A budapesti apostoli nunciatúra Horthy-korszakbeli történetét bemutató könyv jelent meg

A budapesti apostoli nunciatúra Horthy-korszakbeli történetét bemutató könyv jelent meg

A Magyar Tudományos Akadémia budapesti székházában mutatták be június 22-én a Tóth Krisztina és Tusor Péter szerkesztette „Inventarium Vaticanum I. – A Budapesti Apostoli Nunciatúra Levéltára (1920–1939)” című kötetet, amely az MTA-PPKE „Lendület” Egyháztörténeti Kutatócsoport legújabb kiadványa.

Az esemény házigazdája Török Ádám, az MTA főtitkára volt, aki köszöntőjében rávilágított: a program égisze alatt zajló kutatások közül az egyháztörténet különösen izgalmas és ígéretes terület, hiszen napjainkig rengeteg elhanyagolt probléma, feltárandó forrás ad új munkát a kutatóknak. Kiemelte: ahogy eddigi eredményei is bizonyítják, a Tusor Péter által vezetett kutatócsoport e hatalmas feladat teljesítésében kiváló irányt képvisel.

A főtitkári köszöntőt követően a kötet tudományos jelentőségét Romsics Ignác akadémikus, Széchenyi-díjas történész ismertette. Az akadémikus bemutatóját a Horthy-korszak historiográfiájának rövid áttekintésével kezdte. Rámutatott arra, hogy az 1920–1944 közötti időszak kutatására ma is egy politikailag túlfűtött légkör nyomja rá a bélyegét, Tóth Krisztina és Tusor Péter munkáját azonban e tekintetben is az üde kivételek közé sorolta. A kötet kapcsán örömét fejezte ki afölött, hogy napjaink tudományos életében a Horthy-korszakot egyháztörténeti dimenzióiban vizsgáló kutatási eredmények is napvilágot látnak.

Szerkezeti felépítését tekintve a munka két egységből áll: egy bevezető tanulmányból és egy inventáriumból. A bevezető tanulmányról a történész megállapította, hogy a korszakkal kapcsolatos kutatás-módszertani kérdésekről és a Budapesten működő Apostoli Nunciatúra 1920–1939 közötti történetéről (különös tekintettel a korabeli magyar katolikus egyházi hierarchia, valamint a magyar állam és a Szentszék kapcsolatrendszerének bemutatására) egyaránt átfogó képet ad. Mindezen túlmutatva értékét növeli, hogy a szűk egyháztörténeti vizsgálati optikán túlmutatva a kutatott téma magyar köztörténeti vetületének alapkérdéseit (revízió ügye, zsidókérdés, stb.) is kirajzolja. Erre épül rá a kötet második strukturális egységét képező inventárium, amely az apostoli nunciatúra vizsgált korszakon belüli történetével kapcsolatos forrásokat mutatja be. Az inventárium kapcsán Romsics Ignác elmondta, nem csupán a források dokumentumtárszerű összegyűjtéséről vagy listaszerű felsorolásáról, hanem olyan rendszerezett áttekintéséről van szó, amely alkalmas arra, hogy a vizsgált korszakkal és témával kapcsolatos hazai, valamint nemzetközi kutatásokat hatékonyan orientálja. A neves történész észrevételezte, hogy a bőséges forrásidézetek öt nyelven szerepelnek (latin, olasz, francai, német, angol), ami nemcsak a kötet összeállítóit, hanem használóit is erős kihívás elé állítja. Mindez ugyanakkor nagyban növeli a munka nemzetközi használhatóságát.

A kötetbemutatót Alberto Bottari de Castello budapesti apostoli nuncius beszéde zárta, amelyet teljes egészében közlünk:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köszönöm a meghívást a mai eseményre, nagy örömmel veszek részt az „Inventarium Vaticanum I.” című kötet bemutatóján. Egy olyan összeállítást tarthatunk a kezünkben, amely a Budapesti Apostoli Nunciatúra 1920–1939 tartó időszakának történeti dokumentumait tartalmazza.

Amikor XIII. Leó pápa az 1880-as években fokozatosan megnyitotta az Apostoli Szék levéltárait a történeti kutatás előtt, óriási szolgálatot tett mind az egyház, mind a tudomány számára. Erős választ adott a 18. századi felvilágosodás óta gyűrűző, a liberalizmus által felerősített egyházellenes vádakra. Tükörként tartotta a bírálók elé a 12. századtól kezdődően mind hiánytalanabbul fennmaradt történeti dokumentumok sokaságát. A pápai magánlevéltár, a Vatikáni Titkos Levéltár esetében – középkori anyagának mennyiségét és sokféleségét tekintve – a világ legnagyobb archívuma vált hozzáférhetővé. Minden jelentősebb európai kultúrnemzet történeti intézetet alapított Rómában, hogy a szentszéki forrásoknak köszönhetően jobban megismerhesse saját múltját. Az érdeklődés nem korlátozódott csupán a középkorra, újabb és újabb korszakokra is kiterjedt.

Fraknói Vilmos nagyváradi kanonoknak és a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának köszönhetően a magyar történészek az elsők között jelentek meg a Vatikán falai között. Hamarosan impozáns sorozatban adták közre az Apostoli Szentszék és Magyarország évezredes történetének újonnan feltárt forrásait (Monumenta Vaticana Hungariae). Nem lehet eléggé méltatni, hogy hosszas szünet után ez a munka a 21. században is folytatódik a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek és a Magyar Tudományos Akadémiának köszönhetően. A Collectanea Vaticana Hungariae keretében 2004 óta folyamatosan megjelenő forráskiadványok, monográfiák és tanulmánykötetek tárják elénk azt az összetett segítő szerepet, melyet a pápaság Magyarország történetében játszott. Legyen szó olyan határhelyzetekről, mint Mohács vagy az oszmánok kiűzése XI. Boldog Ince pápa pontifikátusa alatt, vagy az első világháború és az azt követő évek megpróbáltatásai.

Az a kötet, amelynek értő bemutatására most sor kerül, a két világégés közötti időszakba kalauzol el bennünket. Jellegében és jelentőségében eltér a korábbi munkáktól. Egy inventárium, egy levéltár ismertetése, a Budapesti Apostoli Nunciatúráé az 1920—1939 közötti években. Nemcsak egyszerű leírás, hanem sok-sok ezer dokumentumnak sok munkával készült, hasznos összefoglalása, kalauzszerű áttekintése. Ezek az iratok nemcsak a történészek, a történelem iránt érdeklődők számára fontosak. A Budapesti Apostoli Nunciatúra számára is különös jelentőséggel bírnak. Három nuncius elődöm, Lorenzo Schioppa, Cesare Orsenigo és Angelo Rotta diplomáciai, egyházkormányzati működését, a korabeli magyar egyházban és társadalomban betöltött szerepét mutatják azokban az években, amelyet Magyarországon Horthy-korszaknak neveznek. Rendkívül részletesen és változatosan teszik ezt, az állami vezetőkkel folytatott rendszeres tárgyalásoktól kezdve lelkipásztori útjaikon át erős szociális érzékről árulkodó, széleskörű jótékonykodásig bezárólag. Ilyen volt például telente tüzelő osztása a rászorulóknak, templomépítések támogatása, a mintegy 160 budapesti gyereket nevelő árvaház fenntartása.

Egészen a legutóbbi évekig abban a hiszemben voltunk, hogy a Budapesti Apostoli Nunciatúra iratai csupán 1990-től, újraalapításától állnak rendelkezésre és a korábbiak 1945-ben megsemmisültek. Csupán XI. Piusz pápa pontifikátusa vatikáni iratainak kutathatóvá tétele után szerezhettünk tudomást arról, hogy levéltárunk nem pusztult el. A Vatikáni Titkos Levéltárban található. Annak az előrelátó gondoskodásnak köszönhető ez, hogy a pápai Államtitkárság a II. világháború elején Rómába szállítatta az európai nunciatúrák irattárait. Közelebbi rálátásunk azonban nem volt az anyagra. A hozzánk érkező és egyre szaporodó megkereséseknek sem tudtunk eleget tenni (például a családtagok pápai kitüntetésével, az 1938-as Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatban stb. érdeklődtek nálunk).

A Collectanea Vaticana Hungariae e legújabb kötetének köszönhetően a magyarországi apostoli nunciatúra működése hangsúlyos és jól adatolt történelmi távlatba került. Sőt jelen hivatali működése is nagyon hasznos segítséget kapott. Az Inventarium Vaticanumnak köszönhetően azonosíthatóvá és visszakereshetővé válnak múltbéli ténykedésének dokumentumai.

A Budapest Apostoli Nunciatúra inventáriumának elkészítése és megjelentetése nagy öröm számunkra. Gratulálok a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek, hogy munkatársai az Ex Corde Ecclesiae pápai rendelkezés szellemében ilyen nagy jelentőségű tudományos kutatásokat folytatnak a vatikáni gyűjteményekben. Végezetül megköszönöm a Magyar Tudományos Akadémiának, hogy e kutatásokat oly bőkezűen támogatja és palotájában helyet adott ennek a különleges alkalomnak!

A kötetről további részletek találhatók a kutatócsoport honlapján.

Forrás: Jávor Miklós/MTA-PPKE „Lendület” Egyháztörténeti Kutatócsoport

Fotó: Kollár Levente

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »