2014.07.10.én vesztettük el Gyurimestert! Rá emlékezünk!

Az írás 2014.07.25.én jelent meg először blogunkon, de minden szava aktualitással  bír akár 100 év múlva is.

2014.-ben megjelent írás!

Baráttól – Bajtárstól Ivócimborától – Színpadördögtől Búcsúzunk!


Mikor szembesülsz a hírrel, olyan érzésed van, mintha tőrt vágtak volna beléd. Egy pillanatig fel sem fogod, csak nézed a sebet, mintha nem is veled történne, aztán felordítasz a fájdalomtól.

Az elmúlt napok sokkoló híre zavarttá tett minket.Most melegebb a baráti kézfogás, szorosabb a szeretteink felé ölelésünk,befelé és hátra tekintünk. Mert az élet sokszor rövidre méri kincseit.
A tétovaságot felváltják a “Miért?”-ek, düh és szomorúság lázhullámokként változnak bennünk.Híresek vagyunk arról, hogy elv-emberekként mindent ideologizálunk, hősi eposzokat gondolva magyarázzuk a halált.
Ma ez kevésbé működik. Egy személyes barátunk, mindennapjaink harcostársa hagyott el minket. Az utána keletkező űr pedig vákuumként szívja fel tudatunkat. Betölteni ez űrt emlékekkel, iránta érzett szeretetünkkel kell megpróbálnunk.Önsajnálatnak, közönynek, erőltetett keménységnek itt nincs helye.Gyuri a barátunk, példaképünk, ki előtt mától nem kell szégyellni a könnyeket sem.
Őrült mattja az életnek, hogy míg az egyik oldalon fővárosunk utcáin parádéznak Európa aberrált torzszülöttei, addig a másik oldal egyik frontemberének életét örökre elvágja az előtte húzódó sínpár…Mozgalmunk veszít el embereket kit így, kit úgy…de Gyuri azon ritka esetek közé tartozik, ki a búcsúzás előtti pillanatában is az NS eszme híve! E tekintetben Hazánk Ian Stuart-ja lett!
Nem mozgalmunk mártírja, hanem korai küldöttje, ki halálával új szintre lépett fel, hol minden földi tettére, hitére, munkájára magyarázatot lel.Olyan szintje ez az életnek amit mi, a csökött földi halandók csak sejthetünk.
Gyuri!
Már minden rendben van, küzdelmed a helyére került, már láthatod, mivé lettél. Emléked ápolásában nem állhatunk meg, korai tragédiád tép fel minket álmunkból, és feladatunkká lett, hogy szakadatlanul keressünk majd Téged, mert segítened és egyengetned kell utunkat, hisz Te már tudod, hogy mindannak a küzdelemnek, mit mindannyian megélünk, van e értelme vagy sem!
Légy támasza az útkeresőnek, adj erőt a küzdőknek, és adj hitet és bizonyságot a kételkedőknek! 
Mindannyiunk büszke rá, hogy ismer, és senki sem búcsúzik Tőled örökre, csak elköszön…
Nem felejtjük nagy szíved, mackós alakod, dörmögő hangod, jókedved…A baráti asztaloknál mától az érintetlenül hagyott ital mindig a Tiéd lesz!

                                                                                 Úgy legyen!


Forrás:bhhdivision.blogspot.com
Tovább a cikkre »