Zacher Gábor: támaszunk lett a gyors és könnyű örömszerzés

Zacher Gábor: támaszunk lett a gyors és könnyű örömszerzés

Általában rossz ómen, ha dr. Zacher Gábor egy fiatalnak előadást tart, ám csütörtökön nem kellett félnie a káros következményektől azoknak, akik a Jobbik IT csütörtöki telt házas rendezvényén találkoztak a toxikológussal. Ugyanakkor remélhetőleg mégis maradandó élményben lett része a hallgatóságnak. Az este talán legfontosabb tanulsága egy régi klasszikus, amíg kereslet van, addig kínálat is akad.

A szakember több korábban megdönthetetlennek tűnő toposszal is leszámolt, így többek között a hallgatóságnak szembesülnie kellett azzal is, hogy a kábítószer-kereskedelem egy olyan komoly innovációs képességgel rendelkező piac, amelyet külsőleg, a kínálati oldalról legyőzni lehetetlennek tűnik. Mint ahogy az nem sikerül az Egyesült Államoknak sem; hiába húzták fel az amerikaiak a déli határra a rettegett kerítésüket, az országba áramló drog 70 százaléka itt jut át.

Óriási ez a biznisz, amely az úgynevezett dizájner drogok, a szintetikusan előállított THC 2007-2008 körüli megjelenése óta hazánkban újabb társadalmi csoportokat is képes volt beszippantani.

Zacher Gábor szerint a drogpiacot csak is keresleti oldalról lehetne befolyásolni, de a pozitív irányú változást csak szankcionálással nem lehet kikényszeríteni.

fotó: Béli Balázs/Alfahír

A magyarországi szerhasználat a vonatkozó európai lista utolsó harmadában található, ha innen nézzük a dolgot, akkor nem tűnik drasztikusnak a helyzet. Azonban, ha ezt lefordítjuk a számok nyelvére, kiderül: hazánkban egy év alatt 45 millió alkalommal módosítunk a tudatunkon. Azaz a csecsszopótól az aggastyánig mindenkire jut négy és fél ilyen típusú alkalom. Tehát van mit javítani a magyarországi helyzeten.

A szakember arra emlékeztetett, hogy a jelenlegi drogpiacra leginkább a bizonytalanság a jellemző. Egészen elképesztő, de 2014-ben 101 darab új kábítószert azonosítottak a hatóságok, azaz három naponta kreáltak jól fizetett, jó tudású kínai vegyészek egy-egy új drogot.

Az óriási bevételre jellemző, hogy Kínában állami szemhunyás mellett állítják össze ezeket a szereket, kreálják meg számítógépen a molekulákat magasan kvalifikált kémikusok, fizikusok. Az újkori selyemúton 3 hónap alatt eljut az új dizájner drog Európába, a lebukás legkisebb esélye mellett.

Zacher Gábor elmondta, Magyarországon a kábítószer-forgalom mindössze 5 százalékát tudjuk feltartoztatni, de az Egyesült Államok rendőri szervei is úgy becsülik, hogy a készletek maximum 20 százalékát lehetne csak lefoglalni. Többet képtelenség.

Az már csak hab a tortán, hogy a klasszikus tudományos szakma 3-4 évvel le van maradva a drogpiac tudósaitól, és nem is fogja őket soha utolérni – vélekedett a Honvéd kórház főorvosa.

Ezek szerint a kínálati oldalról tekintve valóban lehetetlennek tűnik a szerhasználat csökkentésének kikényszerítése. Marad tehát a kereslet, amely ugye fenntartja ezt a prosperáló piacot. De vajon miért drogozunk?

A toxikológus két példával mutatta be, hogy a mai (magyar) modern társadalmunkban fontos, már-már elengedhetetlen támaszunk lett a gyors és könnyű örömszerzés.

A fővárosi értelmiség 30 százaléka használ különböző szintetikus drogokat a hétvégi “gőzkieresztés” alkalmából, és mivel hétfőtől péntekig a lelkük a vállalaté, a buli idején igyekeznek minél jobban kiélvezni, hogy a magasabb jövedelemmel rendelkezők csoportjába tartoznak.

“Ugyanakkor létezik egy szegénységi droghasználat is”

– mutatott rá a szakember.

Hazánkban 4 millióan élnek a szegénységi küszöb közelében, vagy az alatt, ahol a múlt, a jelen és a jövő is bizonytalan. Ezekben a pszichoszomatikus gettókban, ahol 400 forint mindig lesz valahonnan arra, hogy biofűves cigit szerezzen az ember, vajon milyen keretrendszer, jövő- és példakép öröklődik tovább a generációk között?

Amíg nem a gyökerénél kezeljük ezt a problémát, nem lesz változás a hazai droghasználat terén

– magyarázta.

De erre nem alkalmas a szankcionálás. Egy hétvégén 350 ezer szerhasználat “történik” Magyarországon. Azaz a rendőrség akár 100 ezer állampolgárral szemben is eljárást indíthatna a bulik után. Csakhogy ez a gyakorlatban kivitelezhetetlen, és nemcsak amiatt, mert nincs annyi cella, illetőeg hogy egy vizelet minta 60-70 ezer forintba kerül.

fotó: Béli Balázs/Alfahír

Nem megoldás Zacher Gábor szerint a legalizálás sem. Nem lehet egy matematikai képlettel levezetni, hogy egy egységnyi hatáserősség kire, milyen hatással van. Ezt az ajtót egyszerűbb zárva tartani – szögezte le. Megcáfolta azt a legalizálás mellett szóló érvet is, miszerint így az állam költségvetési bevételhez jutna; ugyanis az alkohol után befolyó összeg háromszorosát költjük az alkohol okozta krónikus betegségek gyógyítására.

Sokat iszunk

Nyolcszázezer alkoholista él hazánkban, de nemsokára az egymillió alkoholista országa leszünk, miközben 30 ezren halnak meg az alkohollal kapcsolatos betegségek kapcsán (idetartozik, hogy hazánkban minden egymilliomodik droghasználatra jut egy túladagolás, és 20 ezer kábítószerfüggőről tudnak a szakemberek).

“Egy értékrendváltozásra van szükség, amely során nem tiltani, hanem meggyőzni kell, de ez a szociodemográfiai folyamat egy emberöltőt is igénybe vehet”

– magyarázta a szakember.

Amíg a nagyvárosokban arctalanná válunk és kiüresedett, emberi kapcsolatok nélküli rendszerek jönnek létre, addig a pszichoszomatikus gettókban a jövőkép nélkül tengődők a valóságtól menekülve fordulnak az olcsó, bizonytalan összetételű kábítószerek irányába.

A rendszer működik, amíg a világunk a gyors örömszerzésről szól.

“A droghasználat megváltoztat bennünket, úgy hogy a megváltoztatásunkba nem szólhatunk bele”

– zárta előadását Zacher Gábor.

 


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »