Zalaegerszegen történtek a koholt ügyben

Zalaegerszegen történtek a koholt ügyben

Jusztícia szemét bekötötték, vagy tán be is falazták ?  III. rész

-avagy 3 óra tárgyalás után kiderült el sem lehetett volna kezdeni a nyilvános ülést

2016. szeptember 29-én II. fokon folytatódott Főtitkár Asszony és társai elleni koncepciós büntetőper Zalaegerszegen a dr. Mesterházy István törvényszéki bíró vezette tanács előtt.

Megkezdődik a nyilvános ülés. Tanácselnök bíró számbaveszi a megjelenteket.

Csodálkozunk, mit keres dr. Csapó Gábor – a vádat az I. fokú eljárásban képviselő – kaposvári ügyész ügyészi talárban a vád asztalánál? A törvény szerint neki keresnivalója nincs ott. Nem a sértettnek titulált szakszervezet képviselőjének kellene a Somogy Megyei Főügyészség ügyésze mellett ülni?

Főtitkár Asszony kérdésére a tanácselnök durva hangvételű kioktatása : ügyész, ott ül és kész, hogy hívják, nem számít,  nem kell a jegyzőkönyvbe a neve sem, ő ügyész és kész. TMRSZ sértett képviselője meg örüljön, hogy asztalnál ülhet a vádlotti képviselő mellett.

Tanácselnök bíró megállapítása : mindenki szabályszerűen megidézésre és értesítésre került.

Szünetet rendel el a bíróság. Utána kiderül, eljárásjogi dolgot vitattak meg, mert II.r. vádlott esetében az ügyész súlyosításért fellebbezett – megjegyezzük, nem most, hanem még tavaly a fellebbezésében-. A kérdés az volt, a vád szerinti büntetési tételt kell nézni vagy az I. fokú ítéletben kiszabott büntetést a kötelező védelem esetén. Bíróság megállapította, az ítélet szerinti büntetés az irányadó, nem kell kötelezően védő a II.r. vádlottnak. A nyilvános ülés megtartásának nincs akadálya.

Elfogultsági kifogás lett bejelentve korábban. Az még nincs elbírálva. Nem baj. Zalaegerszegi bírák nyilatkoztak, fel lett terjesztve a III. fokú bíróságra. Majd elbírálják, ülés folytatódik.

Főtitkár Asszony az ügy ismertetését kéri, a tanácselnök bírónak láthatóan nem tetszik. Hogy mer ilyet kérni akinek az életéről van szó? Felolvassák az ítélet büntetések kiszabásáról szóló részét, vádlottak körülményeit részletező részt. Fellebbezések lényegét 2-3 mondatban ismertetik.

Bíró: További iratismertetést kérnek? Főtitkár Asszony : Kérek, mutassák be, ismertessék azokat az iratokat, amik hamis magánokiratok, mert a vádban és ítéletben benne van, de még egyszer sem kerültek bemutatásra. Bíró arrogánsan válaszol: Minek? Nincs további ismertetés. Nincs bizonyítás.

Főtitkár Asszony újra kérni merészel: ismertessék a fellebbezések lényegét. dr. Mesterházy emelt hangon, arrogánsan válaszol. A válasz lényege : Hogy mert ilyet kérni? 320 oldalt mert írni, különben is, még kritizálni is merte az ítéletet? Nincs ismertetés.

Főtitkár Asszony udvariasan megkérdezi : haragszik rám a bíró úr? Bíró felháborodva közli , ha haragudna elfogultságot jelentett volna be, de nem tette. Ebből már sejthető, hogy az elfogultsági kifogásunkra, kizárási indítványunkra a döntés az lesz, hogy a Zalaegerszegi Törvényszék nem elfogult, holott itt is érezhető, tapintható a pártatlanság látszatát is kerülő eljárás.

Érzésünk : nem számít semmi, se törvény, se igazság, se alapjogok, se az egész eljárás alaptalansága, se a hazugságokra és koholmányokra  épülő légvárként magasodó vád, csak egy a fontos a koncepciós eljárást fél évtized után most gyorsan be kell fejezni, jogerős ítéletet kell hozni, nem törődve semmivel, a vádlottak meg hallgassanak, jogaik azok meg nincsenek,itt a bíróság a törvény.

Különben is, tegye el a telefont a vádlott, ne sms-ezzen, zavarja az ülést. Már ezt csinálta Szekszárdon is mondja a tanácselnök emelt hangon. Ebből a bírói kiszólásból nagyon jól látszódik, hogy az ügyről információi az I. fokon eljárt dr. Tuba bírótól származnak, aki jól előkészítette a terepet, jól eláztatta Főtitkár Asszonyt. Nincs befolyásolás? A pártatlanság biztosított? Nem elfogult a bíróság?

A Somogy Megyei Főügyészség ügyészének vádbeszéde. Ügyész felolvassa, amit leírtak neki. Érződik, azért hozta az I. fokon eljáró ügyészt, mert nem ismeri az ügyet. Ügyész vádbeszédében azt mantrázza, nem volt előzetes felhatalmazása a vádlottnak arra, hogy intézkedjen, az meg mit számít, hogy a legfelsőbb szakszervezeti fórum minden beszámolót elfogadott. Az sem számít, hogy bérleti szerződés volt, az sem, hogy minden főtitkári döntést helyben hagyó vezető testületi és kongresszusi döntések voltak. Az sem lényeg, hogy a szakszervezet kijelentette, hogy kár nem érte, mert ha az ügyészség azt mondja, hogy a szakszervezet sértett, akkor az sértett, bűncselekmény van és kész. Az ítélet pedig nagyon megalapozott, a nyomozás, a bizonyítékok szabályszerűek, ügyészség is mindent szuperül csinált. Azt kántálja folyamatosan az ügyész, minden nagyon szabályszerű volt, nincs itt semmi hiba, csak abban, hogy túl lágyszívű volt az I. fokú bíró, kevés a büntetés, többet kell adni.

Hallgatjuk az ügyészt hitetlenkedve. Itt tényleg nem számít semmi! Ügyészség fellegekbe emeli magát is, meg az I. fokú bíróságot is ítéletével együtt. Érzésünk szerint a vádbeszéd üzenete: nekik mindent szabad, ők a hatalom, ha valamit megmondanak nincs apelláta, az úgy van, ők élet-halál urai, csak az lehet igazság amit ők kinyilatkoztatnak. Ja, hogy az igazság más, koholmányok a bizonyítékok, a feljelentő szavahihetetlen, az egész eljárás a jogszabályokkal mit sem törődve folyt, koncepciós az ítélet, törvénytelen nyomozás  volt, ügyészek fontos bizonyítékot tüntettek el éppen a beruházással kapcsolatban ? Egy hamisságokból felépített légvár a vád is és az egész büntetőeljárás? Ugyan mit számít? A cél a fontos … el kell hallgattatni azt , aki szólni mer, meg kell hurcolni, meg kell alázni, alaptalanul vádolni kell azt, aki véleményt mer mondani, ki mer állni mások jogos érdekeiért, s nem bólogató paprikajancsija a hatalomnak, mert itt kérem demokrácia van, szólásszabadság van, jogállam van …

Az önelégült ügyészség után aztán szót kap a védelem is. Teljesen más érzések következnek. Főtitkár Asszony védője méltósággal, a vádak okszerű, jogilag alátámasztott cáfolatát adva, rávilágítva az eljárásjogi hibákra adta elő védőbeszédét, próbálta meggyőzni a bíróságot, hogy itt a vádlott ártatlan, nem történt bűncselekmény, fel kellene a jog szerint menteni, véget kellene vetni ennek a koncepciós eljárásnak. Tényekkel támasztotta alá az egész eljárás koncepciós jellegét, rámutatva arra is, hogy még az ítélet indokolásának elejéből is kitűnik, hogy kriminalizálják a szakszervezetet , annak vezetőjét és vádlott társait. Elmondta, hogy Főtitkár Asszony terhére rótt cselekmények esetében sehol nincs társadalomra veszélyesség, ami a bűncselekmény alapvető kritériuma, így nem is lehet bűncselekményről beszélni. A nyomozás és az ügyészség fellépése a társadalomra veszélyes ebben az ügyben , mint  több más hasonló koncepciós büntetőperben is, mert veszélyeztetik a demokráciát is emelte ki a védő. Hangsúlyozta, hogy nincsenek minden kétséget kizáró bizonyítékok. A kétséget kizáró bizonyítékként felhozott híváslisták például nem azt bizonyítják, hogy hol voltak adott időpontban az alaptalanul vádolt személyek, hanem csak azt, hogy hol volt a telefon. Ez mit bizonyít? A szakszervezeti autó valóban ment, az ügyek elintézésre kerültek, a benzint ki kellett fizetni. Senki nem cáfolta meg – mert nem is lehet -, hogy valóban elintézésre kerültek az ügyek, s az, hogy éppen ki vezette az autót, az igazából nem mérvadó, a lényeg , hogy ment az autó, s annak költsége volt, ami kifizetésre került. Rámutatott arra is Ügyvéd Úr, hogy a büntetőügy koronatanúja – a szakszervezettől megalapozottan elbocsájtott feljelentő – nem rejtette véka alá, hogy érdekelt és elfogult, sőt elismerte a saját maga által elkövetett bűncselekményt is. Mégis az ő vallomásaira, az általa becsatolt, maga készítette kimutatásokra – melyet a bíróság úgy vett, mintha okirat lenne – épül az egész vád, azokat kezelte az I. fokú bíróság is fő bizonyítékokként, anélkül, hogy a feljelentő szavahihetőségét megvizsgálták volna. Holott az ilyen esetekre több bírósági döntés is kimondja, hogy meg kell vizsgálni a szavahihetőséget, de ez ebben az esetben a védelem és a vádlott többszöri indítványa ellenére sem történt meg, holott nyilvánvaló a bosszúból történt vádolás. Kiemelte azt is, hogy a feljelentőtől származó kimutatás képezte a fő bizonyítékot, azt vizsgálta a szakértő is, és senki nem foglalkozott azzal, hogy a koholmány számszaki részeit semmi nem támasztja alá. Előadta azt is, hogy a TMRSZ folyamatosan mondta, testületi határozatokban kijelentette, hogy kár nem érte, nem sértett. És nem csak a szervezet mondta, hanem ezt jelezte a Coca-Cola is, sőt még az ESZA is. Azaz, ha mégis történt volna valami szabálytalanság – bár nem történt-, akkor is figyelembe kellene venni azt a jogszabályi rendelkezést, amely világosan leszögezi, hogy a sértett beleegyezése kizárja a bűncselekményt, a büntethetőséget. Kiemelte azt az anomáliát is, hogy a szakszervezetet sértettnek minősítették, s mégis vagyonelkobzásra is ítélte az I. fokú bíróság, ami ellentmondást tükröz. Arra is ráirányította a figyelmet, hogy a bíróságok nem tekintették a szervezet törvényes képviselőjét sértetti képviselőnek, mondván, hogy sértetti képviselő és vádlott egyszerre nem lehet, ami kiválóan mutatja ennek az egész ügynek, alaptalan büntetőeljárásnak az abszurditását. Kitért arra is, ha bármi probléma lenne akár a szakszervezeti székhely felújításával, akár a kifizetésekkel, elszámolásokkal, akár a vezetéssel, a szakszervezet legfelsőbb fóruma – kiemelve azon tényt is, hogy a büntetőjogban otthon lévő rendőrökről van szó – biztos nem fogadja el azokat, s nem szavaznak bizalmat továbbra is a szervezet vezetőjének, nem választanák – meg bizalmat szavazva neki – újra és újra vezetőnek, ha bármi szabálytalanság lenne, s nem lennének elégedettek a munkájával. Hangsúlyozta a védőügyvéd, hogy szégyen és mindennek az alja az, hogy a vádiratba, sőt az ítéletbe is beleírták – mint bűnt – , hogy egy kiskorú gyermek ivott a Coca-Colától kapott Nesteából.

Zárszóként összefoglalóan elmondta azt is Ügyvéd Úr, hogy teljesen alaptalan, valótlan az a vád, hogy a főtitkár a szakszervezetből élt volna, annak kizsákmányolása lett volna a motivációja. Meg kell nézni, semmivel nem gyarapodott, sőt, éppen megél. Hangsúlyozta, a vádaknak pont az ellenkezője igaz. Főtitkár Asszony a szakszervezetért élt és él, annak egész életét adja, feláldozta magánszféráját, saját tulajdonait – ház, kocsi – a szakszervezeti munka érdekében használatba adta. Ezzel a lényeges ténnyel senki nem foglalkozott, sem az ügyészség, sem a bíróság. Kiemelte azt is, hogy haragosok mindig vannak, az nem lehet mérvadó, amit állítanak alátámasztó bizonyítékok nélkül, s azt is nagy súllyal figyelembe kéne venni, mit nyilatkozik a szervezet, hogy őt nem érte kár.

Ügyvéd úr védőbeszéde után ( megjegyezzük ekkor már több, mint 3 órája tart a nyilvános ülés ) a dr. Mesterházy tanácselnök által vezetett bíróság közli, megvizsgálta  a törvényes bíró kérdését. OBH elnöke – ha valaki nem tudná dr. Handó Tünde – papírt küldött, hogy áthelyezte dr. Tuba Istvánt a törvényszékre bírónak. Dr. Csullag Józsefné a Szekszárdi Törvényszék elnökhelyettese pedig kirendelte dr. Tuba bírót az akkor még városi bíróságra néhány ügyben. Papír van, törvényes a bíró. Ja, hogy erről nem értesítették sem a vádlottakat, sem a védőket, akiknek jogorvoslati joguk volt ez ellen a döntés ellen? Hoppá, a bíróság kötelezően közzéteendő  ügyleosztási rendjében sem szerepel, hogy kirendelték, sőt két évben sehogy nem szerepel abban a rendben a bíró úr, ami bizonyítja a törvény szerint, ki a törvényes bíró? Ugyan, mit számít ez a bíróság szerint! Ők azt mondják, a két papír igazolja, hogy dr. Tuba István törvényes bíró volt, aztán pont. Jogorvoslat Alaptörvényben biztosított alapjoga? Ugyan már…

Ezután ismét szünetet rendel el dr. Mesterházy tanácselnök bíró, mondván eljárásjogi kérdés miatt tanácskozniuk kell. Érzés: ezek állandóan tanácskoznak, mitől félnek?

Szünet vége. Tanácselnök bíró előadja, be kell fejezni az ülést. Mégis a vád szerint kell nézni a törvény szerinti kötelező védelmet. II.r. vádlottnak nincs itt a védője, hiszen nem is került szabályszerűen idézésre. Ez hatályon kívül helyezési ok lenne a II. fokú ítélet esetében, ezért az ülést elhalasztja októberre, majd akkorra szabályszerűen idézik akit kell. Joggal merül fel a kérdés : miért kellett ehhez több, mint 3 óra? Kitől kértek állásfoglalást? S nem rosszindulat, de : májustól a nyilvános ülésig a jogvégzett, évtizedek óta büntetőbíróként ítélkező tanácselnöknek vajon miért nem tűnt fel, hogy ha öt évnél súlyosabb a büntetési tétel, akkor törvény írja elő a kötelező védelmet? Hát nem elgondolkodtató…

Nyilvános ülés vége. Csak néhány kérdés a II. fokú tárgyalás utáni összbenyomásunkról, kavargó gondolatainkból  : Igazságszolgáltatás? Jogszolgáltatás? Elfogulatlanság? Pártatlanság látszata? Koncepciós lesz az ítélet? Számít az ártatlanság? Ki veszélyes a társadalomra? Hát , döntsd el a válaszokat kedves olvasó a fenti híradás alapján!

TMRSZ

Előzmények:

Jusztícia szemét bekötötték, vagy tán be is falazták ? II.

Jusztíciának szemét bekötötték, vagy tán be is falazták


Forrás:tmrsz.hu
Tovább a cikkre »