Zsidó dicséret: egy ekkora kis szarkupacból – mármint Magyarországból – sikerült kihoznunk a lehető legszarabbat

Zsidó dicséret: egy ekkora kis szarkupacból – mármint Magyarországból – sikerült kihoznunk a lehető legszarabbat

Török Mónika újságírónő az Index blogján osztja meg magvas gondolatait lelkes közönségével. Legutóbb a magyar történelemből tartott egy magvas kis gyorstalpalót, a honfoglalástól egészen napjainkig. Érdemes elolvasni. Persze nem a valóságtartalma miatt, az mindig másodlagos, ha a magyarságba történő orbitális belerúgásról vagyon szó, bár esetleges kritikusainak nyilván eladja annyival, hogy irónia. De bizony itt belerúgásról van szó. Hogy miért?

Mert Török Mónika zsidó. Nem, nem mi döntöttük el a göringi módszer reverzével, ő vallotta be saját magától, hogy más nemzet tagja. Nem mintha kétségeink lettek volna felőle, pláne elolvasva az alábbi írást, melyre próbáltuk megtalálni a pontosan illeszkedő jelzőt, de azt is azzal lehetne legtökéletesebben kifejezni, hogy egyszerűen: zsidó.

"Történelmi" áttekintésében a "lecuccolás", "átb@szással szerzett fődecske" jelenti a honfoglalást.

Kajánul vigyorogva szétrabolt civilizáció a kalandozásokat.

A Mohácsnál megszüntetett, addig sem létező valami, ez ugye egy nemzeti tragédia leírása akar lenni.

De van még a kaftán alatt mese-Egri csillagok, Habsburgok általi felszabadítás, törököktől kapott közigazgatás és minden földi jóság, "nemtudommin" felháborodottak levert szabadságharca és szar műdalok.

A magyarok által kirobbantott világháború már csak hab a tortán.

De a gyűlöletrakás végén dicséretet is kapunk, hisz sikerült egy ekkora kis szarkupacból (mármint Magyarországra gondol) kihoznunk a lehető legszarabbat.

"Hát, tényleg, egy sikertörténet" – nyugtázza a végén. Hát tényleg az, Mónika. Pont, mint a zsidó-magyar együttélés.

A landeszmanni gazdanépgyűlölet hatványozott lecsapódása alább olvasható.

Török Mónika: Honfoglalás

Jött ide egy népcsoport valahonnan a fenetudjahonnából.

Megérkeztek, lecuccoltak, jól átbaszták a már itt élőket (fehér ló, Szvatopluk), aztán kajánul vigyorogva még picit próbálták végigrabolni a már-már civilizált városokat, csak aztán levágták a fülüket és hazazavarták őket.

Nem sokkal később megjöttek a rokonok és végigdúlták a vidéket, ameddig hegyekbe nem ütköztek. Ezen nagyon fel voltak háborodva az épp csak lecuccolók, de még így is meglepte őket, hogy másodszor is visszajöttek a rokonok és így kő kövön nem maradt.

Behívtak akkor csomó rokon népet letelepedni, mert kínos volt az emberhiány (kunok, besenyők, jászok). Amikor ez a kínosság nagyon ott volt, akkor saját maguk mészárolták le őket.

Tényleg csak háromszor kellett pislantani, máris jöttek a további rokonok és Mohácsnál konkrétan megszüntették az addig sem létező valamit.

Amúgy elég sok ideig nem kezdtek vele semmit, még sok-sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Gárdonyi szívszorítóan megírja az Egri Csillagokat, ami igen szép regény, csak a történelemhez van elég kevés köze, de imádjuk.

Hahó, csak szólok, hogy a büdös Habsburgok küldték haza a gaz muszlimokat.

Akik addigra felépítették a közigazgatást, az úthálózatot, a vízvezetékeket, hozták a krumplit, a paprikát, paradicsomot, tulipánt, fürdőket, meg mindent, ami még eszünkbe juthat a Brian életéből.

Nem kellett marha sok időnek eltelnie, és ez a hős nép nagyon felháborodott a nemtudommin és kirobbant a forradalom, azt jól leverték, naná, ki a fenének hiányzik, aztán igen szép szar műdalok születtek Rózsa Sándorról és a szegény magyar betyárokról.

És még nem vagyunk a végén.

Mert még ezen is annyira rettenetesen felháborodott ez a nép, amelyik bevallottan átbaszással szerezte a jó kis fődecskét, hogy gyorsan megint nagyon öntudatos lett és ismét szabadságharcba kezdett, amelynek kapcsán gyorsan ellopták a koronát, jól meghalt egy csomó ember és semmi eredménye nem lett.

Jó, hát jött egy faszi, mindenki utálta, addig-addig dumált, míg csak lett ez a szar monarchia, lett Budapest, felépült az egész ország.

A nép, amelyik jól átbaszta az ittélőket azzal a fehér lóval, innentől matricázza az autón, hogy Nagymagyarország, meg három tenger (sose volt).

Innentől nagyjából mindenkinek világos persze a sztori, sikerült kirobbantanunk az első világháborút (ja, kérem, ha három tenger mosta, akkor ő is a miénk), a másodikban is igen faszán szerepeltünk, gratulálok is mindenkinek.

Persze, időnként jöttek ismét a rokonok, akiket időnként szeretünk, időnként nem, és most köszönünk mindent neked, Orbán Viktor, tényleg nagy államférfi vagy, ekkora kis szarkupacból, mint ez a Magyarország, tényleg megint sikerült a lehető legszarabbat kihozni.

Kérem a történész kollegák megértését a némiképp laikus összefoglalómért.

Hát, tényleg, egy sikertörténet. Csak nem nagyon.


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »