Szeptember 27–29. között Budapest ad otthont a Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) rendezvényeinek. Az esemény mottója: „Légy jelen!” A nyitó nap délutánján a D50 katolikus kulturális központban Sáry Pál, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara Jogtörténeti és Jogelméleti Intézetének igazgatója, a Római Jogi Tanszék vezetője Hit és tudomány összhangja címmel tartott előadást.
A hit és az ész kapcsolatát elemezve Sáry professzor kifejtette: a materialista gondolkodók szerint a vallásos hitnek és a tudásnak semmi köze egymáshoz, a kettőt élesen elválasztják egymástól, a hit világát megkülönböztetik az ész világától. Márpedig a kettő szorosan összefügg egymással. A vallásos hit nem irracionális, sőt, a racionális gondolkodás elvezethet Istenhez. A tanszékvezető előadó C. L. Lewis Csűrcsavar levelei című könyvére hivatkozott: Csűrcsavar, az agyafúrt főördög tanácsokkal látja el unokaöccsét, a kis ördögöt, hogyan tartsa távol az embereket Istentől. Egyik levelében figyelmezteti: a tudomány művelésére ne biztassa az embereket, mert az veszélyes, mivel a tudós az egyre mélyebb összefüggések keresése során eljuthat ahhoz a ponthoz, ahonnan már csak egy lépés a hit világa. Sáry Pál megvilágította:
Az ész ugyanis elvezetheti az embert Isten felé egy határig, amelyet azonban csak hittel lehet átlépni. Az ember szellemi egysége azonban e határ átlépésével is megmarad, tehát a hite nem szakad el az eszétől. Ferenc pápa 2013-ban kiadott, Lumen fidei kezdetű enciklikájában úgy fogalmazott, hogy a hit „kitágítja az ész horizontjait”.
A Jézusban való hithez észre, értelemre, logikus gondolkodásra is szükség van. Fel kell tudni ismerni bizonyos összefüggéseket, le kell tudni szűrni bizonyos következtetéseket – mondta a professzor, és megemlített három példát a Szentírásból.
Amikor a börtönben lévő Keresztelő János elküldte tanítványait Jézushoz, hogy kérdezzék meg tőle, ő-e a Messiás, Jézus így válaszolt: „Menjetek s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot” (Mt 11,4–5). Jézus tehát nem azt az egyszerű választ adja, hogy „igen, én vagyok a Messiás”, hanem utal arra, amik történnek. Keresztelő János jól ismerte azokat a prófétai jövendöléseket, melyek arról szóltak, hogy mik fognak történni akkor, ha eljön a Messiás. Jézus beszélt ezekről, és rábízta Jánosra, hogy vonja le a következtetést. Ehhez természetesen szükség volt észre, logikára.
A második példa az emmauszi tanítványok története. A két elkeseredett tanítványnak Jézus Mózestől kezdve az összes prófétán keresztül megmagyarázta, amit az írásokban írtak róla. A tanítványok szívét akkor töltötte be a hit, amikor megértették a jövendölések és a történtek közötti összefüggéseket: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt az úton, és kifejtette az Írásokat?” (Lk 24,32). A Jézusban való hithez tehát az ő esetükben is szükség volt értelemre, arra, hogy megértsék az összefüggéseket.
A harmadik példa az etióp udvari főember megkeresztelkedésének története. Az etióp királyné udvari tisztje Jeruzsálemből hazafelé tartva, a kocsiján ülve Izajás próféta jövendöléseit olvasgatta, de nem értette azokat. Miután azonban Fülöp diakónus megmagyarázta neki a szöveg értelmét, és a jövendölések alapján beszélt neki Jézusról, a tisztben felébredt a hit és megkérte Fülöpöt, hogy keresztelje meg (Apcsel 8,27–38). A hithez tehát az ő esetében is szükség volt logikus észre, az összefüggések megértésére.
A tudós előadó szerint azonban a vallásos hithez az észen kívül más is kell. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik kifejezetten okosak, de Istenben nem hisznek. Ugyanakkor vannak olyan szerényebb értelmi képességekkel megáldott emberek, akik számára teljesen evidens Isten létezése. Mi lehet ennek az oka? Trikál József A gondolkodás művészete című munkájában azt írja:
Trikál a szívet az ember természetéből, jelleméből fakadó hajlamaival azonosítja. Úgy véli: a hitetlen emberből „hiányzik az a hajlam, az a habitus, mely az észt segíti és megvilágosítja”. Megállapításait így összegzi: „A Gondviselés maga úgy alkotta meg az emberi természetet, hogy mindazok az igazságok, amelyek az életet irányítják, éppúgy be legyenek ágyazva a szívbe, a hajlamainkba, mint az észbe. És mennél több ilyen hajlamunk, képességünk van, annál több igazságot fedez föl és lát az ész is. Az emberi bölcsességnek legszebb virágai pedig azok, amelyek az egész emberi természetből, a szív és az ész gazdag világából sarjadzanak. Látjuk tehát, hogy úgy a természetes, mint a természetfölötti rend nagy igazságainak megértésében az ész és a szív, a gondolkodás és a természetünkbe oltott hajlamok óriási szerepet játszanak. Az ész a hajlamok nélkül béna, viszont a hajlamok ész nélkül vakok.”
Fotó: Lambert Attila
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
