Molnár Ferencre, az egyik legsikeresebb magyar íróra, drámaíróra, újságíróra, forgatókönyvíróra, haditudósítóra emlékezünk január 12-én.
Neumann Ferenc néven anyakönyvezték, már hírlapíró volt, amikor Molnárra magyarosította a nevét. A magyar irodalom külföldön is széles körben ismert kevés íróinak egyikeként idézzük fel emlékét.
Budapesten a Józsefvárosban született jómódú orvos fiaként. 1896-ban jogot hallgatott Genfben, 1897-től hírlapíró lett Budapesten, megjelent első novelláskötete. 1902-ben bemutatták első színdarabját, A doktor úr címen. Gyors írói sikereinek egyike az 1907-ben megjelent A Pál utcai fiúk című ifjúsági regény volt. Ezt a sikert színpadon, 1910-ben A testőr tetőzte be. Az I. világháborúban haditudósító volt. 1939-ben a fasizmus elől Svájcba, majd az USA-ba költözött. Első felesége Vészi Margit újságíró, festő, grafikus volt, házasságukból született Molnár Ferenc egyetlen gyermeke, Sárközi született Molnár Márta (1907-1966), magyar szerkesztő, ifjúsági író, műfordító. A második felesége Fedák Sári, a harmadik Darvas Lili volt.
Tiszta szerkezetű, villogó stílusú korai írásaira hamar felfigyeltek az olvasók. Naturalizmussal és némi költőiséggel keverte a kritikai realizmust. A társadalom valamennyi rétegéről volt mondandója, mégis érezhető, hogy inkább a siker, a hatásosság, mint a maradandó teljesítmény vonzotta.
A századfordulón újra felfedezett gyermeklélek, a gyermekmotívum indította A Pál utcai fiúk megírására: a világirodalom egyik legszebb, többször megfilmesített és színpadra állított prózai majd zenére átdolgozott ifjúsági regényét alkotta meg, az esendőbbek győzelméről az erőszak képviselői fölött.
Különféle műfajú prózai kötetei, mint az 1916-ban megjelent Egy haditudósító emlékei, és Az aruvimi erdő titka, valamint az 1918-ban megjelent Andor című regények mindig újra igazolták emberismeretét, humanizmusát.
A doktor úr eredetileg a Nemzeti Színháznak készült, ám a Vígszínház lett az otthona, mint még oly sok színművének. Franciás vígjátéktechnikája magyar színpadon is tökéletesen bevált. 1907-ben Az ördög című színpadi mű sikere átütő, gondolatait áthatja a freudi lélektan, az I. világháború előtti esztendők izgatottsága, a századelő modernsége, de vigyáz arra, hogy semmiben se legyen radikálisabb a fricskázásnál – így elemezték a darabot a kritikusok.
Legjelentékenyebb és legproblematikusabb színműve az 1909-ben megjelent Liliom, amely először keveseknek tetszett, és premierjének hűvös fogadtatásával óvatosságra intette Molnár Ferencet.
A „kültelki” történet hemzseg a szándékolt magyartalanságoktól, a szöveg báját és érzelmi telítettségét azonban épp a jassznyelv tarkálló virágainak köszönheti. Molnár Ferenc kritikusai sem vitatták el, hogy a helyenként már-már giccsesnek tetsző darab megragadó értékekkel, az emberábrázolás finomságaival és társadalomkritikai felhangokkal is kitűnik. Későbbi darabjai közül a legértékesebbek: Az üvegcipő (1924), melyben közvetve Fedák Sárival való házastársi csetepatéit írja meg, a Játék a kastélyban (1926), mely kitárulkozón önmagát és közönségét bírálja, s az Olympia (1928), mely ismét a pazar darabépítés mesterének mutatja Molnár Ferencet.
A művei alapján készült filmek ugyancsak nagy sikert arattak. Híres rendezők vitték vászonra alkotásait, köztük Kertész Mihály, Balogh Béla, Fritz Lang, Billy Wilder, Fábry Zoltán és Maurizio Zaccaro. 1939-ben a fenyegető nemzetiszocializmus elől Darvas Lilivel Franciaországba, Svájcba, majd 1939-ben New Yorkba menekült. Amerikában, a súlyos depressziója ellenére forgatókönyveket és színdarabokat írt. Utolsó sikere 1949-ben a Brodway-n bemutatott Panoptikum című darab volt. Az egészsége megromlott és gyomorrákot diagnosztizáltak nála. 1952. április 1-jén, műtét közben 74 éves korában halt meg New Yorkban.
Színpadi műveit ma is játsszák. A Pál utcai fiúk számtalan feldolgozást megélt, legújabb sikere a Vígszínházban telt házzal játszott zenés színpadi változat, Dés László, Geszti Péter és Grecsó Krisztián feldolgozásában. A mű, az elmúlt 117 év alatt semmit sem veszített fényéből megérintve felnőtteket és fiatalokat, s melyet minden generáció újra és újra felfedez a maga számára.
Forrás: Új Magyar Irodalmi Lexikon-Tarján Tamás, Jeles Napok
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
