Az 1998-ban hatályba lépett Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény olyan átfogó nemzetközi szerződés, amelynek célja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelme. A keretegyezmény szövege nemcsak az egyének jogait rögzíti, hanem az egyes tagállamok által betartandó kötelezettségeket is.
Nagyjából ötévente a tagállamok aktuális kisebbségvédelmi jelentéseket adnak le, amelyeket az Európa Tanács Kisebbségi Keretegyezményének Tanácsadó Bizottsága ellenőriz. Ennek érdekében a 18 független szakértőből álló bizottság a tagjai a jelentés leadása után ellátogatnak az egyes tagállamokba. A még 2018-ban leadott aktuális jelentés ellenőrzése azonban a covid miatt késett, és a bizottsági tagok csak később, 2021. szeptember 6-10-e közt jártak Szlovákiában, látogatásukat azonban nem kísérte túl nagy mediális érdeklődés. Ittjártukkor találkoztak a szlovákiai magyar civil szervezetek képviselőivel is. A jelentésük mindezek alapján 2022 februárjában készült el, amit 2022. június 15-én hoztak nyilvánosságra.
Az Európa Tanács Kisebbségi Keretegyezményének Tanácsadó Bizottsága több mindent kifogásolt, a sorrendben az ötödik ajánlását Szlovákia viszonylatában összesen 306 pontban foglalta össze.
Javasolja többek közt a roma gyerekek oktatásának javítását és a nemzeti kisebbségek támogatási mechanizmusának a javítását is. Különösképpen aggodalmának adott hangot a politika területén és az interneten megjelenő gyűlöletkeltő és kisebbségellenes – elsősorban roma- és magyarellenes – retorika miatt.
Szembe kell szállni a kisebbségellenes retorikával
A bizottság szerint a szlovák hatóságok nem eléggé, vagy csak nagy sokára ítélik el az erőszakra és a gyűlöletre való uszítást a nyilvános és politikai beszédben. Ráadásul ezekkel az esetekkel nem foglalkoznak kellőképpen, és hiányzik a gyűlölet-bűncselekményekre vonatkozó jobb adatgyűjtés is.
A Büntető Törvénykönyv nem említi a „nyelvet” a megkülönböztetés konkrét indokai között, és nem tartalmazza a gyűlölet-bűncselekmény kellően egyértelmű meghatározását”
– magyarázza az Európa Tanács Tanácsadó Bizottsága. A rasszizmus és a gyűlöletbeszéd nyilvános elítélésének ezért „rendszeresebbé” kell válnia. „Határozottabban szembe kell szállni a kisebbségellenes retorikával, és aktívan támogatni kell a sokszínűség tiszteletben tartását a társadalomban” – hangsúlyozzák többek közt a szakértők.
A Tanácsadó Bizottság nagyra értékeli, hogy Szlovákia az elmúlt években növelte a kisebbségi kultúrák és média támogatását.
Javasolják azonban az eljárások egyszerűsítését, hogy a pályázók időben csatlakozni tudjanak a meglévő támogatási konstrukciókhoz, vagy több évre szóló finanszírozáshoz jussanak.
Különösen az emberi erőforrások finanszírozása jelent problémát, például az Ombudsmani Hivatal vagy a Nemzeti Emberi Jogi Központ esetében is.
De több minden másról is szó van a bizottság ajánlásaiban, például a párbeszéd folytatásáról a gorál közösség képviselőivel a nemzeti kisebbségként vagy etnikai csoportként való hivatalos elismerés iránti kérelmükről, vagy a roma közösség oktatási szegregációjának hathatós kezeléséről és általánosságban véve a roma szegregáció minimalizálásáról egy fenntartható lakáspolitika felállításával. A bizottság jelentése szerint „az átfogó antidiszkriminációs jogi keret olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a legkiszolgáltatottabb csoportok számára pozitív intézkedések elfogadását, ám annak gyakorlati alkalmazása továbbra is gyenge”.
Az ajánlás szerint tárgyalni kell a vagyonelkobzási rendeletről
A Tanácsadó Bizottság jelentése, amely teljes egészében itt olvasható, tartalmaz olyan bennünket érintő ajánlásokat is, amelyekről az eredeti angol szöveg alapján készült szlovák összefoglaló mélyen hallgat. A 119. pontban a bizottság leírja, hogy „a magyar kisebbség képviselői továbbá kiemelték, hogy a
szlovák hatóságok még mindig alkalmazhatják az 1945-ös, elsősorban a magyar és német kisebbségeket célzó vagyonelkobzási rendeletet (az úgynevezett „Beneš-dekrétumokat”)”,
amit diszkriminatívnak tartanak, és azt állítják, hogy jogbizonytalanságot teremt. A jelentésben az is benne van ennek kapcsán, hogy a szlovák kormány álláspontja ebben a kérdésben az, hogy „bár ezek a dekrétumok formálisan a szlovák jogrendszer részét képezik, nem hoznak létre semmilyen jogviszonyt, és már nem alkalmazhatók”. A magyar kisebbség képviselői a bizottság jelentése szerint „jelezték a tanácsadó bizottságnak, hogy mivel ez a rendelet a szlovákiai magyarok számára a történelmi sérelmek fő forrása volt, és mivel – értelmezésük szerint – az utóbbi időben újra alkalmazzák azt, legalább azt várnák az államtól, hogy párbeszédet kezdjen arról, hogyan lehetne ezt a kérdést megoldani”
Ennek kapcsán a bizottság a 126. pontban fogalmazta meg az ezzel kapcsolatos ajánlását, nevezetesen:
A tanácsadó bizottság felkéri a hatóságokat, hogy kezdjenek párbeszédet az érintett nemzeti kisebbségek képviselőivel a vagyonelkobzásról szóló 1945-ös rendeletnek a jelenlegi etnikumközi kapcsolatokra gyakorolt lehetséges negatív hatásairól.”
A szlovák hivatalos válasz erre az: A mai Szlovák Köztársaság területén élő lakosság tulajdonjogi kérdéseire vonatkozó, 1945-től hatályos, háború utáni jogszabályozás történelmileg meghatározott. A háború utáni európai rendezés része volt, és kizárólag történelmi összefüggéseiben értelmezhető. Bár az ebből az időből származó jogi normák Szlovákia jogrendjének részét képezték, mára már megszűntek, és nem hoznak létre új jogviszonyokat. A szlovák érvelés szerint, ha bárki úgy érzi, hogy jogsérelem érte, az a független és pártatlan szlovák bíróságok előtt érvényesítheti a jogait.
Ezért a szlovák fél a nemzeti kisebbségek képviselőinek félelmeit a szóban forgó háború utáni jogszabályok esetleges kedvezőtlen hatásaitól megalapozatlannak tartja.
A Csehszlovákia és Magyarország közti vagyonjogi és pénzügyi problémákat a szlovák fél szerint az 1949-től érvényes Csorbatói egyezménnyel rendezték. „A magyar lakosság második világháború utáni kitelepítése a Csehszlovákia és Magyarország közötti nemzetközi szerződés alapján történt, azaz nem egyoldalú kitelepítési intézkedés volt, hanem lakosságcsere. Mind az elnöki rendeleteket, mind a magyar lakosság kitelepítését történelmi összefüggéseiben és a második világháború eredményeinek viszonylatában kell szemlélni. A második világháborúhoz hasonlóan ezek az intézkedések is számos egyéni sérelmet és tragédiát eredményeztek.
Ezek azonban törvényes és legitim intézkedések voltak”
– hangzik a hivatalos szlovák álláspont.
Persze, attól, hogy az angol nyelvű eredeti ajánlásokból született szlovák nyelvű rövidebb összefoglaló, sem pedig az erről szóló szlovák nyelvű újságcikkek említésre sem méltatják az ajánlások eme pontját, az még attól létezik. Csak arra kellene figyelniük a politikusainknak és az illetékes szervezeteknek, hogy minél többször és többen határozottan felhívják erre a pontra is a szlovák kormány figyelmét, mert úgy tűnik, maguktól mintha megfeledkeznének róla…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
