A ballibaizmus annyira beágyazott, hogy leválthatatlan. S még akkor is, amikor egyes szekértáborilag ballib megmondóemberek kimondják az alapeszme tarthatatlanságát.
Az ellenoldal jóval nyitottabb. A nemzeti tábor mindigis nyitott volt a szélsőjobb felé, ahogy nyitott a nem-nacionalista jobboldal felé is, bár ez utóbbit jellemzően furcsának találja. 2 évvel ezelőtti élményem: a Mandiner többségében fideszes kommentelői furcsán rácsodálkoztak az ott megjelent Trombitás-cikkre, mely Kossuthot kritizálta tradicionalista-legitimista álláspontról. Rácsodálkoztak, de azért nem szidták Trombitást, nem vezték ballib árulónak.
Ahogy a másik végponton is, a nem-ballib liberálisok felé, amilyen pl. Puzsér. A Puzsér-rajongótábor egyik fájdalma éppen ez: sokkal több fideszes van a kedvelők közt, mint ballib. Mert a két tábor belső logikája más: a ballib tábor sokkal szektásabb, dogmatikusabb.
A fideszes nyitottság helyett a ballib oldalon viszont mindig áruló minősítést eredményez az eltérés, lásd, ma már Schiffer András kb. fizetett fideszes provokátorrá nőtte ki magát a ballib szalonban. S persze ott Puzsér is fideszesnek számít, ez csak azért nem hallatszik az utóbbi 1 évben, mert Puzsér beállt MZP mögé.
Megírja a mércés szerző amit kell. Persze ki kell bogozni, mert az idióta ballib-szalonképes tolvajnyelvet használja.
A szerző pl. professzionális-menedzseri osztálynak nevezi el a hagyományos ballib szóhasználat szerinti független szakértőket. Leírja azt, hogy ez a réteg a mindenkori progresszív-liberális értékrend szószólója. S hogy ez az értékrend teljesen idegen az alsóbb osztályokétól. S ez a “titka” annak, miért nem a szegények, elnyomottak szavaznak a “baloldalra”, hanem a jómódúak.
S kialakul ezzel egy új hatalmi konszenzus, a szivárványzászlókkal, a gendersemleges vécékkel, a drogliberalizációval, a homoklobbi támogatásával, a safe space-ekkel – ezeket a példákat a szerző írja! -, mely konszenzus ellen beszélni életveszélyes. Ha pedig valaki aktívan fellép mindez ellen, örökre kikerül a szalonból.
A szerző a következményt is leírja: mindezen abszurd őrület ellen csak a “szélsőjobb” mert fellépni: a szerző itt persze a ballib szóhasználattal él, azaz a “szélsőjobb” a “józan ész” szinonímája. Kulcsmondata: “A fasiszta veszély valós ugyan, de egyáltalán nem biztos, hogy hosszabb távon kifizetődő stratégia azon politikai és gazdasági érdekcsoportok segédcsapatává válni, amelyek uralma hozzájárult és továbbra is hozzájárul a fasizmus kitermeléséhez.” – ezt normálisra fordítva: a rendszerkritikus baloldal folyamatos öngyilkosságot követ el azzal, hogy a nem-balos rendszerkritika elleni harc jegyében folyamatosan elszegődik a rendszerurak segédcsapatának.
Ami viszont jó hír: az ilyen cikkek senkit se érdekelnek a ballib szekértáborból. Mert a nagy többség fel se fogja, a maradék meg hülyeségnek tartja. Pedig messze nem az. Olyan ez, mint Antonio Gramsci esete: a baloldali érzelműek képtelen megérteni mondanivalóját.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
