14. századi pálos kolostor romjait tárták fel Zalában

14. századi pálos kolostor romjait tárták fel Zalában

A Keszthelyi-hegység erdős területén, Vállustól délkeletre az elmúlt hetekben sikerült feltárni a romjait egy évszázadokkal ezelőtt elpusztult pálos rendi kolostornak, amelyet csupán egy 1429-es oklevél és egy 1978-as régészeti tanulmány említ. 

A zalaegerszegi Göcseji Múzeum és a keszthelyi Balatoni Múzeum munkatársai, valamint pécsi régészhallgatók közreműködésével mintegy két héten át tartó feltárásokról Simmer Lívia, a Göcseji Múzeum vezető régésze elmondta: a ma is meglévő forrás közelsége miatt Szentmiklóskút néven említett pálos kolostor eredetét és történetét egyelőre homály fedi. A Vállus településtől kilométerekre az erdőben fekvő egykori rendházról csupán egyetlen, 1429-es keltezésű oklevél tesz említést. Guzsik Tamás építészettörténész és Fehérváry Rudolf építész pedig csak 1978-ban azonosította a földfelszín alatti romokat, és rajzolta meg az épület feltételezett alaprajzát. Ennek segítségével kezdték meg a feltárást, amely egy 30 méteres kutatóárok ásásával máris eredményre vezetett.

A régészeti munkálatok során megtalálták a kolostor keleti falának csaknem 90 centiméter vastag szakaszát, illetve a rendházhoz tartozó egyhajós templom támpillérekkel megerősített sokszögletű szentélyét is. Ez utóbbi leglátványosabb bizonyítéka a sekrestyéből nyíló, kőből faragott vízelvezető vályú. Ennek közelében kerámiatöredékeket, faragott köveket és szétszóródott emberi csontokat is találtak. A kerengő kutatása során rábukkantak egy szerzetes sírjára is. Az árkokban talált leletek között ugyanakkor kályhaszemek, vasszegek is találhatók, de előkerült egy horog, ami megerősíti, hogy a Szent Miklós-forrásnál halastavat is létrehoztak az önellátásra berendezkedett szerzetesek.

Mivel az egyetlen okleveles említésen kívül nem tudni más írásos emlékről a vállusi kolostorral kapcsolatban, a régészek szeretnék a leletek segítségével rekonstruálni a pálosok itteni történetét. Az eddigi eredmények alapján a kolostort a 14. század első felében alapíthatták a szerzetesek. Nagyjából 150-200 éven át lehetett használatban, ugyanis a cseréptöredékek kora alapján a 16. század elején már elpusztulhatott – foglalta össze Simmer Lívia.

A Göcseji Múzeum régésze azt is hozzátette: ha az alapító sírját, netán a kolostor konyháját vagy a rendház egykori hulladékgödrét sikerülne megtalálni, az nagyban segítene választ adni a ma még nyitott kérdésekre. Az egyetlen magyar alapítású – 1250 körül Boldog Özséb által létrehozott – férfi szerzetesrend tagjai elvonultan, lakott helyektől távol éltek, ezért minden bizonnyal Vállus közelében is önellátásra rendezkedtek be.

Havasi Bálint, a Balatoni Múzeum igazgatója az ásatás helyszínén elmondta, hogy a romok feltárását a vállusi önkormányzat, magánszemélyek, valamint a Keszthelyi-hegység erdeit kezelő Bakonyerdő Zrt. anyagi támogatásával sikerült elkezdeniük. A mostani kéthetes időszakra azt a célt tűzték ki, hogy meghatározzák a kolostor pontos alaprajzát, a kapcsolódó épületek helyét, a föld alatt rejtőző romok állagát. A távlati elképzelés az, hogy a kéktúra útvonalához közel eső romok bemutathatóvá váljanak, mert ez turisztikai szempontból is fontos lenne a térség számára.

Az igazgató hozzáfűzte azt is, hogy nagyobb anyagi forrás kellene ahhoz, hogy a vállusi ásatás helyén, illetve az itt talált leletek alapján természettudományi vizsgálatok – például pollenanalízis, archeozoológiai és antropológiai vizsgálatok – segítségével a lehető legpontosabb adatokhoz jussanak a pálosok egykori életéről és körülményeiről. 


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »