A Balatonnak lelke van – Rendalapítójukat ünnepelték a tihanyi bencések

A Balatonnak lelke van – Rendalapítójukat ünnepelték a tihanyi bencések

Szent Benedek a nyugati szerzetesség atyja, 1964 óta Európa fővédőszentje. Július 11-i emléknapja előtti délutánon a Tihanyi Bencés Apátság déli udvarán átadták a pályázati pénzekből megújult apátsági múzeumot. Ezt követően az apátsági templomban Sárai-Szabó Kelemen perjel, a győri bencések elöljárójának vezetésével szentmisét mutattak be a rendalapító ünnepének előestéjén.

Ezzel egyidőben megnyitották a Lélek a vizek felett című állandó kiállítást, illetve a múzeumhoz kapcsolódó galériában a győri bencés diákok és öregdiákok Bencés összetartozás című, hatvan képből álló fényképkiállítását.

Az ünnepség után – melyen részt vett többek közt Udvardy György veszprémi érsek is – az apátsági templomban Sárai-Szabó Kelemen perjel, a győri bencések elöljárójának vezetésével szentmisét mutattak be Szent Benedek ünnepének előestéjén.

A 225 millió forintos pályázati támogatással megújított múzeum átadásán megjelent és beszédet mondott a bencés öregdiák, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is.

Mihályi Jeromos perjel, a Tihanyi Bencés Apátság elöljárója köszöntőjében kiemelte,

I. András király 1055-ben szilárd kősziklára alapította ezt a monostort, azzal a céllal, hogy az itt élő szerzetesek szolgálata által minden jóakaratú ember megtapasztalhassa a Jóisten jelenlétét. A természet különleges csodája a Balaton – mondta a perjel, majd hozzátette: a Balatonnak lelke van. A környezet, az emberi lelket felemelő és nemesítő keresztény hit és kultúra ma is kézzel fogható az itt élők és az ide látogatók számára.

Tóthné Szlavkovszky Mariann a Lélek a vizek felett című kiállítás kurátora köszöntőjében többek közt kiemelte, hogy a Tihanyi Bencés Apátság közel ezeréves története során nagy találkozások tanúja lehetett. Tihanyban a víz találkozik az éggel. Így van ez évezredek óta. Mondhatjuk, hajnalonként az itt lévők szeme előtt újra, meg újra lezajlik mindaz, amit Teremtés könyvének első lapjain olvasunk. Tihany a nyugati és a keleti kereszténység, de legendás királyaink találkozásának helyszíne is. A monostort alapító Árpád-házi I. András sírja itt található, de utolsó királyunk, Boldog IV. Károly is itt töltötte utolsó magyarországi napjait. A természet, a hit, a történelem fonódik össze ezekben a találkozásokban.

Sárai-Szabó Kelemen a győri Szent Mór Bencés Perjelség elöljárója a Bencés összetartozás című fényképkiállítás megnyitásakor arról beszélt, hogy a nemzeti összetartozás évében meghirdetett pályázatra beérkezett fotók arról tanúskodnak, jó dolog egy közösséghez tartozni, jó, ha minél több olyan szálat találhatunk, ami összeköt bennünket, mert ez erőt, lendületet ad. Együtt erősebbek, hatékonyabbak lehetünk, de a fotók a kép nyelvén azt is megmutatják, mit jelent a bencés összetartozás.

Hírdetés

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az állandó kiállítást megnyitó beszédében többek közt emlékeztetett, hogy Magyarország és az egész magyarság joggal lehet hálás a bencéseknek, akik még a legnehezebb időkben is hitet adtak a magyaroknak, iskoláik pedig a legmagasabb szintű tudást adták és adják ma is a fiataloknak, így hozzájárulva, hogy a magyarok a világ sikeres és versenyképes nemzetei közé tartozzanak. A miniszter az átadóünnepségen bejelentette, hogy a kormány további 2,7 millió forintot biztosít a bencés rend tihanyi perjelségének arra, hogy felújítsák, turisztikai szempontból még értékesebb hellyé tegyék az apátságot és annak környezetét.

A megújított múzeum átadása és a kiállítások ünnepélyes megnyitása után a jelenlévők megtekinthették a két tárlatot. A Lélek a vizek felett – múlt és jelen találkozása a tihanyi apátságban című kiállítás bemutatja, hogyan nézett ki az apátság alapításakor Tihany, mely akkor még sziget volt. Bemutatja legősibb nyelvemlékünk, a Tihanyi alapítólevél titkait, érdekességeit. Megismerhetjük az az apátság falai közt élő egykori szerzetesek életét, mit ettek, mit ittak a régi korokban, miként vált a Balaton jege alól kihúzott szerzetes Tihany leghíresebb apátja, de azt is, miért Tihanyban búcsúzott el országától az utolsó magyar király. Egy mai szerzetesi szobát is berendeztek a kiállítás végén, amely bepillantást enged a monostor 11 jelenlegi lakójának életébe.

A délutáni ünnepi szentmisére jöttek hívek a környező településekről is, de megérkeztek a Győrből induló Szent Benedek-zarándoklat résztvevői is.

Sárai-Szabó Kelemen perjel, a szentmise főcelebránsa és szónoka szentbeszédében kitért arra, Szent Benedeknek március 21-én, illetve július 11-én is emléknapja van. Mint mondta a júliusi ünnep egyes vélemények szerint ereklyéinek ünnepélyes átvitelére emlékezik, mások pedig Benedek földi születésnapjának vélik. A születésnap kapcsán a szónok kiemelte: a világban ma is születőben van valami. Vajúdik a világ, vajúdik Európa, vajúdik hazánk is, hogy valami élettel teli, élhető szülessen. Benedek érezte és tapasztalta, hogy a világ, a világnak a tudománya „csúszós talaj”, lassan a szakadékba visz mindent, ahonnan már nincs visszaút.

A szent viszonya a bűnhöz nagyon is elgondolkodtató – folytatta a szónok. A mai világ is – hol lassan, hol gyorsabban – a bűn szakadéka felé tart és viszi magával sokszor az Egyházat, egyháziakat, keresztényeket is. Ráadásul a bűnről manapság már nem is nagyon szabad beszélni, mert a végén még kirekesztőek leszünk. Szent Benedek elkerülte mindezt azzal, hogy a Regulában felhívta a figyelmet arra, hogy az apát „gyűlölje a bűnt, de szeresse a testvéreket”. A gyűlöletet megtanulta a világ is, de azt az emberek, nem a bűnök felé fordítja. Meg kellene tanulnunk nekünk is a bűnt gyűlölni, de a testvért szeretni. Ez az igazi keresztényi viselkedés, ez az igazi szabadság útja.

Mindez a magány helyes megéléséből fakad. Abból, ha megtanulunk igazán együtt lenni a teremtő Istennel. Manapság sokféle módon küzdünk a magány, az üresség érzése ellen. Zajjal, információkkal, pótcselekvésekkel, függőségekkel – de ezektől csak még rosszabbul leszünk. Szent Benedek egykor meglátta a kihívást és vállalta az ürességet, vállalta a magányt – elment Rómából Subiacóba egy barlangba.

Össze kell tehát fognunk. Erős közösségekre, erős családokra van szüksége a világnak – mondta Sárai-Szabó Kelemen.

A szentmisét követően – immár hagyományosan – a bencések mindenkit az apátság déli teraszára hívtak szeretetvendégségre, ahol kötetlenül beszélgethettek egymással fiatalok és idősebbek, szerzetesek és a zarándokként, vagy a közeli egyházközségek tagjaiként az ünnepre érkezett hívek.

Fotó: Lambert Attila

Bókay László/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »