20. századi disznóságok: fotókon a sertéstartó Magyarország

20. századi disznóságok: fotókon a sertéstartó Magyarország

A disznó az egyik legjelentősebb háziállat Magyarországon. A sertéstartás a 20. században, még ha csökkenő mértékben is, de végig jelen volt hazánkban. A disznók látványa olykor neves fotósokat is megihletett. A Fortepan-fényképekből készült válogatás a kamerák elé került sertéseket, büszke sertéstulajdonosokat és a disznók egyirányba tartó életútját mutatja be.

A karácsony előtti időszak és a hideg januári napok Magyarországon hagyományosan a disznóvágások ideje. Ami a vidéki embernek évtizedekig az élet természetes része volt, ma a városiak számára különleges turisztikai attrakciónak számít.

A sertéstartás története az időszámításunk előtti időkig nyúlik vissza, több ezer évvel ezelőtt tenyésztették már Egyiptomban, Kínában és Ázsia más területein is. A magyarság már a honfoglalás előtt is ismerte, de széleskörűen a Kárpát-medencében terjedt el. Két ősi fajta a bakonyi és a szalontai disznó.

Számos hiedelem és falusi népszokás kapcsolódik a disznótartáshoz és a disznótorokhoz. A sertéseknek a népi hagyományok mellett kulturális vonatkozásaik is vannak, szimbolikus szereppel bírnak az irodalmi és egyéb művészeti alkotásokban. Legemblematikusabb George Orwell 1945-ben megjelent Állatfarm című alkotása, de a gyerekművekben is gyakori szereplők, így például Milne Micimackójában vagy Bálint Ágnes Mazsola mesesorozatában.

Hírdetés


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »