75 éve, április 3-án lett öngyilkos Teleki Pál

1941. április 3-án lőtte magát főbe Teleki Pál földrajztudós, politikus, Magyarország miniszterelnöke, várnegyedbeli otthonában.

 

A nagy múltú erdélyi családból származó Teleki magántanulóként járta ki a bencés középiskolát, majd Budapesten jogot és földrajzot, valamint államtudományt tanult.

 

Mindmáig ismert a párizsi békekonferencián bemutatott 1910-es népszámlálás eredményei alapján készített „vörös térképe”, amelyet Magyarország határainak igazságos kijelölése érdekében rajzolt meg. Annak ellenére, hogy Telekinek nemzetközi szaktekintély volt, Versailles-ban mégsem tudott sikert elérni.

 

Magyarország 1910-es népessége-Teleki Pál miniszterelnök, földrajztudós híres “vörös térkép”-e. A magyar nemzetiséget vörössel jelölte (carte rouge). Ez volt a világ egyik első olyan térképe, amelyen a népesség nemzetiségek szerinti eloszlását a népsűrűség figyelembevételével ábrázolták. (Kép: Wikipédia)

 

A tanácsköztársaság után Svájcból tért vissza Magyarországra, Horthy Miklós 1920 júliusában miniszterelnökké nevezte ki.

 

Teleki Pál első miniszterelnökségéhez fűződött a numerus clausus törvény, mely a magyarországi nemzetiségek arányában osztotta el a felsőoktatási helyeket. Ez a törvény elsősorban a zsidóság ellen irányult, mely arányánál jóval nagyobb számban képviseltette magát az egyetemeken.

 

Horthy kormányfőnek választotta

 

Teleki 1921 után visszavonult a politikától,ahová egészen 1938-ig nem is tért vissza. 1938-ban kultuszminiszterként kapott bársonyszéket az Imrédy-kormányban, majd az említett politikus megbuktatása után Horthy őt választotta kormányfőnek.

 

Teleki 1939 tavaszától haláláig, két évig állt az ország élén, második miniszterelnökségéhez alatt fogadták el az 1938 végén beterjesztett második zsidótörvényt (1939/IV. tc.), s mandátuma idején történt például az 1939. márciusi kárpátaljai bevonulás, vagy a második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) révén Észak-Erdély visszacsatolása.

 

Semlegességre törekedett

 

Külpolitikai célja a fegyveres semlegesség megőrzése, az ország erejének háború utáni időkre való megtartása volt. Az angolszász államokkal ápolt jó viszonnyal próbálta ellensúlyozni a fokozódó német nyomást.

 

Az 1940-es német világháborús sikerek után november 20-án Magyarország megkötötte a háromhatalmi egyezményt, melyben vállalta, hogy segíti Olaszországot és Németországot, ha egy új belépő fél támadná meg őket.

 

Teleki Pál beszédet mond, 1940 (Kép: Mult-kor.hu)

 

Ezt kívánta ellensúlyozni a Jugoszláviával december 12-én aláírt örök barátsági szerződés, ám a délszláv események nem Telekinek kedveztek: 1941 tavaszán egy németellenes katonatiszti csoport hajtott végre puccsot Belgrádban, ami után Hitler célszerűnek látta a jugoszláv állam felszámolását, és Magyarország katonai részvételét, továbbá az országon való átvonulás engedélyezését kérte.

 

Nyomás alá került

 

A Teleki-kormányra hatalmas nyomás nehezedett: Németország a hadsereg vezérkarán keresztül gyakorolt befolyást, és újabb revíziós sikereket helyezett kilátásba Magyarország számára, ugyanakkor Nagy-Britannia egyértelműen kinyilvánította, hogy minden Jugoszlávia elleni katonai lépés hadüzenetet jelent Magyarország számára.

 

A miniszterelnök összeomlott a lehetséges következmények súlya alatt, és 1941. április 3-án öngyilkos lett, búcsúlevelében Horthyt vádolva a kialakult helyzetért: Szószegők lettünk – gyávaságból – az (…) örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz (…) Hullarablók leszünk. A legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.”

 

Teleki tettét az angolszász közvélemény tisztelettel, kétségbeesett németellenes megnyilvánulásként értékelte, a londoni parlament üres széket tartott fenn számára a háború végéig.

 

Rubicon.hu/Mult-kor.hu

Nyitókép: Mult-kor.hu


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »