Zombi reaktorok harminc évvel Csernobil után

Zombi reaktorok harminc évvel Csernobil után

A Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője „ukrán rulettről” beszélt egy hétfői rendezvényen.

Hétfőn nyitotta meg a Magyar Természetvédők Szövetsége a képviselői irodaházban Budapesten azt a kiállítást, amely a csernobili katasztrófa utáni három évtized tanulságait próbálja felvillantani. A megnyitón Sallai Róbert Benedek, az LMP országgyűlési képviselője és Bencsik János államtitkár beszélt, az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottságának elnöke, illetve alelnöke.

Itt Sallai elmondta: bármikor megismétlődhet a csernobili atomkatasztrófa, hiszen ma is üzemelnek ilyen reaktorok Ukrajnában. Másrészt a mai napig nem tudjuk, hogy pontosan hány áldozatot szedett Csernobil, hány rákos vagy pajzsmirigy-megbetegedés történt vagy hány kényszerabortuszt végeztek a sugárzás miatt. Hozzátette:

Magyarországnak is van felelőssége a jövő kapcsán, hogy milyen energiaforrást választ és hogy hogy áll Ukrajnához.

– Még a legmodernebb technológia is, benne van a hiba lehetősége, ezért kell a lehető legnagyobb körültekintéssel megelőzni a bajt – mondta Bencsik János államtitkár, aki szerint ezres, tízezres nagyságrendben van a közvetlen áldozatok száma és tízezres nagyságrendben a meg nem született gyermekeké. Ez, mint mondta, egy háborús cselekmény áldozatainak számával vetekszik. Némi burkolt kormánykritikát is megfogalmazott az államtitkár, mondván:

fontos, hogy a nukleáris beruházásokkal kapcsolatban a biztonsági háttéren kívül minden döntés nyilvános legyen

ezzel szemben sokszor a gazdasági szempontú információk titkosak, márpedig – mint mondta – ha csak gazdasági megfontolások alapján hozunk döntéseket, akkor nagyobb az ilyen hibák lehetősége,

márpedig sajnos hajlamosak vagyunk a rövidtávú gazdasági növekedést előtérbe helyezni, a hosszabb távú hatásokkal nem foglalkozunk.

Éger Ákos, a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője az „ukrán rulettről” beszélt és a jelenlegi kockázatokról. Mint mondta, Ukrajnának négy Csernobil-korú atomerőműve van, és a bennük levő 15 reaktorból 12 élettartamának meghosszabbítását tervezi. Felemlegette a szovjet vezetés felelősségét abban, ahogyan elkenték az egész balesetet, és hangsúlyozta, Fukusima megmutatta, hogy más berendezkedésű országokban is történhet ilyesmi. Egyébként keleti szomszédunk eleve számos nemzetközi szerződést sért azzal, hogy a meghosszabbítgatások kapcsán sem a környező országok álláspontját nem kérte ki, sem környezeti hatásvizsgálatot nem végzett.

Óriási a kockázat

Pedig ez feltétele is volt annak a 300+300 millió eurós kölcsönnek, amit az Európai Atomenergia Közösség és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank az erőművek biztonságának a fejlesztésére és nem az élettartam-hosszabbításra adott.

Azaz az EU adófizetőinek pénzéből kockáztatják az EU állampolgárainak életét és biztonságát

– ezt már az MNO-nak mondta Éger – aki egyébként tavaly járt kint Csernobilban és abban a 30 kilométeres övezetben, amelyet a reaktor balesete óta lezártak.

Éger Ákos Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet

Az elsődleges kockázat természetesen a betonszarkofág elöregedése; a szerkezet utódjának már 2005-ben el kellett volna készülnie, azóta sem fejezték be, A régi viszont hamar összeomolhat – mondta a természetvédő. Ugyanakkor amerikai szakértők szerint a növényzet, például a természetellenesen lassan lebomló avar igencsak gyúlékony; ha kigyulladna, akkor a füsttel az atomreaktor balesetéből származó rengeteg cézium is messzire eljuthatna. Mint Éger utalt rá, alig egy éve valóban volt ilyen erdőtűz Csernobil környékén.

Semmi sem változott 30 éve

Azonban az ukrán kormányzat ezt is elhallgatta, amíg lehetett, éppen úgy, ahogy Csernobil kapcsán hallgattak a szovjetek. Hiszen – mondta Éger –

ugyanazok az emberek ülnek a különféle szakfelügyeletek és hivatalok élén, mint a szovjet érában.

Emellett ott van a zaporozsjei erőmű mint kiemelt kockázat.

Zaporozsje – itt nukleáris hulladékot tárolnak, a szomszédban meg lőnek Fotó: Ioana Moldovan

Ez a világ harmadik legnagyobb atomerőműve a maga 6000 megawattos teljesítményével, és alig 200 kilométerre található a háborús övezettől. A képen látható tárolókban vannak a kiégett, erősen sugárzó fűtőelemek. Éger idézte a reaktor főmérnökét, aki elmondta, hogy ezeket a reaktorokat nem háborúra tervezték, és ha bomba- vagy rakétatalálat éri a tárolókat, akkor a sugárzás kiszabadul.

Csernobil máig kísért

A Kijevtől 110, Csernobil városától 18 kilométerre északra, Pripjaty város mellett létesített Lenin atomerőmű négy darab 1000 megawattos könnyűvizes, grafithűtésű, RBMK-1000 típusú, külső szigetelő burkolat nélküli reaktora 1977 és 1983 között kezdte meg az áramtermelést.
A katasztrófát 1986. április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor egy rosszul megtervezett, az üzemviteli és biztonsági előírások teljes figyelmen kívül hagyásával végrehajtott kísérlet okozta. A személyzet vészhelyzetet szimulálva akarta kideríteni, hogy teljes áramkiesés esetén a lassuló turbinák maradványenergiája elegendő-e a vészhelyzetre tervezett póthűtőrendszer üzemeltetésére. A négyes blokk reaktorának teljesítményét lenyomták és az instabil, alig ellenőrizhető 20-30 százalékos teljesítménysávban üzemeltették, ráadásul elfelejtették bekapcsolni a póthűtőrendszert.
A reaktor ellenőrizhetetlenné vált, pár másodperc múlva két robbanás vetette szét, majd bekövetkezett a nukleáris olvadás. A detonáció felszakította az épület tetejét és falait, a keletkezett tüzet hajnalra sikerült ugyan eloltani, de magában a reaktorban még napokig volt izzás. A személyzetének több tagját és sok tűzoltót magas sugárzás ért, nagy mennyiségű radioaktív szennyeződés jutott a levegőbe. A robbanások és a grafittűz a reaktor üzemanyagának körülbelül 3,5-4 százalékát szórta szét, kikerült a környezetbe a nemesgázok 100 százaléka, az illékony izotópok (jód, tellúr, cézium) körülbelül 20 százaléka és a kevésbé mozgékony izotópok (stroncium, cirkónium) 3,5 százaléka.
A sugárszennyezett területről 36 órás késéssel kezdődtek meg a kitelepítések. 1986 és 1990 között 90 ezer, 1990 és 2000 között további 72 ezer főt (más adatok szerint összesen 330 ezer embert) költöztettek ki, számukra 50 kilométerre északra Szlavutics néven hoztak létre új települést. Az erőmű körül 30 kilométeres tiltott zónát létesítettek. A vizsgálat a baleset elsődleges okát emberi mulasztásban állapította meg, 1987-ben az erőmű vezetőit tíz év börtönre ítélték a biztonsági előírások megsértése, szolgálati beosztással való visszaélés illetve bűnös hanyagság miatt.
A szovjet vezetés próbálta eltitkolni a katasztrófát, az első jelentéseket csak két nap múlva adták ki, a központi pártlap, a Pravda pedig csak a május 1-jei ünnepségek után számolt be róla. (Az atomerőmű tervezési hibáit, hiányosságait 1986. július 3-án államtitokká nyilvánították.) Ugyanakkor Svédországban már április 26-án észlelték a Szovjetunió irányából érkező radioaktív felhőket. Ukrajnán, Fehéroroszországon és Oroszországon kívül a szennyezés további két tucat európai országot sújtott, és 45 260 négyzetkilométernyi föld fertőződött cézium-137 izotóppal. Magyarországot két hullámban érte a szennyezés: az első Csernobiltól észak-északnyugati irányba indulva Skandinávián, Lengyelországon és Csehszlovákián át érkezett április 29-én, s zömmel az északi, északnyugati területeken mosódott ki. A második nagyobb, déli irányú felhő Románián és Jugoszlávián keresztül május 7-én érkezett, s a másnapi esők mosták a talajba. A Magyarországot ért terhelés a volt Szovjetunión kívüli Európában enyhe-közepesnek minősült, messze alatta maradt az Alpokban és Dél-Németországban mért értékeknek.
Azt ma sem lehet pontosan tudni, hány áldozatot követelt a csernobili katasztrófa. Az ENSZ-szervezetek, valamint Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország kormányai által 2003 februárjában létrehozott Csernobil Fórum 2005. szeptemberi jelentése szerint a robbanás okozta sugárzás közvetlenül 56 halálos áldozatot követelt, a katasztrófa nyomán fellépő betegségek áldozatainak száma négyezerre tehető. A Greenpeace nemzetközi környezetvédő mozgalom 2006-ban közzétett tanulmánya szerint a sugárhatás két évtized alatt mintegy kétszázezer megbetegedést okozott és a jövőben még százezret okoz majd Oroszországban, Ukrajnában és Fehéroroszországban.
A balesetet követően az erőmű épségben maradt három blokkját lezárták, s leállították a Szovjetunió többi, hasonló típusú reaktorát is. Az első és a második blokkot 1986 decemberében újraindították, a felrobbant negyedik fölé vasbeton-szarkofágot építettek. Az új védőburok építéséhez negyven ország járul hozzá és kétmilliárd euróba kerül, élettartamát száz évre tervezik.
Az 1990-es évek közepétől erős nemzetközi nyomás nehezedett Ukrajnára a csernobili erőmű végleges bezárása érdekében. Kijev 1995-ben megállapodott erről az Európai Unióval, s az utolsó blokkot 2000. december 15-én végleg leállították.
A csernobili robbanás az atomenergetika történetének egyik legsúlyosabb balesete volt, mely rádöbbentette az emberiséget, hogy a nukleáris energia még békés célú felhasználás esetén is beláthatatlan veszélyek forrása lehet, ha gondatlanul kezelik. Újabb intő jel volt a Japánban 2011 márciusában bekövetkezett fukusimai baleset, amely a csernobilihez hasonlóan a legmagasabb, hetes szintű besorolást kapta a nukleáris eseményeket rangsoroló skálán.

Ismert: az ukrán fővárostól alig kb. 100 kilométerre létesített Lenin atomerőműben az 1986. április 26-i katasztrófát emberi hiba – egy rosszul megtervezett, teljesen szabálytalanul végrehajtott kísérlet – okozta: a négyes blokk reaktorának teljesítményét drámai módon, 20-30 százalék körülire csökkentették, és nem kapcsolták be a póthűtőrendszert. Az ellenőrizhetetlenné vált reaktor szétrobbant és lángra gyulladt, elképesztő mennyiségű sugárzó anyagot juttatva a környezetbe. A tűzoltókat és a mentésben részt vevőket óriási adag sugárzás érte, a kitelepítések a szennyezett területről csak másfél nappal később kezdődtek meg, a szovjet vezetés pedig napokig próbálta eltussolni a történteket, csak a nemzetközi közvélemény nyomásának engedve számolt be róla. Bár a robbanás következtében hivatalosan 56 ember halt meg, a Greenpeace szerint azóta mintegy kétszázezer ember nyögi a sugárzás következményeit.

Egyesek szerint a csernobili katasztrófa, a szovjet mismásolás és a kitörő botrány verte be az utolsó szöget a szovjet világ koporsójába. Csernobilt azóta egyébként visszavette az erdő – kollégánk pedig nemrég járt is a 30 kilométeres sugarú lezárt övezetben. Bármit is tartsunk azonban az atomenergiáról, úgy tűnik, nemhogy nem fogják vissza a reaktorok építését, éppen ellenkezőleg: 2020-ig egyre több atomerőmű áll üzembe világszere.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »