70 évvel ezelőtt szövetséges repülőgépek százai pusztították Hazánkat

70 évvel ezelőtt szövetséges repülőgépek százai pusztították Hazánkat

1944-45-ben több tízezer tonna bombát dobtak magyar célpontokra a britek, a szovjetek ás az amerikaiak.
Szőnyegbombázások (nevét onnan kapta, hogy a bombák egy legördülő szőnyeghez hasonlóan értek földet) gyakran vesztettek célt, mert az egyes célpontokat támadó kötelékek negyedik-ötödik hulláma a portól és füsttől már nem látta tisztán a célt, így a gépek gyakorlatilag célzás nélkül, találomra oldották ki terhüket.
A célzás pontosságát ezen kívül még az időjárás és a kötelékeket egész eredményesen támadó magyar légvédelem, illetve a német és magyar vadászrepülők (a Magyar Királyi Honvéd Légierő) tevékenysége is befolyásolta.
A német megszállás után két héttel, 1944. április 3-án már megkezdődtek az első célzott légitámadások Budapesten és peremvárosaiban.
A nappali amerikai és az éjszakai brit bombázásnak már ekkor 1038 halálos áldozata volt.
A cél: a magyar vasúti közlekedés megbénítása, a hadiüzemek megsemmisítése (bár a haditermelés sajátosságából adódóan gyakorlatilag minden üzem hadiüzem volt), valamint a vadászrepülőgép-gyártás szétzúzása.
S miközben a nappali bombázásokat végrehajtó amerikai kötelékek a lehetőségekhez képest törekedtek a civil károk mérséklésére, az éjszaka támadó brit erők ezt meg sem próbálták, gyakran előfordult, hogy a főváros teljes területére hullottak bombák az éjszakai bevetéseknek köszönhetően (ezért is találunk még napjainkban is számos eltévedt bombát).
Csak a Ferihegyi repülőtérre (és környékére) 9821 darab romboló- és repeszbombát dobtak le.
A Dunát folyamatosan aknásították. Célpontok voltak a pályaudvarok, a Nyugati, Keleti, Déli és a Rákosrendező is. De a IX, XIV. kerület, Pestszenterzsébet, Kispest, Soroksár és Csepel lakosságát is megtizedelte a célt tévesztett bombák kötegei.
100 éve ezen a július 14-ei reggelen fülsüketítő repülőgép motorzajra ébredt Budapest, Komárom, Eszék, Szőny, Sziszek és Pétfürdő lakossága.
Több mint ötszáz B-17-es és B-24-es repülő erőd és nehézbombázó takarta el a reggeli napot, amelyeknek elsődleges célja a zalai kőolajmezők és hazai kőolajfeldolgozó üzemek bombázása volt.
Volt ilyen égiháború még számos, megrogyott budapesti hídjainkkal, szétlőtt Várnegyedünkkel, számtalan összedőlt és veszélyesen megrongálódott bérházunkkal, tönkretett iparunkkal a nyomukban.
„Amerika gengszterei egyszerre repülőtisztek lettek…
A cél gyilkolni, rombolni, pusztítani, aztán haza Amerikába, ahol már vár a Nutella, viszki, a görl, és a vérdíj” – írta a Magyar Szó a főváros bombázási szezonjának kezdő hónapjában.
A magyar főváros második világháborús veszteségei és áldozatai nem igazán hangsúlyosak a történelemkönyvek lapjain.
Pedig  a Duna gyöngyszemének tartott Budapest 1944 áprilisától történelmének egyik legpusztítóbb időszakát élte át.
A II. világháborúban Magyarország embervesztesége a harmadik a világ országainak sorában, ha az akkor adott államterületen élt lakosság számához viszonyítottan százalékosan adjuk meg, megközelíti az egymillió főt, azaz az akkori magyar lélekszám mintegy 6,5 %-a lett az áldozata az esztelen háborúnak.
Szovjet fogságba pedig 600 ezer magyar állampolgár került, az elhurcoltak és a hadifoglyok közül 200 ezren haltak meg a szovjet táborvilágban.
És vajon miért is???

Arany Tarsoly/Takács Mária

Hírdetés

magyartudat.com

No visits yet


Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »