A 20. század legnagyobb tragédiája az ártatlanok Gulág-táborokba hurcolása

Ártatlan emberek millióinak Gulág-munkatáborokba kényszerítése a 20. század egyik legsúlyosabb tragédiája – jelentette ki Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes szerdán Budapesten, a Városháza parkban kiállított köztéri installációnál, amely a Gulág-emlékév alkalmából készült.

Magyar Menedék - Magyar Jézus

Az egész Szovjetuniót behálózó kényszermunka- és rabszolgatáborok kiépítése 1918-ban kezdődött azzal a szándékkal, hogy elkülönítsék, megbüntessék és munkaerejét ingyen felhasználják mindazoknak, akik a kommunista rendszer vélt vagy valós ellenségei voltak – mondta Szalay-Bobrovniczky Alexandra, hozzátéve, hogy a táborok többsége úgynevezett jobbító munkatelep volt, ahol a rabokat erdőirtáson, építkezéseken, bányákban dolgoztatták, és a legtöbb rabra éhhalál vagy kivégzés várt, ha megtagadta a munkát.

Kutatások adatai szerint 1953-ig mintegy 40-50 millió ember raboskodott ilyen táborokban. Magyarország területéről a második világháború alatt és után a becslések szerint 800 ezer embert hurcolhattak a Szovjetunióba. A deportálások során és a munkatáborokban megközelítőleg 300 ezer magyar vesztette életét.

A testileg és lelkileg is megtört túlélőket hazatérésük után a magyarországi titkosszolgálatok hallgatásra kényszerítették. “A kommunizmus évtizedeiben elhallgatták a Gulágon történt rémtetteket, a magyar nemzet kollektív emlékezetéből kitörölték a málenkij robot és a szibériai fogságra ítéltek emlékét” – fogalmazott a főpolgármester-helyettes.

Hangsúlyozta: egy nemzet történelmében az elhallgatás, az elhallgatatás nem megengedhető. Az installáció felhívja a figyelmet arra, hogy emlékezni kell arra, ami a magyarsággal 1944-ben és az azt követő években történt.


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »