125 éve született Tamási Áron, akit a székelyek legnagyobb írójaként tartanak számon

125 éve született Tamási Áron, akit a székelyek legnagyobb írójaként tartanak számon

Ki tudja, akkor is íróvá vált-e volna Tamási Áron, ha nem sült volna el a pisztoly, amivel gyermekként játszott és nem okozott volna maradandó sérülést a bal kezén. Így, mivel már a mezőgazdasági munkát nem tudta elvégezni, taníttatták a szülei nemcsak az ő és nemcsak az erdélyi, hanem a teljes magyar irodalom- és kultúrtörténet legnagyobb szerencséjére.

Tamási Áron Székelyudvarhelyen és Kolozsvárott is tanult, jogi tanulmányokkal kezdte, majd a Kereskedelmi Akadémián folytatta. 1923-ban, mindössze 26 évesen vándorolt ki az Amerikai Egyesült Államokba egy rokona hívására, ott élt és dolgozott három évig, majd Kolozsvárra tért vissza, ahol újságíróként működött 1944-ig.

A két világháború között egymás után jelentek meg novelláskötetei, regényei, köztük fő műve, az Ábel-trilógia, amelynek megírásához – ahogyan az iskolában tanultuk –, jócskán merített saját életéből.

A II. világháború után Budapestre költözött, de ott, politikai nézetei miatt évekig kiszorították az irodalmi életből, majd az ötvenes évek elejétől jelenhettek meg újra írásai, végül munkásságért megkapta a Kossuth-díjat. Tragikustól a humorosig, a leírótól a mítosziig, a naturalistától a meseszerűig, anekdotikustól a balladás formáig változatos irodalmi műfajskálán alkotott nemcsak elbeszélésben, novellában és regényben, de publicisztikában, drámában egyaránt.

*

Szegény földműves családba született 1897. szeptember 19-én (más források szerint 20-án) Farkaslakán, születésekor egyébként a János nevet kapta, ő maga változtatta meg Áronra, miután a Kereskedelmi Akadémián sikeresen lediplomázott.

A már említett baleset után a székelyudvarhelyi római katolikus főgimnázium tanulója volt, amelyet 1989 után róla neveztek el. 1916-ban behívták katonának, egy évre rá hadi érettségizett, nem sokkal ezután a háború borzalmaiba is belelátott, mert 1918-ban az olasz frontra került. Jó eszű gyermek volt, aki hajlott is a tanulás felé, s nemcsak a sérülése okán, ugyanis ki akart törni a paraszti életformából.

Hírdetés

Amerikában kezdődött el írói karrierje, onnan küldte haza első, nyomtatásban is megjelent novelláit Kolozsvárra, de nem találta meg a helyét az Államokban: 1926-ban hazatelepült Kolozsvárra. A kincsesben is nősült: Haliker Erzsébet lett a felesége, de gyermekük nem született. Számos neves lapnál dolgozott akkoriban, majd az Erdélyi Helikon alapító tagja lett. Már a negyvenes évek közepéig több díjjal is elismerték rendkívüli munkáját, például Baumgarten-díjjal és Corvin-koszorúval.

Idén a Csíksomlyó Expressz–Székely Gyors össznemzeti egyesített zarándokvonatot a 125 éve született Tamási Áron portréjával díszített mozdony húzta a búcsúba.

Miután a II. világháború alatt Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz, Tamási Áron már az anyaországi irodalmi életben is aktívabban részt vett. Egy ideig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja is volt, ez idő tájt a háborúból való kilépést szorgalmazta. 1944-ben feleségével Budapestre költöztek, ahol Bajor Gizi házában vészelték át a főváros ostromát. A II. világháború után rövid ideig politikai tevékenységet is folytatott, Sztálin halála után aztán újra jöttek az irodalmi sikerek.

1966. május 26-án hunyt el Budapesten, kívánságára szülőfalujában temették el.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Bodó Márta

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »