Én vagyok

Abban az időben az (Emmauszból visszatért) tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel (Jézust) a kenyértöréskor.

Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és köszöntötte őket: Békesség nektek! Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: Miért ijedtettek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: Van itt valami ennivalótok? Adtak neki egy darab sült halat. Fogta, és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kellett tejesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak. Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta: Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Lk 24, 35-48

 

Szenvedés

Mottó: Én vagyok – A Feltámadás utáni jelenések ismét és ismét megerősítették a még mindig habozó és kétkedő apostoli közösséget, hogy valóban az jelenik meg holtában, akit megsirattak egyszer s mindenkorra, akinek a halálához nem fért kétség. Még azok szemében sem, akik nem voltak ott a kereszt alatt. S hát igen, csak János volt jelen. A többiek elrejtőztek, magukat féltették. Ők a vezetőt, a gyógyítót, a csodatevőt és prédikátort ismerték, a szenvedőt nem igazán. Hisz a getszemáni kertben is elaludtak.

A Feltámadottat azonban nem ismerheti, aki nem ismerte és nem ismeri a szenvedőt. János, aki jelen volt a kereszt alatt, ezért egy darabka gyolcsból is felismerte őt, az emmauszi tanítványok a kenyértörésben, a többiek, mindenek előtt Tamás, sebeit érintve. Amikor újralátják, mindez szinte felejtve. Újra meg kellett mutatnia a szenvedések jelét. Meg is kellett tapintaniuk! Ezek után velük evett, ami nem csak azt cáfolta meg, hogy kísértet volna, hanem a közösség pecsétje is volt. Jézust a szenvedésben és a közösségben tapasztaljuk meg mint Feltámadottat. Ez a húsvét mélyebb üzenete.

Meghallgathatod/megnézheted a Bonum TV-n is!  http://bonumtv.hu/vasarnapi-gondolatok-kiss-ulrich-180325/

2018. ÁPRILIS 15. HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA – „B” ÉV


Forrás:ulrichblog.wordpress.com
Tovább a cikkre »