A budapesti Városliget 200 éve – II. A Nebbien-féle koncepció

A budapesti Városliget 200 éve – II. A Nebbien-féle koncepció

A Városliget arculatának alakulásáról szóló cikksorozatunk második részében a Nebbien-féle térrendezési elgondolás elemeivel foglalkozunk behatóbban, sorra véve a kertépítészetileg leglényegesebb megfontolásokat és azok funkcióit, hogy lássuk, milyennek is álmodta meg a ligetet a mester, és mi az az eredeti szellemiség, ami leginkább szolgálja a pesti lakosság érdekeit.

Ahogy előző cikkünkben kiemeltük, Nebbien legfőbb törekvése az volt, hogy a Városliget 133 holdas területe, a tájfestészet eszköztárának felhasználásával, hűségesen tükrözze az idealizált természeti közeg attribútumait.

Ennek érdekében több, önmagában is lényeges egységre tagolta a parkot, melyek külön-külön és összességükben is hivatottak voltak megteremteni az embert városi létből kiemelő, zöld sziget illúzióját. Az alábbiakban a terv ezen esszenciális elemeit vesszük sorra.

Átfogó koncepció

Mielőtt a részetekben elmélyednénk, érdemes a kompozíció átfogó irányelveit szemügyre venni. A mellékelt képre ránagyítva jól megfigyelhető, hogy Nebbien gyakorlatilag két részre osztotta a népkertet: az ekkor még félig-meddig mocsaras tóra és környezetére (ez a mai tó környéke és az Állatkert, Cirkusz Vidámpark által határolt terület), illetve egy inkább homokos, fákkal beültetett részre (ez a mai Ajtósi Dürer sorig húzódó terület).

A Városliget, amilyennek Nebbien megálmodta

A mocsaras részt egy kellemes alakú és arányú tóvá akarta formálni (ami ugyanakkor nem precíz, mérnöki szerkesztés eredménye), benne két – egy kisebb és egy nagyobb – szigettel. A nagyobbik megközelítéséhez egy hidat álmodott, a szigetre pedig épületegyüttest is tervezett.

A másik területrészre kellemes ívben kanyargó patakot, a terület legmélyebb pontjára vízgyűjtő tavat (ez lett később a Hattyú- tó) tervezett, a patakocskán pedig különböző vízi játékok elhelyezését javasolta.

Mivel nem szerette, mindenütt kerülte a merev, feszes formákat és az ilyen vonalvezetést. Ezért a területet átszelő fasort, melyet még az 1790-es évek közepén Stolcz János alakított ki, meg akarta szüntetni, hogy íves útvezetéssel köthesse össze a Liget egyik áttervezett főútjával.

Ez az elgondolás ugyanakkor sosem jutott érvényre, révén a fasor az urbánus környezetből a Ligetbe torkolló forgalom fő tengelye volt, amely a városépítészeti törvényszerűségeknek megfelelően, makacsul egyenesen szelte át a parkot, és “terelte” a gyalogos forgalmat.

Nebbien ugyanakkor változatlanul hagyta a területet szegélyező, azt körülölelő körutat, miután azt jól megtervezettnek, hajlásait művészien alakítottnak ítélte. Azt tervezte, hogy a kert széleit magas növésű, a szelet és a port felfogó fákkal ülteti körbe.

Ha kicsit hosszabb ideig tanulmányozzuk a tervet, fel fog tűnni, hogy a szabadon formált térstruktúrának a mögötte meghúzódó, az aranymetszés szabályszerűségeire építő geometria egyfajta képi feszültséget ad, mely tudat alatt kommunikál a szemlélővel, s minden szertelennek tetsző pontja valójában gondos, harmóniára törekvő kiszámítottságot takar.

Ennek a lenyűgöző összhatásnak a főbb, részletesebb vizsgálatra is érdemes sarokpontjai pedig a következők:

1. Rondó

A rondó volt a Városliget tulajdonképpeni fogadótere, egy kör alakú sétatér, melyre a Ligetet szegélyező fasorból nyílt rés.

Nebbien eredetileg egy tényleges bejáratot, egy klasszicizáló, oszlopsoros kapuzatot is álmodott a rondó elé, amely tagolásával elkülönítette volna a különböző közlekedési módokkal érkező látogatókat: középen a gyalogosok, majd a fogaton érkezők, a széleken pedig a lóháton közlekedők léphettek volna a Liget területére.

A Dedrona-kapu, a Városliget bejáratának látványterve, a rondó felől nézve

Az impozáns építményt két oldalról olasz nyárfák szegélyezték volna, a tetejét pedig egy, minden valószínűség szerint fiktív mitológiai szereplő, Dedrona alakja ékesítette volna, aki a koncepció szerint a római mitológia virág-, és tavaszistennőjének, Florának a lánya, és a fák úrnője.

A szobor egy farkasok által vont harci szekéren ábrázolta volna a nőalakot. Sajnos a kapuzat anyagi okok miatt sohasem készült el, de a kialakításra szánt hely megmaradt.

A tulajdonképpeni rondó egy 100 öl átmérőjű gyepkör volt, melyet egy hármas útrendszer ölelt körül. A sávok mindegyike kettéosztott, jobbra tartó haladási irányú volt, és a kapuzat beléptetési logikáját követte: a legbelső kör a gyalogosoké, a középső a fogatoké, míg a legszélső a lovasoké volt.

A rondó

Ezen felül a gyepszőnyeg külső átmérőjét sövényekből és cserjékből kialakított kis nichek, beülő fülkék szegélyezték, melyekben ívesen ülőhelyek helyezkedtek el.

A rondó egykori helye napjainkban

Funkcióját tekintve a sétatér volt hivatott elősegíteni a különböző társadalmi körök érintkezését, és azt, hogy a polgárok interakcióba tudjanak lépni egymással, szemügyre tudják venni egymást: ki, milyen divat szerint öltözködik, hogyan viselkedik, kinek, milyen fogata van… stb. Tulajdonképpen ez tette volna lehetővé a városi kultúra kialakulását és formálódását.

2. Majorság

Már szó volt a tó nagyobbik szigetére tervezett épületegyüttesről, mely egy, a vidéki élet karakterét bemutató, azt a városi polgárokhoz közelebb hozó major lett volna.

A majorság látványterve

Ez egy romantikus hangulatú, rusztikus, vendéglátó egységből, valamint egy állattartó udvarból állt volna, istállóval, górékkal, karámokkal, melyekben a legkülönbözőbb háziállatok kaptak volna helyet, a csirkéktől, a libákon és lovakon át, egész a tehenekig.

Az összképhez továbbá hozzátartozott volna egy faiskola és gyümölcsös is, így teljessé téve a gazdálkodás és az állattartás reprezentatív keresztmetszetét.

A majorság látványterve

A teljes koncepció minden részlete ugyan sosem valósult meg, de a sziget funkciója megmaradt.

3. Aréna

A Városliget kétségkívül leggrandiózusabb épülete az Aréna, vagy Amfiteátrum lett volna, melyet Nebbien a különféle rendezvények színhelyéül álmodott, és amelynek paraméterei még mai szemmel nézve is impozánsak.

A park délnyugati sarkába tervezett építmény színpadterét hatalmas félkörívben vette volna körül a nézőtér háromlépcsős, kőből faragott emelvénye, lépcsőnként két-két padsorral. A félköríves lelátó 1500 ülő-, és 2500 állóhelyet biztosított volna, s méreteire jellemző, hogy a korabeli Pest lakóinak egytizede elfért volna rajta.

Az aréna/amfiteátrum látványterve és alaprajza

Tervezője szerint a “küzdőtér” – melyet egy gyepes plázs határolt volna a népkert többi részétől, és ahová kapukon keresztül léphetett volna be a közönség – mindenféle látványosság: színházi előadások, katonai parádék, tornaünnepélyek, léggömb-kísérletek, műlovas és harci bemutatók, lóversenyek, vagy tűzijátékok megrendezésére is alkalmas lett volna.

A nézőtér félkörívének közepén Nebbien egy, két lovat mintázó szobortól közrefogott piramist, a széleken egy-egy fogathajtó szobrot, a lépcsők indításánál pedig vázákat és antik atlétaszobrok másolatait kívánta elhelyezni.

4. Mimóza-domb

A Liget északi felében elhelyezkedő konstrukciót Nebbien a terv egyik kulcselemének, a látványkoncepció fő mozgatórugójának szánta. A mesterségesen kialakított dombra magas, fás növényzetet szánt, melybe öt nyiladékot tervezett, ezekkel irányítva a szemlélődők tekintetét, és meghatározva, milyen tájkép táruljon eléjük a tetőről.

Ezek az irányított kitekintések adják a festői képszerkesztési módszer legszebb példáit, és egyben szervezőelemeit. A dombról megfigyelhető térstruktúrák a következőképp oszthatók föl: előtér; középtér, amit majdnem mindig egy víztükör derít, fénnyel és tükröződéssel (például a Hattyú-tó); illetve egy háttér, ami egy-egy fontosabb térszerkezeti elem (például az Aréna épülete).

Terepplasztikai irányelvek

Fontos az olyan, apróbb részletekre is kitérni pár szó erejéig, mint a park infrastruktúrájának kialakítása, és a mögötte rejlő megfontolások.

Nebbien az egész kis dolgokban is próbált praktikus, mégis művészi lenni. A park sétányait például eleve magasabb fekvésűre alakította ki, nem csak azért, hogy a vizenyős területeken is szárazak maradjanak, hanem, hogy esztétikailag előnyösebb kilátással szolgáljanak a látogatók számára, és be lehessen látni róluk a környeztet.

A különböző térkapcsolatokat mindvégig úgy helyezte el és alakította ki tervében, hogy azok lehetővé tegyék a fent már vázolt festői struktúra élményének kibontakozását, a térfalakat ezért mindig összhangba hozta a növényzet megnyitási pontjaival.

A Mimóza-dombból kiinduló térfal-struktúra és a Liget négy, lényegesebb szervezőeleme

A terv sorsa

Sajnos Nebbien terve – annak ellenére, hogy a Liget arculatának fundamentumát hosszú időre meghatározta – sosem valósulhatott meg teljes egészében. Költségvetési okok miatt bizonyos elemei nem készülhettek el, és ahogy az idő haladt, világossá vált: valószínűleg már nem is fognak.

A kivitelezés nehézségeit és a koncepció alakulását sorozatunk következő darabjában tárgyaljuk.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »