Bár sokan hajlamosak emberi butasággal magyarázni a napjainkra jellemző elképesztő oltásellenességet és tudományszkepticizmust, a helyzet ennél jóval bonyolultabb. Sokkal inkább félreértések sorozatáról, információhiányról és elégtelen kommunikációról kellene beszélnünk. Lapunk hasábjain törekszünk arra, hogy megvilágítsuk a bonyolult problémát, helyes mederbe tereljük a vitában felvetett gondolatokat. Most éppen az egyik legmakacsabb, legfélrevezetőbb tévhitet vesszük górcső alá!
Mire olvasóink kezükbe fogják aktuális lapszámunkat, a fele már eltelt annak a kéthetes karanténnak, amelyet a szlovák kormány, más használható eszköze nem lévén, kénytelen volt rákényszeríteni az országra. A részleteken, a választott megoldás módján lehet vitatkozni ugyan, de a tény attól még tény marad: már megint vesztésre állunk a koronavírussal szemben.
Ez annál inkább elkeserítő, hogy világosan látjuk, megvan a megfelelő eszköz arra, hogy a világot fenyegető pandémiát hétköznapi, influenzához hasonlító megbetegedéssé szelídítsük. Úgy hívják, hogy vakcina.
Az első vírustól a gyógyulásig
Az elmúlt hetekben a közösségi oldalak oltásszkeptikus közönsége már-már kéjes örömmel nyugtázta, hogy a vakcina ellenére újra a nyakunkon a vírus, lám a „kísérleti” oltás mégsem ér semmit. Apropó, észrevették már, hogy homéroszi epiteton constansként társult a vakcina mellé ez a kifejezés, anélkül, hogy bárki megmagyarázná, tulajdonképpen mit is jelent – arról nem is beszélve, hogy nagyra becsült „fotelvirológusaink” akár csak a legkisebb mértékben is ismernék az oltóanyagok engedélyezési folyamatát. Egy szó mint száz, a kísérleti vakcina nem vált be, mondják sokan, hiszen a fertőzésszámok most is magasak, a kórházak tömve, az elhalálozások az egekben. Ezek közül is a legfeljebb csak részigazságoknak minősíthető állítások közül talán a leginkább bosszantó a fertőzésszámra való hivatkozás, ugyanis soha egyetlen saját magát és a tudományt komolyan vevő személy sem állította, a Covid-vakcinák tökéletesen megvédenek minket a fertőzéstől. Nem is ez a dolguk!
Mielőtt erre rátérnénk, röviden azért érdemes áttekintenünk, mi történik a szervezetünkben a fertőzés során.
Erre azért van szükség, mert ezen ismeretek híján nagyon nehéz belátni cikkünk alapállításának igazát, azaz, hogy a vakcinák bár 100%-ban nem akadályozzák meg, de bizonyíthatóan csökkentik a fertőzés valószínűségét, enyhítik a betegség lefolyását, ráadásul, és ez talán a legfontosabb, lassítják a járvány terjedését is, hiszen a beoltott fertőzöttek, ahogy azt majd látni fogjuk, kevésbé terjesztik a kórokozót.
Legyen az baktérium, vírus, gomba vagy egysejtű élőlény, ha nem tud elszaporodni a szervezetünkben, gondot nem okoz. A SARS-CoV-2 névre keresztelt új típusú koronavírus, tudjuk régóta, a felső légúti nyálkahártyát támadja meg először. A felső légutak sejtjeit nem a természet vagy a gondviselés szeszélye folytán borítja nyálkaréteg. Ez a szervezet első védelmi vonala, fizikai és kémiai gátat jelent a kórokozók ellen. Csakhogy a Covid-ot okozó koronavírusnak általában sikerül megkerülnie ezt a nyálkát, majd a sokat emlegetett ACE2 receptorokon keresztül kapcsolódnia a sejthez. Bejutva a sejtbe már csak egyetlen dolga van, szaporodni. Ezt persze a szervezet megpróbálja megakadályozni, első körben a veleszületett immunválasszal, majd, ha ez elégtelennek bizonyul, jönnek a nagyágyúk. Az úgynevezett adaptív immunrendszer is munkához lát, a szervezet itt már a kórokozóra specifikus ellenlökést ad le, nem csak egy általános válaszcsapást. Az immunrendszer T-sejtjei szépen elpusztítják a fertőzött sejteket, a B-sejtek pedig nekilátnak az ellenanyag-termelésnek. Különféle immunsejtek különféle ellenanyagot termelnek, a szerint, éppen mivel van dolga az immunrendszernek. A fertőzés legyőzése után a szervezet természetesen nem dobja a kukába a tanultakat, az adott kórokozóra „emlékező” immunsejtek egy része megmarad, típusától függően akár évekre is. De soha nem örökre!
Mire jó az oltás és mire nem?
Egyetlen injekció, amely halálunkig megakadályozza, hogy megfertőződjünk az adott betegséggel — így nézne ki egy ideális vakcina. Csakhogy ilyen gyakorlatilag nincs, ugyanis a vakcinák által kiváltott immunválasz az idővel lassacskán éppúgy elenyészik, ahogy a kórokozó által generált immunválasz. Bármennyire is fájdalmas szembesülnünk az igazsággal, a Covid elleni oltás sohasem lesz tökéletes. Nem is lehet, hiszen a legtöbb megbetegedés ellen nem áll rendelkezésre olyan oltás, amely 100%-ban és örökre megakadályozná a megfertőződést. Vegyünk egy klasszikus példát. A torokgyík vagy diftéria egyike volt a legrettegettebb, nem ritkán halálos gyermekbetegségeknek. A kór mára a fejlett országokban, az oltásnak köszönhetően, legfeljebb az orvosi tankönyvek lapjain van jelen, holott a diftéria elleni oltás sem nyújt százszázalékos védelmet, hatékonysága, bár évtizedekben mérhető, nem tart örökké. Ugyanez a helyzet a vírusos eredetű gyermekbénulással is. A betegség eltűnt, de nem azért, mert az oltás örökre megvédene, a rizikós országokban ma is időről időre újraoltják a felnőtt lakosságot. A Coviddal kapcsolatban egy másik érdekes párhuzam, hogy a gyermekbénulás elleni oltási kampányt is sokan fenntartásokkal fogadták. Volt oltóanyag, amelyet mellékhatásai miatt néhány nap után ki kellett vonni a forgalomból, mégis, senki nem vitatja a poliovakcina fontosságát.
Vagy még egy példa! Ki várná el az influenza elleni oltástól, hogy egyetlen „szurival” örökre védett legyen?!
Oldalakon keresztül lehetne sorolni a hasonló betegségeket (egyetlen kivétel talán a himlő elleni vakcina), a lényeg mégiscsak az, hogy a Covid elleni oltóanyagok sem „örök időre” készültek. Egy ennyire könnyen fertőző, gyorsan szaporodó, tehát gyorsan is változó kórokozó ellen egész egyszerűen nem elvárható egy univerzális védelmet nyújtó oltás kifejlesztése. Ilyen valószínűleg soha nem áll majd rendelkezésünkre. Ez ugyanakkor nem jelentheti azt, s láttuk ezt a diftéria vagy a járványos gyermekbénulás példáján, hogy ne lenne létjogosultsága a Covid-vakcinának. Sőt! Pontosan a vírus gyors terjedése és változékonysága miatt van szükség arra, hogy oltással erősítsük meg az immunrendszerünket, ugyanis, ahogy azt majd látni fogjuk, a vakcina nemcsak a betegség súlyos lefolyásától véd meg, hanem a vírus terjedését is lassítja.
Túl sokat várunk el!
Nem a Covid-vakcina az egyetlen, amely annak ellenére hatékony, hogy nem képes 100%-ban megakadályozni a megfertőződést. A gyermekek körében terjedő rotavírus elleni oltóanyag pontosan ugyanilyen.
A fertőzést nem akadályozza meg, de a tünetek kialakulását általában igen, míg a súlyos, kórházi ellátásra szoruló állapotot szinte mindig. Ugyanezt ígérték a Covid-vakcina kapcsán és ezt is kaptuk.
A vakcina által kiváltott immunválasz arra nem elég, hogy megakadályozza minden egyes „vírusrészecske” kapcsolódását a nyálkahártya sejtjeihez, de arra igen, hogy egy kellően gyors és erélyes reakcióval megakadályozza az elszaporodásukat. Talán már unalmas az összehasonlítás, de attól még igaz, pontosan ugyanezt tudják az influenza elleni védőoltások is.
A fenti logika láncra fűzhető következő, s talán legfontosabb eleme a terjesztés kérdése. Kulcsfontosságú probléma ez, és abszolút jogos felvetés az oltáskritikus közvélemény részéről. Mire jó a vakcina, ha ugyanúgy terjed a vírus? Nos, minden rendelkezésünkre álló bizonyíték azt mutatja, az oltottak jóval kisebb intenzitással terjesztik a vírust. Ezt néhány egyszerű, bár kétségtelenül túlzottan egyszerűsítő összefüggéssel is alá lehet támasztani. Könnyen belátható, hogy minél jobban elszaporodik a vírus a szervezetben, annál súlyosabb a megbetegedés, ahogy az is, hogy minél több a vírus a szervezetben, annál könnyebb a terjesztés.
A vakcina viszont az immunrendszer felkészítésével megakadályozza a súlyos lefolyást, ergo a vakcina mérsékli a vírus terjesztését.
Gondoljunk csak arra, hogy a beoltottak, éppen azért, mert immunrendszerük „haptákban állva” várja a vírust, jóval enyhébb tüneteket produkálnak.
Könnyen belátható, hogy a vírus terjedését alapvetően két dolog határozza meg. Egyrészt, hogy a koronavírusos beteg fizikailag mennyi vírusrészecskét köhög, tüsszent, fröcsköl ki a nagyvilágba, másrészt, hogy ezek a részecskék mennyire fertőzőképesek. Azt kutatások tucatjai bizonyítják, hogy a vakcina fékezi a vírus szaporodását a szervezetben, tehát az oltottak eleve kevesebb kórokozót juttatnak a környezetükbe, ráadásul, és ezt is sikerült egyértelműen kimutatni, az oltottak (vagy a betegségen már korábban átesettek) által „világgá kürtölt” vírusrészecskék fertőzőképessége is alacsonyabb, ugyanis a hozzájuk kapcsolódott ellenanyagokkal együtt, eleve legyengítve távoznak a szervezetből.
Nyilvánvalóan az lenne az ideális, ha olyan vakcinákat sikerülne kifejleszteni, amelyek a megfertőződés kockázatát is minimalizálják azzal, hogy rögtön az első frontvonal, a nyálkahártya védelmét erősítik meg. Bár javában zajlanak már az ezirányú kutatások, a konkrét eredményekre még várnunk kell, ez viszont nem jelenti azt, hogy ölbe tett kézzel, eszköztelenül kell néznünk a vírus tombolását. Az oltás segít!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/48. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
