A dilemma persze messzebbre mutat a mindennapi politikánál. Ha valaki egy közös, Amerikától független európai hadseregben gondolkodik, a második kérdés, amit fel kell tennie, milyen nyelven fognak elhangzani a parancsok (az első kérdés úgy hangzik: melyik tagállam vezetésével jöhet létre..?).
Mi, felvidéki magyarok nyilván jóval többet tudunk a többnyelvűség dilemmáiról, és a kiválasztott (esetünkben anya-) nyelvben rejlő lehetőségekről és erőről. Brüsszelben azonban vérbeli bürokraták ülnek, akik úgy vélik, a kérdést egy egyszerű politikai döntéssel meg lehet oldani.
A valódi kérdés, ami a nyugatiak izgatja, hogy el lehet dobni az elmúlt évtizedek alatt, angol nyelvi dominanciára felépülő politikai gyakorlatot, és lehet-e teljesen új nyelvvel tovább vinni az uniós menedzsmentet – és persze, mibe kerül mindez. Eddig ugyanis, ha elfogadtak egy törvényt, rendeletet, irányelvet, angolul írták meg és tették közzé elsőként. Ha uniós csúcsra került sor, ahol kidolgoztak egy zárónyilatkozatot, azt angolul tették. És bár az EU-nak két tucatnyi hivatalos nyelve van, egyértelműen az angol volt a domináns a felszólalásokban, kommunikációban, sajtóval kapcsolattartásban.
Más kérdés, hogy az angol térnyerése részben a transz-atlanti kapcsolatok elmélyülésében volt keresendő. Az Egyesült Államok az EU elsőszámú stratégiai partnere, a politikai összefonódások miatt magától értetődött az angol nyelv. Ugyanakkor volt egy másik oka is brit angol térnyerésének, ami most megszűnt.
Nagy-Britannia kilépése, és a német Ursula von der Leyen bizottsági elnöki kinevezésével új színezetet kapott a kérdés. Korábban
az angol nyelv használata arra is jó volt, hogy nem kelljen eldönteni, hogy a német vagy a francia nyelv élvez elsőbbséget.
Az elmúlt évben a franciák egyre gyakrabban szorgalmazzák, hogy az ő anyanyelvük vegye át az angol helyét. Tavaly kemény kritikával illették Ursula von der Leyent azért, mert évértékelő beszédében túl sok volt az angol és a német. Persze, a közös európai katonaság kialakítását is elsősorban Franciaország szorgalmazza (övé a legerősebb hadsereg a tagállamok között).
A Politico brüsszeli hírportál vonatkozó cikke szerint Brüsszelben komolyan fontolgatják az „európai angol” létrehozását. A brit angolra épülő nyelv venné át az előbbi szerepét. Valójában már egy ideje létezik az „európai angol”, Brüsszelben ugyanis tudatosan igyekeztek úgy összeállítania hivatalos dokumentumokat, hogy azok ne tartalmazzák a brit kultúrából fakadó angolos szófordulatokat (például a krikett szabályokra visszavezethető szóhasználatot).
A Politico által megszólított svéd Marko Modiano nyelvészprofesszor egyenes úgy vélekedik, hogy Európának ki kell sajátítania a „kontinentális” angol nyelvet.
„Nem az a kérdés, hogy létezik-e euro-angol nyelv, hanem hogy mit kezdünk azzal a ténnyel, hogy már itt van és fejlődik. (…) Ez a mi nyelvünk”
Jeremy Gardner, az Európai Számvevőszék korábbi vezető tolmácsa szerint nincs szükség új modell létrehozására, és a brit angoltól való eltérés akár káros is lehet.
„Ez demokratikus dilemma, mert az európai polgár akar, tud és megtanul angolul beszélni. Ha az EU más nyelvet is kiválasztana hivatalos elsődleges nyelveként, elveszítené a kapcsolatot a polgárokkal”
véli a tisztviselő.
Hogyan állunk angol nyelvtudással Európában? A legutóbbi Angol Jártassági Index (English Proficiency Index) kimutatása szerint Európa északi országai vezetnek, Közép-Európa erős középmezőnyba tartoznak, majd a déliek jönnek.
Angol nyelvtudást illetően a hollandok állnak a világ élvonalában, majd a dánok, finnek, svédek, norvégok (nem EU-tagok, de EU-partnerek), majd osztrákok, portugálok és a németek következnek. A magyarok 14. helyen állnak a listán, Szlovákia a 22. helyen. Az lista európai részét az olaszok zárják a maguk globális 30. helyezésével, bár a franciák sem dicsekedhetnek a a 28. helyükkel.
Fővárosok tekintetében merőben más a helyzet. Az egyik legfeltűnőbb adat, hogy Brüsszel (az EU és a NATO európai központja) csak a 11, Budapest a 10, mindkét város a „felsőszintű” városcsoportba tartozik, amelynek élén Koppenhága, Amszterdam és Helsznki állnak. Pozsony sajnos nem kapott külön helyezést, az EPI térképe szerint azonban a második, mondjuk úgy, felsőközép csoportba tartozik, ahova többek között Párizst és Szófiát is sorolták.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
