100 éve született Mensáros Zoltán

100 éve született Mensáros Zoltán

1921. november 23-án született Mensáros Zoltán író. Írásai, novellái megjelentek többek között az Új Emberben és a Vigiliában is.

„Tartózkodó, szemérmes elbeszélő volt, egy hagyomány folytatója. Olyan neveket sorolhatunk fel elődei között, mint Ottlik Géza vagy Birkás Endre. Hozzájuk hasonlóan küzdelmesen írt. Sokáig egykönyvű íróként tartottuk számon (…). Az Új Emberben és a Vigiliában is megjelentek elbeszélései, ezek is tömörítő képességéről, műgondjáról árulkodtak” – olvashatjuk Rónay Lászlónak az Új Emberben közölt nekrológjában.

Mensáros Zoltán – Mensáros László színművész bátyja – 1921. november 23-án született Budapesten. Első írásai 1942–43-ban jelentek meg az Élet című folyóiratban. Négy regénye (Böjti szél, 1968; Záporpróba, 1982; Héják talonban, 1987; Párhuzamos magányok, 1994) mellett számtalan novellát publikált hetilapokban és folyóiratokban. 2008. december 2-án hunyt el.

Hírdetés

„Engem a csend – alig volt benne részem – örömmel tölt el. Itt nem a környezetvédők zajártalom elleni reménytelen erőfeszítéseire gondolok, hanem valamiféle belső csendre. Az ilyen „néma” állapotban – úgy vélem – elveszítem terhektől, kötöttségektől korlátozott önmagamat és személytelenül szinte csak sejtem, hogy egyáltalán vagyok. Viszont rejtett antennák csápolnak bennem ilyenkor, hogy olyan tevékenységre ösztönző gondolatokat továbbítsanak jobbik énem felé, amelyek különben elkallódnának a mindennapok sodrásában” – fogalmazott a Vigilia 1984-es, az öröm mibenlétét firtató körkérdésére válaszolva.

„Mensáros Zoltán regényeinek és elbeszéléseinek legnagyobb erőssége a helyzet- és alakteremtés. Kitűnően ismerte az embereket, éles szemmel világította meg gyöngéiket, nemtörődömségüket, önzésüket. (…) Sík Sándor figyelmeztetett arra, hogy sokszor az élet negatívumaiból tanulhatjuk a legtöbbet. Mensáros Zoltán művei arra ébresztettek rá, mit ne tegyünk. Innen már csak egy lépés annak felismerése, mit tegyünk!” – idézzük ismét Rónay Lászlót.

Lencsevég című elbeszélése, melyet az Új Emberben publikált 2000-ben, éppen ilyen. Elgondolkodtat, ébresztget, arról, hogy mit ne tegyünk. Innen pedig „már csak egy lépés annak felismerése, mit tegyünk”.

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »