Ünnepi papi rekollekción köszöntötték a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye gyémánt-, arany- és ezüstmisés papjait május 26-án Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban.
A hatvanéves papi szolgálatát ünneplő gyémántmisés Varga János címzetes apát és kanonok, nyugalmazott plébános; az ötvenéves papi szolgálatát ünneplő aranymisés Fodor András pápai káplán, püspöki helynök és tanácsos, címzetes prépost és bihari főesperes; Barna Gyula hosszúpályi plébános; Keresztes László Miklós címzetes apát és kanonok, püspöki tanácsos, nyugalmazott plébános; Szenes József címzetes apát és kanonok, nyugalmazott plébános; valamint a huszonöt éves papi szolgálatát ünneplő ezüstmisés Molnár József nyírbélteki plébános főpásztoruk, Palánki Ferenc, valamint Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi megyéspüspök és paptársaik körében ünnepeltek.
A rekollekciót Szabó József, az egri Érseki Papnevelő Intézet spirituálisa vezette, aki a Szent József-évhez kapcsolódóan tartott előadást, majd az ünnepi szentmise szónokaként – a megkezdett elmélkedését folytatva – Szent József identitásáról: Jézus Krisztus és Szűz Mária iránti szeretetéről, a Szent Családnak ajándékozott életéről beszélt.
A szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be. Köszöntötte a jubiláns papokat, majd liturgikus emléknapja alkalmából Néri Szent Fülöp derűs szolgálatára emlékeztetett. Szent Fülöp a mennyországot, a nehézségekben is mindig erőt adó jobbik részt választotta, teljesítve küldetését, hivatását, Isten akaratát. A főpásztor megköszönte a jubiláns atyák hűséges szolgálatát, és Néri Szent Fülöp közbenjárását kérte, hogy mindannyian a mennyországot válasszuk, és el is jussunk oda.
„Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek” (Fil 4,4). Szabó József homíliájában Szent Pál apostol hálára hívó szavait idézte, amelyben nemcsak egyszerű buzdítás, hanem erő van. – De mi az örömünk alapja? – tette fel a kérdést. – „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bőséges gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem tudtok tenni” (Jn 15,5). Ez a hasonlat Jézus Krisztussal és a Szentháromsággal való mély, bensőséges, ontológiai egységet fogalmazza meg. „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen” (Jn 15,11). Az örömünk igazi oka tehát maga Jézus Krisztus, az Ő személye, a vele való mély, személyes szeretetkapcsolat, nem pedig a mindig változó körülmények.
Az egri szeminárium spirituálisa a papi identitáson elmélkedve Szent József lelkületének példájára mutatott rá, aki az egész életét a Szent Családnak szentelte. Ez határozza meg legfőképpen az ő személyes identitását. Ahogyan Ferenc pápa megfogalmazza,
Az önfeláldozás negatív értelemben azt jelenti, hogy az Isten meghívja az embert valamire, aki keresztként éli meg ezt egész életében. Ez egyfajta belső szomorúsággal is jár. Az önajándékozás szituációja ugyanaz, de az Isten meghívásában részesülő ember ezt kitüntetésként éli meg, és általa az egész élete ajándékká válik, önként adja oda. A legnagyobb ajándék pedig az identitása, amelyben Jézus Krisztus iránti szeretetéről tesz tanúságot egész életében.
Lukács evangélista elbeszéli, hogy az apostolok kiválasztása előtt Jézus az egész éjszakát Isten imádásában töltötte, és amikor megvirradt, odahívta magához tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, s apostoloknak nevezte őket” (vö. Lk 6,12–13). Megbeszélte az Atyával, hogy kit hívjon meg. Jézus tehát tudatosan választotta ki az apostolokat, személy szerint hívta meg őket. Ennek első lépése mindig a Jézussal való személyes kapcsolat, ebből fakad majd a küldetés.
amelynek erejéből a saját életünk, a hívekkel való kapcsolatunk, a szolgálat is újjászületik – hangsúlyozta a szónok.
Amikor a hívek papi hivatások születéséért imádkoznak, nem a „darabszám” a lényeg – tette hozzá –, hanem hogy az Úr küldjön olyan munkásokat aratásába, akik az evangéliumot hirdetik, a fiatalokat Istenhez vezetik, vigasztalják a szomorúakat, akik a zűrzavaros világban tisztán szeretik Jézus Krisztust és tisztán adják át az igazságot.
Végül arra mutatott rá Szabó József, hogy a fiatalok, féltve a szabadságukat, nemcsak a papságra, hanem a házasságra sem mernek igent mondani. Pedig a világon a legnagyobb szabadságot az jelenti, ha valaki tiszta szívből szeret, és odaadja az életét akár a papságra, akár a házasságra. Ha tehát tiszta szívből szeretjük Jézus Krisztust és Szűz Máriát, odaajándékozva Istennek az egész életünket, akkor megvalósul Szent Pál gondolata: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek.”
A szentmise végén a debreceni társszékesegyház Serra közösségének tagjai köszöntötték a jubiláns atyákat.
A teljes tudósítás ITT olvasható.
Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Szöveg és fotó: Kovács Ágnes
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
