szükség van. Hiszen így tudnak versenyezni a légitársaságok az utasok kegyeiért, így lesz konkurenciaharc, így lesz olcsóbb a repülés. Például az Austrian Airlines sem azért repül naponta négyszer Budapest és Bécs között, hogy a kényelmes utasokat az osztrák fővárosba szállítsa, hanem hogy a Bécsből induló, Európán belüli, tengerentúli vagy akár a hosszú távú járatait megtöltse. A Bécs–München között közlekedő gépek is elsősorban az átszálló utasokat viszik, ahogy az összes rövid járatnak ez az elsődleges funkciója. Az pedig senkitől sem várható el, hogy pár száz kilométert vonatozzon azért, hogy ott felszálljon a közvetlen járatra, amely lényegesen drágább, mint az átszállós verzió…

A repülés támadói egy dolgot elfelejtenek: pont az alacsony(abb) áraknak köszönhető, hogy minden eddiginél több turista kel útra. Ehhez pedig szükség van a rövid távú járatok hatásaként megjelenő (ár)versenyre. S ha utazhatunk, akkor azzal nemcsak mi töltődünk fel, hanem sok embernek munkát is adunk, hiszen a felpörgött turizmus a világon sok száz millió embernek ad megélhetést, sok országban ez az ágazat a gazdaság egyik hajtómotorja. Éppen ezért

extra adók és a járatok megszüntetése helyett a repülőgépek modernizációja lehet a megoldás, valamint az, hogy a légi ipar a lehető legkevesebb károsanyag-kibocsátásért legyen felelős.

Nem lehetetlen feladat, de a politikusoknak le kellene szállniuk a légi közlekedést okoló narratíváról.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »