Wigner Jenő Pál Budapesten, a Terézvárosban született 1902. november 17-én, egy zsidó családban, Wigner Antal kiskunfélegyházai születésű kereskedő és a kismartoni születésű Einhorn Erzsébet gyermekeként. Angol nyelvterületen Eugene Paul „E. P.” Wigner néven vált ismertté. 1963-ban fizikai Nobel-díjat kapott „az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért” címen. Az elméleti fizikai eredményeiért több alkalommal kapott Albert Einstein-díjat.
Wigner Jenő gyermekkora boldog volt, szülei harmonikus házasságban éltek. A családban négy gyermek nevelkedett, testvérei: Jenő, Berta és Margit. Tizenegy éves volt, amikor tuberkulózist diagnosztizáltak nála, és akkor hat hetet az osztrák hegyekben töltött édesanyjával egy szanatóriumban.
Magyarország egyik legjobb iskolájában tanult, a Fasori Evangélikus Gimnáziumban, ahol iskolatársa volt Neumann János, a később világhírű matematikus és Harsányi János, a Nobel-díjas közgazdász. Rácz László tanártól, az odaadó tudóstól tanultak matematikát. Fizikára a neves tanár, Mikola Sándor tanította. Az iskola szellemisége nagy hatást gyakorolt rá.
1920-ban beiratkozott a Műegyetem vegyészmérnöki karára, majd 1921-től a Berlini Műszaki Főiskolán folytatta tanulmányait.
Tanulmányai mellett nagy jelentőséggel bírt, hogy a Német Fizikai Társulat „szerda esti beszélgetéseit” is látogatta, ahol híres tudósokat ismert meg, nem kisebb személyiségeket, mint Max Planck, Max von Laue, Rudolf Ladenburg, Werner Heisenberg, Walther Hermann Nernst, Wolfgang Pauli és nem utolsósorban Albert Eistein. Ezen a kollekveumon ismerte meg Szilárd Leót, aki legjobb barátjává vált.
Az 1920-as évek végén Göttingenben a nagy matematikusnak, David Hilbertnek lett a segédje, ami végül nagy kiábrándulás volt számára, mert Hilbert nem volt már szellemileg aktív. Rengeteg időt töltött a könyvtárban – ahol nem törődve Einstein helytelenítésével – beleásta magát a Werner Heisenberg, Erwin Schrödinger és Paul Dirac nevével fémjelzett kvantummechanikába. Ennek eredményeként az 1929-ben megjelent publikációjával széles körben felhívta magára a fizikusvilág figyelmét.
1931-ben adta ki Csoportelmélet módszer a kvantummechanikában című művét, amely egy ma is használatos eszköze az elméleti fizikának. Az elmélet kidolgozásában Neumann János is segítette. 1930-ban az amerikai Princetoni Egyetem, Neumann-nal együtt felvette tanárai közé. 1933-ban, Hitler hatalomra jutása után még fél évet Európában töltöttek utazgatással, tanulással, tanítással. Wigner a kezdetektől fogva a nemzetiszocialista rendszer kritikusa volt. Később, amikor többen dicsérték az ítélőképességét, mindig tiltakozott, mondván, nem kellett különösebb érzékenység ahhoz, hogy felismerje Hitler gonoszságát és veszélyességét, ahhoz kellett inkább speciális érzékenység, hogy valaki ne lássa.
1936-ban a Wisconsini Egyetemen találkozott első feleségével, egy bájos fizikushallgatóval, Amelia Frankkel, aki sajnos 1937-ben meghalt. 1941-ben házasságot kötött Mary Annette Wheelerrel. Két gyermekük született. 1977-ben Wigner másodszor is megözvegyült. Harmadik felesége Eileen Clare-Patton Hamilton volt, aki Wigner halála után hunyt el, 2010-ben.
1946-ban elfogadta a tennessee-i Clinton Laboratory (ma Oak Ridge Nemzeti Laboratórium) kutatási és fejlesztési igazgatói állását. Mivel nem volt hivatalnok típus, egy év múlva visszatért tanítani és kutatni a Princetoni Egyetemre. Az 1950-es években elkeserítette Enrico Fermi, Einstein és Neumann halála, valamint a Manhattan-projekt vezetője, J. Robert Oppenheimer elleni politikai támadások. 1960-ban, amikor már a matematikai fizika nagy alakjai közé sorolták, megírta legismertebb nem fizikai tárgyú tanulmányát, a mára klasszikussá vált „The Unreasonable Effectiveness of Mathematics in the Natural Sciences”-t, A matematika meghökkentő hatékonysága a természettudományokban címen.
Fél évszázados távollét után négyszer látogatta meg szülőhazáját. Először 1976 augusztusában az Eötvös Loránd Fizikai Társulat meghívására, mely 1977-ben, a következő látogatása alkalmával tiszteletbeli tagjává választotta őt.
Legközelebbi látogatása idején, 1983-ban felkereste a Paksi Atomerőművet is. Ekkor nyerte el az ELTE tiszteletbeli doktori címét és a Parlamentben átvette a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét.
Negyedik budapesti látogatása után Wigner erőnléte megromlott, nem vállalkozhatott további tengerentúli utazásokra. Amikor 1988-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta, már nem tudta személyesen megtartani székfoglaló előadását.
Élete végéhez közeledve gondolkodásmódja filozofikussá vált. Memoárjában ezt írja: „Az élet teljes jelentése, minden emberi vágy együttes értelme, egy olyan alapvető rejtély, ami meghaladja felfogóképességünket. Amíg fiatal voltam, dühös voltam a dolgok ezen állása miatt. Mára megbékéltem vele. Még megtiszteltetésnek is tartom, hogy közöm lehet ehhez a rejtélyhez.”
Az akadémia 1999-ben díjat alapított tiszteletére. A Wigner Jenő-díjat minden évben olyan szakemberek kaphatják, akik a magyar nukleáris energetika és fizika terén tevékenységükkel maradandót alkottak.
Szülőházára a Király utcában emléktábla került. Nevét iskolák és utcák viselik országszerte. A Fasori Evangélikus Gimnáziumban szobra áll. 2013-ban adták át a csillebérci Wigner Adatközpontot, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) „agyközpontját”. A nagy teljesítményű számítóközpont kulcsszerepet tölt be a CERN által felépített „Nagy Hadronütköztető” (részecskegyorsító és annak detektorai, berendezései) adatainak feldolgozásában.
Forrás: Wikipédia
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
