Vona Toroczkaiékkal viheti nagykoalícióba a Jobbikot?

Vona Toroczkaiékkal viheti nagykoalícióba a Jobbikot?

A Nézőpont Intézet szerint Vona Gábor politikai pályafutásáról is szólhat a 2018-as választás, az MNO által megkérdezett politológusok viszont nem egészen így látják. Kiszelly Zoltán szerint a Jobbik néppártosodási folyamatában akár közel kerülhetünk a Karácsony–Gyurcsány-féle nagykoalíciós elképzeléshez is, Bíró-Nagy András pedig érdeklődéssel figyeli a pártelnök hatalomtechnikai manővereit.

Vízválasztóhoz érkezett a Jobbik a Nézőpont Intézet egy friss tanulmánya szerint. A néppárti státusra ácsingózó radikális párt számára – mint arra az írás rámutat – hiába indult reménykeltően a ciklus, nemhogy a kormányerőkkel nem tudott versenyre kelni, a 17 százalékos támogatottságról visszasüllyedt a 12-es szintre, ezzel pedig újra a 2014-es nívón, az elméletben megint összefogó baloldali blokk mögött, a harmadik helyen áll.

Bíró-Nagy András, a Policy Solutions kutatási igazgatója szerint a tavaly tavaszi kedvező mutatók után a Fidesz bevándorlásellenes kampánya tudta kordában tartani a Jobbikot, ugyanakkor korántsem tartja biztosnak, hogy ez a téma továbbra is napirenden marad.

– Ha a Fidesz korrupciós botrányai és közpolitikai kudarcai – főleg az oktatásban és az egészségügyben – tudják meghatározni az évet, az minden ellenzéki pártnak lehetőséget nyújt saját tábora növelésére, így a Jobbiknak is – jegyzi meg a politológus.

Ott tart a Jobbik, ahonnan elindult

Kiszelly Zoltán politológus (Századvég), tanár (Kodolányi-főiskola) egyetért azzal, hogy a Fidesz uralta a terepet, amíg a kvótaügy napirenden volt, olyannyira, hogy sok jobbikos szimpatizánst is a táborában tudhatott, a radikális párt csak a törzsszavazóit tartotta meg. Még egy dolgot azonban megemlít: – Jelenleg nincs választási szituáció, ilyenkor a protest szavazók nem jelennek meg az ellenzéki pártoknál akkora mennyiségben, de van még idő arra, hogy a kormányerőkből kiábránduló választókat a maga oldalára állítsa akár a Jobbik.

Feltűnő egybeesés, hogy a jelenleg mégiscsak romló népszerűségi tendenciába érkezett meg Vona Gábor pártelnök selyemzsinórja három alelnökének – Novák Elődnek, Apáti Istvánnak, Szávay Istvánnak – a közelgő tisztújítás előtt. A Nézőpont megfejtése a helyzetre két elemből állna: egyrészt az alelnökök útjában állhatnak a pártvezér néppártosítási, konszolidációs törekvéseinek, másrészt viszont Vona magát „baráti” alelnökjelöltekkel (az ózdi, a tiszavasvári és az ásotthalmi polgármester) körülbástyázva egyszemélyes felelősséget vállal a 2018-as választási eredményért. Ismeretes: Vona Gábor már a 2014-es választások előtt is azzal állt a hívek elé, hogy győzni akar, ennél nagyobbat aligha ígérhet (kisebbet sem). Ha nem nyer, a Jobbiknak – mint a Nézőpont sejteti – megrendülhet a bizalma a kétszer is győzelmet ígérő, kétszer is bukó pártelnökben.

A „néppártosodási stratégia” – amiért Bíró-Nagy szerint Vona személyes felelősséget vállal, és ami 2018-ban valóban vizsgázik majd – eredményességi mérlegét ugyanakkor korai még megvonni.

A stratégia vizsgázik 2018-ban, nem Vona

– Egy évvel ezelőtt, a tapolcai győzelem után nagy sikernek tűnt az új irány, és az utóbbi hónapok hullámvölgye után sem lehet kizárni, hogy a Jobbik újra növekedésnek indul. Ennek mindenképpen előfeltétele egy egységes, fegyelmezett párt, Vona ezt próbálja megteremteni az alelnökváltásokkal. A következő két év fő tétje, hogy ki lesz az igazi kihívó. Ha ez a baloldal lesz, akkor kudarcként kell értékelni a stratégiát, és ez Vona Gáborra nézve is negatív következményekkel járhat.

Bíró-Nagy András arra is felhívja a figyelmet, hogy a törésvonal a Jobbikon belül egyáltalán nem rajzolható fel a „mérsékelt–radikális” koordináta-rendszerben, hiszen a jövő például Ásotthalom polgármesteréé, Toroczkai Lászlóé, a szélsőjobboldali szubkultúra vezéralakjáé lehet, a szintén nem a mérsékeltek közé sorolt Sneider Tamás pedig nem került partvonalon kívülre a pártelnöknél.

– A mostani küzdelmek inkább Vona Gábor megerősödéséről, hatalomtechnikai manőveréről szólnak, amelynek fő célja, hogy ne legyenek olyan szereplők az ő közvetlen környezetében, akiknek kiszámíthatatlan lépéseik lehetnek, és szembemehetnek vele.

Mint Csurka és Antall idején

Kiszelly Zoltán a politikai emlékezetből merít. Szerinte a mostani vita a Jobbikon belül ugyanúgy zajlik, ahogy annak idején az MDF-nél a Csurka–Antall-féle párbeszéd, amely akkor kenyértörésig ment. Vona Gábor szerinte most arra törekszik, hogy a Fidesz és a Demokratikus Koalíció mintájára az ő pártja is egyszólamú legyen, ami akár egy választási vereség után is pozícióban tarthatná, ennyiben is vitatja a Nézőpont azon állítását, miszerint Vona pályafutása szempontjából is vízválasztó volna 2018.

– Ne feledjük – nyomatékosítja Kiszelly Zoltán –, a Jobbiknak van még két éve a következő választásokig, hogy akár megváljon radikális, mozgalmi jellegétől, igaz ugyanakkor, hogy minden pártnak előnyére válik, ha sokféle arcot fel tud mutatni. A jelenleg mégiscsak legnagyobb ellenzéki párt profitálhat abból, ha a leköszönő alelnökök maradnak a Jobbikban.

Kiszelly szerint két év alatt akár Vona Gábornak is támadhat alternatívája a párton belül. Azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy a Jobbik annyira megszelídül, hogy a közvélemény azt találgatja majd, megvalósul-e Karácsony Gergely zuglói polgármester hat évvel ezelőtti, Gyurcsány Ferenc által most felmelegített gondolata: az ellenzéki nagykoalíció.

Komolytalan dolgozat

A Nézőpont dolgozata ügyében megkerestük Szoboszlai György politológust is, aki az érdeklődést megköszönve jelezte, az intézet írása annyira manipulatív, hogy nem kívánja kommentálni; „2018-ra bármiféle prognózist tenni a kóklerség kategóriájába esik”.

A Jobbikot is kerestük telefonon több irányból is, ebben a témában a pártnál nem kívánnak nyilatkozni.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »