1956-ról készültek 360 fokos kisfilmek

1956-ról készültek 360 fokos kisfilmek

Húsz éve még poénként jelent meg A Simpson család egyik epizódjában, ma pedig már a filmkészítés új lehetőségét kínálja a VR- (Virtual Reality) technológia. A virtuális valóságban egy VR-szemüveg segítségével kiléphetünk a mozivászon két dimenziójából, és ha 360 fokban bármerre tekintünk, az adott valóság tárul elénk. Pálfi György ezzel a technikával készített ’56-os rövidfilmeket a Terror Háza Múzeumnak.

Képzeljük el, hogy egy szemüveg segítségével hirtelen a honfoglalás korában találjuk magunkat! Látjuk, amint őseink lovakkal hajtják a vadat. Bármerre nézünk, közel s távol az 1100 évvel ezelőtti Magyarország tárul elénk. Ilyenre eddig a képzeletünkben volt csupán lehetőség, ám a virtuális valóság technikájának köszönhetően szinte kézzelfoghatóvá válik a múlt. Ehhez „mindöszsze” egy jó látványtervező csapatra és trükköket előállítani képes számítógépekre van szükség, majd a végeredményt egy szemüvegen keresztül élvezhetjük is.

A VR-technológia sosem látott vagy letűnt, múltbeli korokat képes megidézni, mindezt a mozivászonnal és tévével ellentétben nem síkra vetítve, 2D-ben élvezhetjük, hanem a fejünket bármerre forgatva, azaz 360 fokban is láthatjuk. Ez az új befogadási lehetőség fokozza a valóságosság élményét. Az idei Szarajevói Nemzetközi Filmfesztiválon egy egész konferenciát szántak az eljárásnak, ahol elhangzott, hogy még mindig csak a megismerés szakaszában tartanak a filmesek, 2015 decemberéig alig készültek ilyen alkotások.

Az áttörés idén következhet be, jövőre pedig, a New York-i Tribeca filmfesztiválon már önálló versenyprogramot szánnak a technológia alkotásainak. A jövő hozzánk viszont már el is érkezett: Pálfi György rendező víziójában tíz VR-filmben tíz különböző ’56-os forradalmi helyzetbe kerülhetünk. A Terror Háza Múzeum időszaki tárlata, Egy akaraton – 1956–2016 címmel június végétől fogadja a látogatókat, akik a VR-szemüveget felvéve „utazhatnak vissza” 1956-ba.

Schmidt Mária főigazgató és Tallai Gábor programigazgató koncepciója alapján a magyar film fenegyereke kapott megbízást a mozgóképek elkészítésére. A megalkuvást, kompromisszumot kevésbé ismerő, a Toldi-film kapcsán Andy Vajnával nyilvánosan összevesző Pálfi elmondása szerint nekik kellett kitalálniuk, hogyan lehet történetet mesélni ezen a módon, hogyan lehet a néző figyelmét arra irányítani, amerre ők szeretnék. A rendezőnek feladata volt, hogy ezek a 2–4 perc hosszúságú filmek esszenciálisak legyenek, vagyis ’56-os hőstörténeteket kellett megvalósítania. Mind a tíz fikciós történet valós alapokból, szemtanúk visszaemlékezéseiből építkezik. Pálfi azt a kérdést feszegette kisfilmjeiben, hogy mi a hős, hogyan lehet hősnek lenni – ott, akkor, abban a helyzetben.

Pálfi György azt ígéri, hogy aki a Terror Házában felveszi a VR-szemüveget, egy csodavilágba fog csöppenni, ellenállhatatlanul belecsúszik a virtuális valóságba. Szerinte így ott lehetünk az 1956-os események középpontjában. A rendező úgy gondolja, egy filmes nem is kívánhatna többet, mint hogy az alkotása megtekintése után a néző napokig, hetekig magával vigye a filmnézés élményét, elmesélje, beszéljen róla. Erre pedig mostani munkája különösképpen alkalmas.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 27.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »