A bezártság művészete

A bezártság művészete

Ha majd túl leszünk a nehezén és visszazökkenünk a normális hétköznapokba, kultúrantropológusok, szociológusok és viselkedéskutatók százai vetik rá magukat az „internetes karanténművészet” témájára. Biztos vagyok benne, hogy sokan már most gyűjtik az anyagot.

Egy hét bezártság után is nyilvánvalóvá vált, hogy a lakosság extrovertáltabb része a szokásosnál is intenzívebb online közösségi életet él. Ez nemcsak a közönséghez szokott művészekre jellemző, hanem mindazokra, akik folyamatos visszajelzéseket, verbális megerősítést igényelnek ahhoz, hogy jól érezzék magukat a bőrükben. Ők a notórius kommentelők, like-vadászok, tartalommegosztók, akiket már csak egy lépés választ el attól, hogy maguk is online tartalomszolgáltatókká váljanak. 

Amióta átálltunk karanténüzemmódba, a Facebook kulturális tartalmak kirakodóvásárává vált. A kínálat zavarba ejtő, a „légkör” pedig abszolút demokratikus. Ugyanazon a szőnyegen árul, azaz egyforma esélyekkel verseng az emberek figyelméért a világhírű operaénekes és az erkélyen daloló műkedvelő, a vezető színésznő és a mesét olvasó anyuka, a berlini szimfonikus zenekar és a kisvárosi rezesbanda. Egy-egy közzétett videó sikere most azon múlik, hányan osztják meg, hányan nyilvánítják ki tetszésüket szívecskék formájában. És persze az is fontos, mit kap fel a sajtó, mely online tartalmakkal foglalkozik bővebben. Eljött az az idő, amikor a koronavírusról verset író és szavaló Józsi bácsi ugyanúgy bekerülhet a tévébe, mint a koszorús költő. 

Hírdetés

A jelenlegi helyzetre reflektáló produkciók és alkotások jelentősége érezhetően megnőtt, az átlag-befogadókat pedig a művészi színvonal helyett inkább az aktualitás érdekli. Külön kategóriát képeznek azok a már ismert dalok, könyvek, képek, amelyek hirtelen többletjelentést kaptak, átértelmeződtek. Szép példa erre az R.E.M zenekar 1987-es apokaliptikus slágere, az It’s the End of the World (as We Know It) , amely újra arat a Spotify slágerlistáján, Camus klasszikus regénye, A pestis, amely az elmúlt hetekben bestseller lett Franciaországban, vagy akár a Vírus című 1995-ös amerikai katasztrófafilm, amelyet rengetegen néznek most újra. 
De maradjunk magyar vizeken, és szűkítsük le a keresést a könnyűzenére, hiszen talán ez a legnépszerűbb műfaj. Az elmúlt napokban jó néhány figyelemre méltó dal született. Több százezren látták már a humorista Kovács András Péter YouTube-on megosztott videóját, amelyben az otthonmaradás fontosságáról rappel. A Hősök zenekar Vigyázzunk egymásra című dala szintén nagy siker (Higgadtan, okosan, / ez mindenkinek most új pálya, / Mindenki fél, mindenki félt valakit, / mint egy túszdráma. / Ha nem kapjuk túl, pár hét alatt átmegyünk majd a nehezén. / Az ajtók bezárva, otthon a család, / de ez a legtutibb menedék.) Hétfő óta pedig rengetegen osztják azt a videót, amelyben két viszonylag ismeretlen előadó, Nagy Szilárd és Ragány Misa énekli aktualizált szöveggel Varga Miklós slágerét, az Európát. (Ezért kérlek, / mentsük meg őt / A vén Európát, / a megtört nőt / Nagyon kérlek, / védjük meg őt / A vén Európát, / a gyönyörű nőt). 

Szintén hétfőn került az online közönség elé a hazai magyar Last Blues Band új száma, a Didaktikus dal, amelyet februárban rögzítettek, de csak a napokban készítettek hozzá klipet. A dal önmagában talán nem robbant volna akkorát, ám a vizuális körítésnek köszönhetően szívszorító lett. A klipben osztott képernyőn láthatók a zenekar tagjai, ki-ki a saját otthonában. Szájmaszkban tesznek-vesznek, kávét főznek, olvasgatnak, aztán előkerülnek a hangszerek is. Érdekes, hogy egy szlovák csapat, a dzsesszesebb stílusban utazó Dip Band is ezt az ötletet valósította meg, (csak szájmaszkok nélkül), és a két klip ugyanazon a napon debütált a világhálón. 

Ezekből egyszer majd korlenyomat lesz. Egy nehéz, vészterhes időszak kulturális krónikájának része.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »