4+1 lehetőség, amivel élhetett volna a Fidesz a lakáskasszák ügyében

4+1 lehetőség, amivel élhetett volna a Fidesz a lakáskasszák ügyében

A hét slágertémája kétségkívül a magyar polgárok lakás-takarékpénztári támogatásának elvonása volt. A fideszes Bánki Erik hétfőn 10 óra 55 perckor benyújtott indítványát kedden 12 óra 34 perckor szavazta meg a Fidesz és a KDNP, a törvényt pedig 19 óra 10 perckor már ki is hirdették a Magyar Közlönyben, így az szerdán éjfélkor hatályba is lépett. Vagyis egy több millió megtakarító vagy épp megtakarítani szándékozó polgárt érintő kérdés a felvetéstől számítva 37 óra 5 perc múlva már alkalmazandó volt. Ezzel a takarékos polgárok (ideértve a társasházban, lakásszövetkezetben élő polgárokat is) mellett a lakás-takarékpénztárak is jó nagyot szívtak, gyakorlatilag lehúzhatják a rolót. Hiszen a Fidesz termékük legvonzóbb elemét, a támogatást vonta meg ügyfeleiktől.

Lássuk, mit tehetett volna a Fidesz, ha mészárlás helyett valóban az emberek, az állam és a pénzintézetek (mint vállalkozások) javát egyszerre kívánta volna szolgálni!

Luxusprofit

A Magyarországon működő négy lakáskassza közül a két nagyobb valóban nyereséget termelt. Az OTP Lakástakarék Zrt. és a Fundamenta-Lakáskassza Lakás-takarékpénztár Zrt.-nek volt mit a tejbe aprítani. A két kisebb azonban nemhogy luxusprofitot nem vágott zsebre, de egyenesen veszteséges volt. Az Erste Lakás-takarékpénztár Zrt. és az Aegon Magyarország Lakástakarékpénztár Zrt. folyamatosan veszteséget könyvelhetett el.

A négy magyarországi kassza adózás előtti eredményei (millió forint):

  2013. 2014. 2015. 2016. 2017. OTP 5399 2987 1582 1363 1667 Fundamenta 7849 9631 8218 6504 7620 Erste -343 -393 -828 -1727 -1983 Aegon -194 -682 -886 -1051 -1043

(Forrás: Opten)

Látható tehát, hogy a nagyok közül is az OTP 2013 után „beszakadt” (de azért nem kell Csányi Sándor részére adakozást szervezni, hogy teljen neki parizerre meg zsömlére), míg a Fundamenta képes volt folyamatosan magas profitot elérni.

1. lehetőség:

Ha a Fidesz célja a luxusprofit elvétele lett volna, akkor nem kivégzi az iparágat, hanem a pénzintézetek „árait” (a betéti és a hitelkamatot) befolyásoló tényezőt tett volna a rendszerbe. A lakáskasszák által kihelyezett hitelekre a törvény eddig is meghatározott egy 10 százalékos plafont (ez a törvény megalkotásakor, 1996-ban nagy szó volt, de a jelenlegi piaci környezetben egy vicc), viszont a megtakarítók betétjeire kifizetendő kamatra semmilyen törvényi minimum nem volt. Egyetlen sort kellett volna beleilleszteni a törvénybe:

a lakás-takarékpénztár által a lakás-előtakarékoskodónak fizetendő betéti kamat mértéke legalább x százalék.

A felvetés nem ördögtől való, van olyan magyar pénzügyi instrumentum, mely minden körülmények között garantál legalább 2 százalékos hozamot: a Rogán–Habony-érdekkörbe tartozó offshore cégek letelepedési kötvényeinek kamatát a fideszes törvény minimum 2 százalékban határozta meg! Aljas felvetés lenne részünkről azt feltételezni, hogy Rogánék haverjainak jár a luxusprofit, de a takarékoskodó magyar polgároknak nem?

2. lehetőség:

A lakáskasszák (ahogy minden pénzintézet) számlanyitási, számlavezetési díjat szedett. Ezzel önmagában nincs semmi baj, Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. A mértékéről lehet vitatkozni, tegyük is meg! A gazdasági szaklapok számításai szerint a kasszák hozamai nagyjából azonosak voltak, hiteleik költségei is hasonlóak. Tehát a verseny egyetlen lehetősége az egyéb díjakban rejlett, a pénztáraknál rendszeresen voltak is akciók: számlanyitási díjat feleztek vagy nullára csökkentették, ha például az anyabankjuk egy másik termékét (bankszámla, egészségpénztár stb.) is megvásároltad. Márpedig a számlanyitási díj nem volt alacsony, általában a szerződéses összeg 1 százaléka volt, ami egy tízéves lakáskassza-szerződés esetén 70-80 ezer forint is lehetett.

Ha a Fidesz célja a luxusprofit elvétele lett volna, akkor

a lakás-takarékpénztári törvényben maximálja a számlanyitási és/vagy számlavezetési díj mértékét. Vagy – horribile dictu – kiköthette volna azt is, hogy a kasszák ilyet nem szedhetnek.

3. lehetőség:

Rendszeres vád fideszes propagandistáktól az is, hogy az állami támogatást a futamidő alatt a kasszák használhatták fel, ennek a pénznek a forgatásával is luxusprofitra tettek szert. Mint láttuk, a luxusprofit kifejezés csak Csányi Sándor OTP- és MLSZ-vezér, illetve a Fundamenta esetében állhat) fenn, de ebbe az irányba nem kívánunk elmenni, mert az totál demagógiába torkollna.

Azt azonban tudni kell, hogy a lakáskasszák (és a többi pénzintézet is) ezt a pénzt nem egy hatalmas dollárjeles toronyban tartja, és Csányi Sándor sem ugrál fejest új Dagobert bácsiként az érmehalmazba. A lakáskasszák (és ez újfent igaz valamennyi pénzintézetre) a náluk levő pénzt befektetik. Ezt – a betétesek pénzének védelme érdekében – elég szigorú szabályok szerint tehetik meg. A legbiztonságosabb természetesen az állampapír.

A négy lakáskassza elég szép összeget tartott állampapírban, ezt az alábbi táblázatban olvashatják (milliárd forintban).

  2016. 2017. OTP 148,5 152,0 Fundamenta 134,5 111,5 Erste 37,0 59,4 Aegon 10,2 17,5 Összesen 330,2 340,4

(Forrás: Igazságügyi Minisztérium, a lakás-takarékpénztárak éves beszámolói)

Fentiekből kiderül tehát, hogy az állam működésének finanszírozásában is jelentős szerepet játszottak a lakáskasszák, különösen a két nagyobb (OTP, Fundamenta). Azt természetesen nem tudni, hogy az állami támogatást állampapírba fektették-e vagy más (kockázatosabb, de nagyobb hozamot biztosító) eszközökbe. Azt sem tudhatjuk, hogy az ezen elért hozamból mennyit tartott meg magának, és mennyit írt jóvá a takarékoskodó polgár számláján.

Ha a Fidesz célja az állami támogatáson elért luxusprofit elvétele lett volna, erre is ott a megoldás:

a törvénybe bele kellett volna írni, hogy az állami támogatást a központi költségvetés csak a megtakarítási időszak végén folyósítja. (Természetesen a mindenkori, jelenleg mindössze 0,9 százalékos jegybanki alapkamattal növelten!)

Szauna, medence

Új elem volt a fideszes Bánki Erik demagógiájában, hogy egyes megtakarítók az államilag támogatott összeget szaunára, medencére költötték. Érdekes, hogy ez eddig senkinek meg sem fordult a fejében, pedig például Szijjártó Péter luxusmedencéje pár éve elég szépen végigsöpört a sajtón. A lakáskasszatörvény megalkotásakor ő azonban még gimnazistaként Soros György támogatásával Amerikában járt, és akkor még

úgy gondolta, a Soros Alapítványban nyugodtan megbízhat.

4. lehetőség:

A nem lakáscélú felhasználás természetesen szerintünk is elítélendő, bár a törvény 1996-os megalkotásakor erős szakmai viták folytak arról, hogy mit is kell lakáscélú felhasználáson érteni. A vita vége a lett, hogy a konyhabútor például lakáscélú, míg például egyéb berendezési tárgyak nem.

Na, de korábban lapunk is felidézte a lakáskasszatörvény 1996-os vitáját, és emlékeztettünk, hogy akkor a Fidesz még magasabb, 40 százalékos állami támogatást javasolt, ráadásul a megtakarított összeget szja-kedvezményként is oda akarta adni.

Ebben a vitában ott található a fideszes Mádi László módosító javaslata is, aki azt indítványozta,

amennyiben a megtakarítási idő a 6 évet elérte, a lakáselőtakarékoskodó, illetve a kedvezményezett a betét nem lakáscélú felhasználása esetén is jogosult az állami támogatás és annak jóváírt kamata felvételére.

(Értsd: költhesse szaunára, medencére!)

Az indokolásban a Fidesz politikusa így fogalmazott:

„Ellenérvként vetődhetne fel, hogy a módosító javaslat szerinti esetben állami támogatásban részesül az, aki nem is lakás célra használja fel betétjét, holott a költségvetés csak az ilyen irányú felhasználást támogatja. Viszont nem lehet megfeledkezni arról, hogy az ilyen megtakarító hosszú ideig a közösség rendelkezésére bocsátotta pénzét, az más, korábbi megtakarítók lakáshitelezését is segíti (hiszen a hitel másra nem használható), nem fogyasztásra költötte és igen alacsony kamaton tartotta. Tehát az ilyen pénz sem kerül ki a lakásfinanszírozás rendszeréből, hiszen a megtakarítási idő alatt kizárólag azt szolgálja, s a módosító indítvány szerinti esetben a költségvetés a hosszú távú megtakarítást honorálja, segíti.”

A törvénybe egyébként később bekerült egy ilyen passzus, a 2009 nyaráig megkötött szerződések esetében a nyolc éven keresztül megtakarító ügyfél jogosult volt az állami támogatásra akkor is, ha azt nem lakáscélra fordította.

Ha a Fidesz célja a szaunára, luxusmedencére költött állami támogatások elvétele lett volna, akkor

a törvényben, vagy a végrehajtási kormányrendeletben szabályozta volna, hogy mi minősül vagy mi nem minősül lakáscélú felhasználásnak.

+1 lehetőség:

Ha már mindenképp ki akarják végezni a rendszert, akkor ezzel párhuzamosan ki kellett volna dolgozni egy másik, alternatív megoldást. Mert egy fiatal akár 16-18 évesen is elkezdhet megtakarítani lakáskasszába, de ennyi idősen családot alapítani, gyermek(ek)et vállalni nem fog. A társasházak, lakásszövetkezetek számára – mint bemutattuk – pillanatnyilag semmilyen felújításra, korszerűsítésre vonatkozó hosszútávú, biztos, jó hozamot biztosító megtakarítási forma nincs, és a Fidesz sem tudja, mi lesz helyette.

Ha a Fidesz célja a polgárok takarékosságra nevelése lett volna, akkor

a benyújtással egy időben egy új lakásfinanszírozási rendszert is elfogadott volna.

Ehhez azonban szakmai munka is kellett volna. Azt „a Viktor nem engedi”.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »