Zeppelinről és víz alól vették a berlini olimpiát

Zeppelinről és víz alól vették a berlini olimpiát

Nyolcvan évvel ezelőtt 49 ország csaknem négyezer sportolója mérte össze erejét a berlini olimpián. Küzdelmüket immár nem csak az a száztízezer ember izgulhatta végig élőben, aki befért az eseményre frissen felhúzott Olympiastadionba, a kor technológiai újításainak köszönhetően ugyanis televízió is közvetítette az eseményeket. Ez volt az első olyan olimpia, amelyet a Magyar Rádióban is követhettünk.

Eleinte az 1936-os berlini olimpia megrendezése is kétséges volt, mert a világ számos vezetője attól tartott, hogy Hitler propagandacélokra fogja felhasználni – a német főváros egyébként még a náci hatalomátvétel előtt, 1931-ben nyerte el a rendezés jogát. Az olimpia külsőségei végül igazolták a félelmeket, miután a német diktátornak mégis sikerült elérnie, hogy ne vegyék el Berlintől a rendezés jogát: az eseményt a Harmadik Birodalom erejének és emberi arcának bemutatására használták fel.

A propagandához pedig meglehetősen jól jöttek a kor különféle technológiai újdonságai, úgy mint az élő televízió- és rádióközvetítések – vagy éppen a film: a versenyekről Hitler kedvenc filmese, Leni Riefenstahl készítette el kétrészes, Olympia című alkotását, ami például az egy-egy esemény több szemszögből rögzítésével is újat mutatott.

Televíziós közvetítés az 1936-os berlini olimpián Fotó: siemens.com

Ami a televíziózást illeti, a berliniek eddigre már hozzászokhattak a 20-40 fős Fernsehstubékban – „távolbalátó-termekben” – ingyenesen vetített adásokhoz, hiszen a világ első rendszeres televízióadását éppen itt kezdték meg 1935. március 22-én, eleinte heti három, majd hat adásnappal. A mai szemmel meglehetősen alacsony felbontású – 180 soros – képet mindössze egy 18×22 centiméteres felületen láthatták a nézők, de ez a harmincas évek közepén világújdonságnak számított – ne feledjük, alig öt évvel járunk a hangosfilm feltalálása után. (Egyébként Magyarországon egy évvel később került sor az első zárt láncú tévéadásra, a Gellért Szállóban.)

Mindehhez az olimpia idejére elképesztő technikai megoldásokat kísérleteztek ki és alkalmaztak a német szakemberek: például közvetítőkocsit, sínen futó kamerákat, az úszószámokhoz víz alatti kamerákat, csónakokba, sőt még léghajókra is szereltek képfelvevő eszközöket.

Bár az eredeti tévéadások csupán 2-3 órásak voltak, a berlini televíziós munkatársak az 1936-os olimpiai játékok ideje alatt nagyjából 70 órányi képanyagot közvetítettek. A közvetítéshez általában hagyományos mozifilmet használtak, mintegy 40 percnyi filmszalagot fűzve bele, az exponált filmszalag azonban nem a hagyományos felcsévélő orsóra tekeredett, hanem a közvetítőkocsi rakterébe futott, ahol különféle vegyszerfürdőkön áthaladva előhívták, és egyből a filmközvetítő gépbe került.

A tévéadást Berlin 60-80 kilométeres körzetében tudták fogni a környékbeli Fernsehstubék, így végül rengetegen láthatták olyanok is – ingyenesen – a versengést, akik nem tudtak vagy nem akartak jegyet váltani az ötkarikás játékokra, és mintegy 70 készülék volt magánháztartásokban is. Német statisztikák szerint összesen 160 ezer ember élvezhette ezen a módon a küzdelmeket.

Televíziós közvetítés az 1936-os berlini olimpián Fotó: siemens.com

A még így is korlátozott lehetőségekkel bíró televízióval szemben a rádióközvetítéseket milliók hallgatták világszerte – köztük Magyarországon is rengetegen. Rádiózásban ugyanis a magyarok sem voltak lemaradva: a brit BBC 1922-es megalakulása után egy évvel már mentek a kísérleti adások, 1925. december elsejével pedig – a Magyar Királyi Posta szárnyai alatt – megindult a rendszeres rádióadás Magyarországon is. A térségben először egyébként 1926-ban közvetítettek élőben sporteseményt – az MTK játszott a prágai Slavia otthonában, miután az összes jegy elkelt a mérkőzésre. Az első hazai magyar helyszíni közvetítésre 1928. június 28-án került sor egy Margitszigetnél megrendezett evezősversenyről. Az 1928-as amszterdami olimpiáról még csak napi összefoglaló anyagokat készített a budapesti stúdió, ahogy az 1932-es Los Angeles-i olimpiáról is – főleg a földrajzi távolság miatt, ami miatt eleve igen kevés magyar újságíró jutott csak ki az ötkarikás játékokra.

Azonban a berlini olimpiára már mind a technológiai háttér, mind a szakmai tapasztalat rendelkezésre állt. Így az olimpiai láng Budapestre érkezéséről 1936. július 28-án már élő közvetítés készült.

Felejthetetlen hang

Majd eljött a berlini olimpia ideje, amelynek közvetítésére Pluhár Istvánt, egykori válogatott focistát, a Nemzeti Sport veterán sportújságíróját kérték fel, aki addigra már harmadik évét taposta a Magyar Rádió állandó munkatársaként, egyedi közvetítési stílusa pedig igencsak közkedveltté tette.

Pluhár az olimpián sem okozott csalódást a szurkolóknak, mind a tíz aranyérmet hozó számot élőben közvetítette.

Itt a Csík Ferenc 100 méteres gyorsúszásban aratott győzelméről szóló élő adást hallgathatjuk meg.

Érdekesség egyébként, hogy a – közvetítés során is hallható – szurkolói rigmus akkoriban a „huj, huj, hajrá” volt, amit 1945 után szovjet nyomásra tiltottak be a lelátókon, mivel a „huj” oroszul férfi hímtagot jelent.

Az 1936-os berlini ötkarikás játékok magyar szempontból minden korábbinál sikeresebb volt a megszerzett tíz aranyéremmel. Hazánk a rendező Németország és a második Amerikai Egyesült Államok után a harmadik helyet szerezte meg a pontversenyben. Aranyérmek tekintetében sportolóink hasonlóan sikeresek voltak a következő olimpián is – igaz, a kitörő második világháború miatt arra csak 1948-ban került sor, Londonban.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »