Wass Albert olyan, mint egy tükör

Amint írtam, tegnap egy adventi keresztállításon felolvastam egy Wass Albert-elbeszélést, a „Patkányok honfoglalásá”-t. Azt hittem, egyértelmű, miért ezt választottam jeles írónktól. De mégsem az – legalábbis nem mindenkinek még a saját házunk táján sem.

Magyar Menedék - Karácsony

Baráti vita ez, hangsúlyozom, nem ellenséges, ugyanis egy – nem tévedés – Wass Albert-rajongó magyar tanárnő írt nekem. Anélkül, hogy indiszkrét lennék, kénytelen vagyok őt idézni, tekintettel tartalma közérdekűségére:

„Egy adventi keresztállítás alkalmából miért pont ezt a művét választottad Wass Albernek? Szerintem sokkal odaillőbb lett volna a Magyar karácsony az égben. Értem én, hogy harcolsz, küzdesz, nem adod fel, mindig és minden körülmények között. Őszintén szólva nem is értem, miért pont ez a műve jutott eszedbe ezen alkalomból…”

Én pedig, szintén őszintén szólva, azt nem értem, miért nem világos, hogy pont ezt a Wass Albert-elbeszélést választottam? Indoklásul az alábbiakat írtam neki – és mivel szintén közérdekű, megosztom:

„Azért, mert arra kívántam rámutatni, hogy korunk mennyire nem a krisztusi, hanem az antikrisztusi embert, a „patkányembert” állítja elénk követendő alakként. Az elbeszélés felolvasása után ezt el is mondtam. Hozzátettem, olyan ez az elbeszélés, mint egy tükör. Ha belenézünk, megtudjuk, krisztusi vagy antikrisztusi erők dolgoznak-e bennünk. Végül megjegyeztem, hogy meggyőződésem szerint ez az elbeszélés ragyogóan példázza a kétféle embertípus közötti áthidalhatatlan különbséget.”

Mindehhez még csak annyit, hogy közvetlenül utánam a helyi plébános következett. Ő azonnal megértette, miért ezt választottam Wass Alberttől és – megköszönte.

Száz szónak is egy a vége: olyan tehát e Wass Albert-elbeszélés, mint a vegyésznek a lakmuszpapír. Teszteli az embereket. Azok, akik képesek eliszkolni egy rendezvényről, melyen ezt az elbeszélést valaki felidézi, önmagukat minősítik. Magukra vették, mert olyanok, amilyenek? Csak akkor ne tekintsék magukat innentől kezdve keresztényeknek!

Pont erről szól amúgy az advent, vagyis a tükörbe nézésről. Nem a plázákban kószálásról, a temérdek ajándékvásárlásról, a földi javak hajszolásáról, nem. Bűnbánati idő ez. Még egyszer mondom, a tükörbe nézés ideje. Amíg nem késő.


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »