4 féle kommunizmus

4 féle kommunizmus

A kommunista rendszer 4 verziójáról van személyes tapasztalatom: bolgár, kubai, magyar, szovjet.

Aki élt akkor, annak ez érdektelen. De aki nem, annak talán igen. Összahasonlítás 7 teljesen egyéni szemszögből: áruellátottság, cenzúra, életszínvonal, iskola, magánélet, propaganda, utazás.

Mit értek az egyes pontok alatt?

  • áruellátottság – ezt nem kell magyarázni,
  • cenzúra – a hatalom mit engedett és mit nem,
  • életszínvonal – ez is nyilvánvaló,
  • iskola – a magyar rendszerváltozáskor – az első választás időpontját számítva ennek – 22 éves voltam, azaz nyilván csakis diák szemszögből,
  • magánélet – a hatalom mennyire avatkozott bele az apolitikus magánéletbe,
  • propaganda – mennyire ment a hivatalos marxista propaganda,
  • utazás – hogyan lehetett külföldre utazni.

Áruellátottságban nyilván a magyar verzió volt a legjobb. Sehol máshol – a kommunista Jugoszláviát nem számítva – nem volt annyi nyugati és eleve változatos termék a boltokban, mint Magyarországon. Ennek is ma már érthetetlen következménye volt, hogy Magyarországon Kádár alatt a vámhatóság többet vizsgálta a kiutazókat, mint a beutazókat! Pedig mindig észérv arra hatna, hogy örülni kell a kivitelnek, hiszen ez azt jelenti, az áruért adott pénz az országban marad. Csak persze Kádár alatt a logika nem működött.

Az ok persze racionális: nehogy bárki is kivigye az országból az általa gyenge forintért megvett árut, mely kemény valutáért lett behozva. Így hosszadalmas lista volt arról, mit nem szabad kivinni az országból. Pl. cigarettát, kávét, szalámit, gyógyszert, s még több tucat termáket. Mindent ami nyugatról lett behozva, vagy ami belföldi ugyan, de erős állami támogatás van az árban.

Ha a magyar szint az áruellátásban 100 volt, akkor a bolgár 25 volt, a szovjet 5, a kubai meg 2. Örök élményem 1988-ből: Szófiában szovjet turisták döbbenten nézik a “hatalmas” árukínálatot.

Egyébként persze ha a magyar áruellátottság 100 volt, akkor az osztrák ugyanakkor 300 volt. Amikor először jártam nyugaton már felfogásra képes fejjel (mert kisgyerekként is voltam nyugaton), az 11 éves koromban volt Bécsben, ahol akkor elámított a bécsi üzletek árukínálata, különösen egy pékség tetszett, ahol 40 féle termék volt.

A cenzúra ereje persze mindenhol nagy volt. De a módszere egészen más. A Szovjetunió volt messze a legkeményebb, szinte alig volt “tűrt” kategória, azaz amit nem tiltottak, azt támogatták. Mind zenében, mind irodalomban, mind filmben. Bulgária ehhez képest enyhébb volt, különösen zenében. Magyarország még enyhébb volt, a magyar cenzúra a filmekben volt a legkeményebb, a nyugati filmekből gyakorlatilag csak a szórakoztató kategória volt szabadon beengedve.

Sokan nem akarják elhinni, pedig tény: Kuba volt ebben a legszabadabb. Még az antikommunista alkotásokat is beengedték, ha azok nem irányultak kifejezetten a kubai rendszer ellen. A könyvek terén pedig gyakorlatilag maga az állam nyomtatott újra amerikai könyveket. Az még a leglazább kádári időkben is elképzelhetetlen volt, hogy magyar egyetemen nyugati tankönyv, miközben ez simán megesett Kubában. Örök élményem: amerikai tankönyv egy az egyben átmásolva, csak érezhetően rosszabb papíron, roszabb képekkel, az egyetlen eltérés az eredetihez képest, hogy a belső címoldalon “Forradalmi Kiadás – Havanna” szöveg szerepelt.

Hírdetés

A belső kritika ellen viszont erős volt a kubai cenzúra, ez tilos volt. Ami megengedett volt: nem kommunistának lenni. Pl. a “nem vagyok kommunista, de támogatom a kubai forradalom ügyét” szöveg simán mehetett.

Életszínvonalban persze Kuba volt a legrosszabb hely: alapvető cikkekhez nem jutottak hozzá az emberek, mint mosópor és vécpapír. Ennél még a szovjet élet is jobb volt. Bulgária és Magyarország meg ebben jól álltak, gyakorlatilag mindenhez hozzájutott az átlagember, persze sokszor nem a legjobb minőségben. Sok magyar nem hiszi el, hogy a bolgár életszínvonal a magyarral azonos volt, pedig így van: egyszerűen nem szabad a életszínvonalat az árubőséggel keverni.

Az iskolai tematikában az alap mindenhol azonos volt, ideológiailag erősen korlátozott tanterv.

Szóval a külsőségekben volt nagy eltérés. A legkeményebb Kuba volt, ahol egyenruha, reggeli gyülekező, induló, kötelező brigádmunka volt. A leglazább meg Magyarország, ahol csak ünnepeken kellett gyülekezni, s a köppeny volt a kötelező kiegészítő ruha. A szovjet és bolgár gyakorlat a kettő között volt: a magyar verzió volt, de voltak tiltott ruhadarabok is emellett.

A magánélet legjobban a Szovjetunióban volt korlátozva. A rendőr még az “illetlen” ruháért is büntetett, egy ukrán ismerősöm mesélte, 1985-ban Kijevben bevitték az őrszobára “piszkos nadrág” okán – a srác kirándulni volt, elesett az erdőben, sáros lett, majd felszállt a buszra hazafelé, aztán leszálláskor észlelte őt egy rendőr, hosszasan magyarázkodnia kellett, hogy sima baleset a piszkos nadrág, s nem így próbál szovjetelleneskedni.

A legszabadabb pedig Kuba volt, ott a hatalom gyakorlatilag semmibe se szólt bele, aminek nem volt politikai vonzata. Bulgária és Magyarország jelentősen szabad volt alapvetően, de azért nem a kubai szinten.

Alapvetően ez a kubai kommunizmus nagy sajátossága volt, valószínűleg a latin-amerikai lelkület hatása is, hogy a hatalom a legritkább esetben szólt bele az emberek magánügyeibe.

A propaganda ismérv tekintetében Magyarország volt a leglazább, gyakorlatilag az ember kivonhatta magát a hivatalos propaganda alól, elég volt egyszerűen kussolni. A rendszer nem követelte meg a folyamatos hűségesküt.

Kuba az ellenkező véglet: nem lehetett nem támogatnia a “forradalmat”, azaz a rendszert, viszont csak azt, egyébként – ahogy írtam – lehetett nem baloldalinak lenni szabadon. A 80-as években a rendszer kezdte aktívan is propagálni ezt, addig ez megtűrt volt, onnantól már egyenesen támogatott, lásd “ellenzem az ateizmust és a marxizmust, konzervatív katolikus vagyok” és ebben a nézetemben állok ki a “forradalom ügye” mellett. Immár olyan is szabad volt, hogy valaki “hazafias” és nem “szocialista” alapon támogatja a “forradalmat”.

A kubai hatalom baromira ügyes volt ebben. S ma is az. A legújabb, 2019-es kubai alkotmány prembulumában immér a marxizmus-leninizmus már csak egy a több felsorolt példakép eszme közöt, a többi: a spanyol gyarmatosítás elleni harc, José Martí kubai nemzeti költő, az amerikai imperializmus elleni küzdelem, a társadalmi igazságtalanság elleni fellépés, a nemzeti eszméért való harc.

A kései szovjet és bolgár rend valahol a kettő között volt. A kései bolgár rend sajátossága volt, hogy a bolgár őstörténet kutatása állami központi feladat lett, a vallás elleni hivatalos harc pedig erősen le lett fékezve.

Utazás. Magyarország volt a legjobb. Háromévente szabadon lehetett utazni bárhová 30 napra, 1988-tól meg a háromévenkénti korlátozás is megszűnt. Bulgáriából szabadon lehetett utazni más kommunista országba, máshová meg gyakorlatilag nem, csakis szervezett utazással, melyek száma erősen korlátozott volna. A Szovjetunióból meg még más kommunista államba se lehetett szabadon utazni, ahogy Kubában is volt ez.


Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »