Vona: 2018-ban sem lehet jelölt Novák, az európai integrációval szembeszállni ostobaság

Vona: 2018-ban sem lehet jelölt Novák, az európai integrációval szembeszállni ostobaság

Miután az elnökség egyhangú felszólítására Novák Előd visszaadta a képviselői mandátumát, Vona Gábor lezártnak nevezte a személyi kérdéseket, de most egy ballib portálnak mégis úgy nyilatkozott, hogy a volt alelnök nem indulhat a 2018-as választáson sem, ami a sorok között olvasva azt jelentheti – figyelembe véve a pártok berkein belül kialakult szokásjogot, miszerint a választókerületi elnökökből lesznek a képviselőjelöltek -, hogy a jövőben a XI. kerületi választókerületi elnökségi tisztségéből is eltávolítanák a párt volt alelnökét. De a 24.hu interjújából az is kiderül, hogyan változott a pártelnök felelőtlen, kamaszos viszonya felnőtté az Európai Unió, az Egyesült Államok és az üzekedő elefántok esetében.

A 24.hu alábbi nagyinterjúját Nagy József, a képeket Neményi Márton készítette.

Más lesz a parlament az ön barátja nélkül.

Barátom?… Novák Előddel sok évig együtt harcoltunk, de sosem voltunk barátok.

A parlamenti politizálástól visszavonuló Schiffer Andrásra gondoltam.

Ja, Andrást nagyon kedvelem, hiányozni fog, de ő sem a barátom.

A nézeteik ég és föld, a patkóban mégis évek óta pajtáskodnak. Hogyhogy?

Sosem söröztünk, viszont kölcsönös tisztelet és sorstársérzés köt össze minket, hiszen egyidőben robbantunk be a politikába, és mindketten huszonegyedik századi pártot igyekszünk építeni. Sajnálatos, hogy az LMP belefulladt az indulásánál vállalt bázisdemokrata romantikába. András nagypályán szeretett volna focizni, és azért lépett ki, mert felismerte, hogy a Lehet Más menthetetlenül kispályás marad.

Ön meg azt ismerte fel, hogy szintén a grundon rekedhet a nemzeti romantikusaival.

Én azért még versenyben vagyok, és hamarosan eldől, hogy a politikai közösségünk – s benne én – alkalmas-e nagy feladatra.

Kikkel, milyen szándékoktól vezérelt emberekkel indult a Jobbik, s mit akar ma, mihez kezdene a nagy feladattal?

Független, élhető, büszke Magyarország – ez volt a felirat az alapító kongresszusunkon. A cél ma is ez.

„Trianon, vélt zsidóuralom, cigányok, liberalizmus, demokrácia – nagyjából ezek a démonizált ellenségképek, amelyek a mai napig dominálnak a Jobbikban.” A pártból távozó Szegedi Csanád fogalmazott így két éve.

Nem szerencsés, ha a közösséget egy onnan drámai módon kikerült, sértett ember visszaemlékezése alapján próbáljuk megérteni.

Mostanában sokat változtak.

Ami nem változik, meghal.

Egyre szalonképesebb a csomagolás, a frakcióban a trollok helyére könyvelő típusú arcok kerültek, akik nem hajigálnak ki zászlót a Parlament ablakán, nem szólnak be a nőknek a folyosón, kevesebb a fekete mellény, több a nyakkendő.

A forma sem mellékes, de a tartalom a lényeg. A Jobbik kamaszból felnőtté vált.

Milyen egy kamasz?

Felelőtlen. Úgy érzi, minden falat át kell törni. Egy felnőtt meg tudja, hogy nem kell minden falba belevernie a fejét.

Hanem?

Egyes falakat át kell törni. Másokat meg nem. Sőt olyanok is vannak, amiket tovább kell építeni.

Melyik az a fal, amit korábban lefejelt, most viszont építi?

A nemzetközi színtéren sokkal óvatosabban kell mozogni. Fontos tapasztalásom, hogy a világot nem kell megváltani, sőt igazából megváltoztatni is alig lehet. Pláne nem Magyarországról. A meghatározó folyamatokkal, például az európai integrációval szembeszállni ostobaság.

Pár éve még követelte kilépésünket az unióból.

Kamaszkori tévedés volt, belátom, de a kritikánk nagy része akkor is igaz volt, és most is az.

Vona Gábor EU-párti. Milyen mondat ez?

Maradjunk inkább az EU-realistánál. Továbbra is tartom, hogy a nyugat kihasználja a keletet, gazdasági gyarmatosítás zajlik, de a feladat nem a kilépés, hanem a belső reform. Az unió is változik. Nehogy már pont most ugorjunk ki, amikor végre huszonegyedik századi pártok szerezhetnek befolyást, és a történelmi hagyományokat tiszteletben tartó, a nemzetek szuverenitására építő Európa válthatja a föderális Európát.

Már ez a föderális is döntésképtelen, a nemzetállamosított még sutább, széthúzóbb lenne.

A döntésképtelenség nem strukturális, hanem jóval inkább személyi okokból fakad. A jelenlegi uniós politikusok huszadik századi vezetők, akik huszonegyedik századi problémákkal szembesülve kudarcot vallottak. Új vezetők kellenek, akik figyelnek az unió polgárainak véleményére.

Ezt mondja Orbán is.

Sokak szerint én őt utánzom, de a helyzet az, hogy számos kérdésben – ebben is – ő másol engem.

Legföljebb lenyúlja a Jobbik néhány témáját. Ha tavaly nyáron nem kezd migránsozni, akkor a Jobbik ma tíz százalékkal följebb lenne, a kormánypárt tízzel lejjebb.

Ez így van. Orbán számára a migráció nem leküzdendő akadály, hanem politikai ütőkártya, amellyel elfedheti a kormányzás kudarcát. Ügyesen játszik az emberek félelmével, próbálja kifogni a vitorlánkból a szelet, de ettől még ő menthetetlenül huszadik századi politikus marad.

Új kommunikációs alapvetés, hogy minden harmadik válaszába beleszövi ezt a huszadik századi versus huszonegyedik századi szókapcsolatot?

Úgy vagyok vele, mint Orbán a zsúrpubival. Ő abba szeretett bele, én meg ebbe. A különbség az, hogy az övét Habony Árpád diktálta, az enyém viszont a saját fejemből pattant ki.

Vagy inkább Schifferéből. Tőle is hallani.

Hamarabb használtam, mint ő! Az orra alá is dörgölöm, amikor csak tehetem.

Attól, hogy ön újabban akarja az uniót, az unió még nem akarja, szélsőségesnek ítéli a Jobbikot.

Még pár év, és erre már csak ön fog emlékezni. Ahogy mondtam, az unió is változik. Aki tizenkilencedik századi kategóriákban gondolkodik, annak a Sziriza szélsőbal, a Jobbik szélsőjobb, de ez már rettenetesen unalmas.

A Guardian Európa legsikeresebb fasisztájának titulálta önt.

A legsikeresebb hízelgő jelző, a fasiszta viszont igaztalan, bántó, az volt régen, az ma is. Mióta a néppártosodást egyértelművé tettem, folyamatosan magyarázom, mi a Jobbik, és mi nem. Aki megérti, annak örülök. Aki meg akarja érteni, annak segítek. Aki meg nem akarja megérteni, attól… hát attól meg elköszönök.

A minap akkorát köszönt, hogy tripla alelnökváltás és a leghevesebb kritikusa, Novák Előd kizárása lett belőle.

Fegyelmezett pártot akarok, mely következetesen képviseli az általam helyesnek tartott néppárti stratégiát.

Erős politikusokat – Novák Elődöt, Apáti Istvánt és Szávay Istvánt – cserélt le a pártban kevésbé beágyazottakra, Janiczak Dávidra, Toroczkai Lászlóra és Fülöp Erikre. Nem bírja a belső kritikát?

A belső kritika lehetőséget ad az innovációra, igénylem is, de ne keverjük össze a fegyelmezetlenséggel. Talán furán hangzik, de Apátival és Szávayval azóta sokkal jobb a munkakapcsolatom. Az elnökség új tagjai pedig polgármesterek, a néppártiságot jelenítik meg, a saját közösségükben kiharcolták a többség bizalmát, lényegében települési szinten kormányoznak.

Három éve készül kirakni Novákékat.

Honnan veszi?

Egy 2013-as alapszabály-módosítás tette lehetővé, hogy a mostani kongresszuson megvétózza Apáti, Szávay és Novák alelnök-jelöltségét. Jól kisakkozta.

Az alapszabályt a szegedi szervezetünk javaslatára módosította a 2013-as kongresszus. Hogy a szegedieket mi motiválta, nem tudom.

Ön motiválta őket?

Nem. Amúgy meg mi lenne, ha én kértem volna tőlük a módosító benyújtását? Semmi. De nem ez történt. Ennyire azért nem vagyok taktikus, persze örültem a felhatalmazásnak.

Szegény Novákék gyanútlanul beszavazták a kést az ön három évvel későbbi kezébe.

Tartok tőle, ön több politikai thrillert olvas, vagy több részét látta a Kártyavárnak, mint én.

Mi a baj Novákkal?

Sok vitám volt vele az önjárósága, a sajátos karaktere miatt. Mindig is a Jobbik fenegyerekeként tekintett magára. Persze kellenek ilyenek is, de a fenegyerekségnek is van határa. Előd egy tipikus mozgalmár, annak minden pozitívumával és negatívumával, de nekünk profi politikai vezetőkre van szükségünk.

Amit Novák is belátott, igaz, későn. Az alelnökváltó kongresszus másnapján, vagyis még egy héttel Novák frakcióból való kizárása előtt, a parlamenti ülésteremben Novák Volner János leendő frakcióvezetőnek puncsolt, Dúró Dóra pedig önnek kedveskedett folyamatosan. Szomorú jelenet volt.

Én ilyet nem tapasztaltam. A politikai vita ellenére az emberi viszonyok megmaradtak. Előd pedig nagyon higgadtan kezelte az egészet.

Miért nem pakolt fel vele szemtől szembe a kongresszuson? Nem az lett volna tökösebb, demokratikusabb, ha érvel, miért kell eltávolítani Novákot az elnökségből, és hagyja, hadd döntsenek a küldöttek?

Nekem az a felelősségem, hogy ne tegyem kockára a közösség célkitűzéseit.

Kizárni minden „bokros lovat, hetvenkedő katonát, sértődékeny parancsnokot”?

Valahogy így fogalmaztam a kongresszusi beszédben.

Nováknak van esélye rá, hogy 2018-ban, vagy akár később jobbikosként indulhasson a választásokon?

2018-ban nincs… A történtek után kizárható. De hát szokták mondani, hogy a politikában soha ne mondd, hogy soha.

Sokakat elzavart, mióta három éve előállt a néppártosodással. 2013-ban a militáns Endrésik Zsolttól és Lenhardt Balázstól szabadult meg, a 2014-es választással Zagyva György Gyulát és Gaudi-Nagyot szűrte ki, Novák Előd pedig most került sorra. Lassan elfogynak a potenciális belső ellenfelek.

A szimbolikus személycserék nem okok, hanem okozatok, egy folyamat részeként értékelhetőek. Mindig is néppártnak terveztem a Jobbikot, az általam fogalmazott 2003-as alapító nyilatkozat is erről szólt. 2018-ért pedig én vállalom a felelősséget. Ha a párt választást nyer, az az egész közösség sikere lesz, ha veszítünk, az kizárólag az én kudarcom.

Honnantól számít kudarcnak?

Ha nem nyerünk, az kudarc.

És lemond?

Le.

De ugye hagyja majd, hogy tíz perccel később újraválasszák?

Drámai csatában hajszállal veszíteni egész más, mint csúfosan leszerepelni.

Az már csúfos, ha valamelyik balos formáció is megelőzi a Jobbikot?

Az csúfos.

Hová siet a karrierben?

Én ráérek, harminchét éves vagyok. Nekem van időm, az országnak kevésbé. A rendszerváltók közül már az egyébként relatív fiatal fideszesek is kiöregedtek, politikai értelemben vének. Át kell vennünk a stafétát. Az idős, tapasztalt szakértőkre persze szükség van, de itt az idő, hogy a politikában jöjjenek a harmincasok, negyvenesek. Azok, akik már a rendszerváltozás után kezdték a karrierjüket.

A legolvasottabb radjobbos médiumot, a kurucinfót Novák irányítja. A Jobbik-frakcióban sokan tartanak attól, hogy a portál sorra kilövi a Vona-barátokat. A Népszabadság pedig úgy tudja, Nováknak háromszáz elnökségi ülésről van felvétele.

Ezt ő tagadta.

Pontosabban azt válaszolta, „ha vannak is birtokomban bizonyos dokumentumok, például levelezések, azokat nem kívánom felhasználni ellenük”.

Nem félek az ilyen szituációktól.

„Mi lesz, ha kiderül az én részegességem, a te pénzügyi visszaélésed, az ő cégtemetője, gyorshajtásai, lézerblokkolója. Mi van, ha elkapnak ittas vezetéssel? És ha füves cigivel a számban lefotóz valaki? Mindenkinek van vaj a füle mögött, csak szereti a szentet játszani.” Ezt Szegedi Csanád mondta a frakciótagokra.

Ha valaki bosszút akar állni, tegye, mert aminek meg kell történnie, az úgyis megtörténik… Aminek meg nem kell, az úgysem fog. Tán szentimentálisan hangzik, de abban hiszek, hogy mindenki azt kapja vissza az élettől, amit beletesz a létezésbe. Én soha senkin nem állok bosszút.

Ezzel a gondolattal akár egyházat is alapíthatna a párt mellé. Tényleg, jár már templomba? Amikor pár éve interjúztunk, azt mondta, nagyon készül.

Járok, de még most sem heti rendszerességgel.

Mi lesz Novák feleségével, Dúró Dórával?

Marad, aminek örülök, mert nagyon tehetségesnek tartom. Emberileg iszonyú kemény szituáció ez neki. Dórának meg kell tudnia bízni abban a frakcióban, ami a férjét kizárta, a frakciónak pedig meg kell bíznia Dórában, hogy saját jogán ül ott.

Lehet valaki lojálisabb a pártjához, mint a párjához?

Segítem őt, hogy vissza tudjon rázódni abba a munkába, amit annyira szeret, és amiben annyira jó. Hál’ istennek a férje is arra kérte Dórát, hogy maradjon.

Naná. Jól jön Nováknak az infó, pláne, ha saját párt alapításán töri a fejét.

Szabad ember, azt alapít, amit akar. Bár továbbra is a Jobbik tagja maradt.

Még a kizárása előtt Novák a párt belső körének címzett levélben támadta önt, egyebek mellett azzal, hogy „vitába szálltam, miért nem számoltatjuk el Simicskát”. Simicska tabu a Jobbikban?

A legkevésbé sem. De azt azért ne feledjük, hogy ma nem Simicska Lajos Magyarország legnagyobb problémája. Él itt egy nagygrófó Mészáros Lőrinc, egy ibizázó Habony Árpád és egy kaszinókirály Andy Vajna, mind tele vannak durva ügyekkel.

Mészáros, Habony, Vajna, végsősoron Orbán támadásában Simicska médiája ideális szövetségese lehet a Jobbiknak. Az ellenségem ellensége a barátom.

Igen, ismerem az összeesküvés-elméletet a Simicska-Jobbik-paktumról. Én sem vagyok vak, nem vagyok naiv sem, érzékelem, hogy a G-nap óta nagyobb bejárásunk lett a Hír Tévébe. Miként az LMP-nek és az MSZP-nek is nagyobb bejárása lett, velük kapcsolatban mégsem mondják, hogy lepaktáltak Simicska Lajossal.

Van egyezsége Simicskával?

Nincs.

A múltkor beszélgettek.

Összefutottunk az A38 hajón.

Hogy volt?

Odahozta hozzánk az est szervezője a tulajdonos urat. Szerencsére többen ültünk az asztalnál, mert ha négyszemközt váltunk pár szót, most konteók elképesztő burjánzásával szembesülnénk. Úgy tíz-tizenöt perc alatt a nagy szakítást tárgyaltuk ki. Kérdezni se kellett, lazán viselkedett. Nem olyannak nézett ki, amilyennek a fideszes média beállítja, a legkevésbé sem tűnt megtörtnek. Van benne vitalitás, elszánt, átgondolta, ami történt körülötte és vele… Fura volt.

Fura?

Fura dolog Simicska Lajossal találkozni, nem? Hosszú éveken át olyan volt, mint Voldemort, akiről mindenki beszél, de még senki nem látta, sőt sokáig még a nevét sem merte kimondani ember fia. És egyszer csak ott ül melletted. És beszélgettek egymással teljesen normális hangnemben. Szürreális.

Beszélik, ön Simicska utasítására rúgta ki Novákot.

Badarság.

Simicska állítólag egyebek mellett az oroszbarátságon, különösen Paks kettőn veszett össze Orbánnal. Ön is nagy híve Moszkvának, szokta hangoztatni, hogy Németország és Törökország mellett az oroszokra kell alapozni a jövő magyar külpolitikáját. Ha ragaszkodik ehhez az elmélethez, nehéz lesz mélyíteni a kapcsolatát a tulajdonos úrral.

Németországhoz, Törökországhoz és Oroszországhoz vegyük hozzá az Egyesült Államokat is, mint a világpolitika kihagyhatatlan szereplőjét.

Az USA nemrég még az ördög szinonimája volt a Jobbikban.

Az Egyesült Államok a világ vezető gazdasági, katonai, politikai hatalma. Szeretnék vele partneri viszonyt kialakítani, hogy mindenki nyugodtan előadhassa az álláspontját, és ne őrült sajtóhisztéria kereszttüzében kelljen egymást megismernünk.

A végén még élatlantista lesz.

Ön szerint lehet úgy vezetni Magyarországot, hogy konfliktusban vagyunk az Egyesült Államokkal?

Ön gondolta ezt.

Felelős párt felelős vezetőjeként figyelembe veszem a realitást.

Az oroszoktól és az Orbán-Simicska háborútól dobbantottunk.

Oroszország kérdésében inkább értek egyet Orbán Viktorral, mint Simicska Lajossal. Őrültség lenne, ha magunk ellen haragítanánk a medvét. Ahogy a thai mondás tartja: ahol elefántok szeretkeznek, nem jó fűnek lenni.

Milyen finomkodók ezek a thaiok.

A népi verzió bizonyára nem ennyire bársonyos megfogalmazású. Ráadásul a mi két elefántunk, az amerikai és az orosz, nem is szeretkezik, hanem a nőstényért dübörög, így még kínosabb a fű helyzete. Szóval csak legyünk jóban az elefántokkal, és tartsunk tőlük egy-egy lépés távolságot.

Nem tart attól, hogy miközben a Jobbik araszol középre, a szélen gyökeret ver egy új radikális párt, akár a Jobbikból kiseprűzöttekkel?

Ha így lesz is, az már nem az én történetem.

Azért csak tesz ellene. Márciusban Orosz Mihály Zoltánnal pacsizott fotósok előtt, s kötött megállapodást az érpataki modell országos terítéséről. Egy néppárt elnökének mi dolga egy kakastollas operettszélsőségessel?

Valamiért csak rendre megválasztják őt polgármesternek! Az érpataki modell lényege, hogy Orosz Mihály Zoltánék egyebek mellett áramlopásokat és gyermekveszélyeztetéseket felderítve rábírják az állami szerveket feladatuk elvégzésére.

Orosz államot játszik, rendőrséget, katonaságot. Pedig az erőszak állami monopólium.

Vele kapcsolatban az a fő baj, hogy az extravagáns személyiségét kihasználva a sajtó eltereli a figyelmet a követendő elemeket tartalmazó érpataki modellről.

Ha már terel valaki, az épp a Jobbik: Orosz Mihály Zoltánnal üzen a radikálisoknak, hogy őket sem felejtette el.

Nincs ilyen taktikai gondolatom. Új alelnökünk, Tiszavasvári polgármestere, Fülöp Erik most vezeti be településén az érpataki modellt, én pedig érdeklődéssel, izgalommal várom a tapasztalatokat.

A dunaújvárosi időközi önkormányzati képviselő-választáson a jobbikos jelölt “csúfos vereséget” szenvedett, a fideszes és a DK-s is megelőzte. Ebből mi a tanulság?

Az, hogy föl kell tudnunk törni a huszadik századi pártok territóriumait. Ami most nem sikerült.

2015 nyaráig emelkedett a Jobbik népszerűsége, ám ahogy a Fidesz robbantott a migránsüggyel, leállt a lift. Mi mozdítaná ki innen önöket?

A kormányváltást óhajtó többség 2018 elején keres majd pártot, nekünk akkor kell a legjobb formánkat futni. A Fideszt ma kizárólag a migráció tartja életben: amíg van migráció, van Fidesz, amint nem lesz migráció, nem lesz Fidesz. A Fidesz-rendszer menthetetlen, korrupcióra és arroganciára épül, Orbán Viktor pedig kiégett ember, akit csak a lopás és a foci érdekel. A választásokig nem csinál mást, mint kisebb-nagyobb hangulatjavító intézkedések mellett egyre nagyobbra fújja a migráció léggömbjét.

Két oka lehet az ön néppártosodásának. Az egyik, hogy tényleg elhiszi, hogy választást nyerhet. A másik meg az, hogy nem hiszi, hogy nyerhet, és arra hajt, hogy 2018-ra szalonképessé, koalícióképessé váljon a Fidesz számára.

Nincs az az eredmény 2018-ban, amiből kijöhet egy Fidesz–Jobbik-koalíció. Én nem közösködöm huszadik századi párttal. Nincs az az alku, melynek kedvéért eltaposnám a huszonegyedik századiságunkat.

A huszonegyedik századi LMP-vel koalícióra lépne?

Az LMP Schiffer András nélkül okafogyott. De előbb-utóbb megjelenhetnek új huszonegyedik századi szereplők.

A szocikról mondják, 2002-ben úgy kerültek a hatalomba, sőt 2006-ban úgy újráztak, hogy csak szlogenjeik és üres dossziéik voltak, aztán nekiálltak improvizálni. Orbánék viszont jó előre kitalálták, mit lépnek a külpolitikában, hogyan államosítják a közoktatást, hogyan kebelezik be a médiát, a takarékot, és így tovább, de mindezt titokban tartották a választási győzelemig. Az ön vezetésével most Kormányzati Előkészítő Bizottságot felállító Jobbik melyik mintát kívánja követni?

Egyelőre annyit mondhatok, hogy készülnek dossziék, tervek, stratégiák. Mi tényleg készülünk.

Lesz a dossziéik között olyan, ami hasonló meglepetéseket tartalmaz, mint Orbán magán-nyugdíjpénztáros einstandja?

Elképzelhetetlennek tartja, hogy nem szupertitkosan, hanem transzparensen készüljünk a nagy feladatra? Nem hiszem, hogy a programunk kapcsán titkolóznunk kellene majd.

A frakcióvezetésről miért mondott le?

Az elnöki munkára akarok koncentrálni. Ezen belül is a kormányzati felkészülésre és a nemzetközi kapcsolatépítésre.

Eddig se sokat beszélt a parlamentben, a huszonnégy tagú frakcióból ön a hatodik legkevesebb szavú. Hetente egyszer eztán is kibírt volna két harcos azonnali kérdést.

Volner János hatékonyabb frakcióvezető lehet, és a pártnak is jót tesz, ha nem csak én erősödöm.

Volnert szinte minden küldött támogatta. Önt csupán a nyolcvan százalék.

Ez is elsöprő eredmény, tudva, hogy most én vállaltam belső konfliktusokat, én vittem a rossz rendőr szerepét. Egyébként sem én akarok lenni a legnépszerűbb, a legjobb szónok, a legjobb szervező, a legjobb minden. Elnökként az a feladatom, hogy a problémák gyökerét keressem, hogy én ássak a legmélyebbre.

Ássak vagy lássak?

Ássak! Illetve én ássak a legmélyebbre, és ezáltal én lássak a legtávolabb.

Gödörből messzire. Szép kép.

Igen, tényleg suta, de majd csiszolok rajta. De a lényeg szerintem így is érthető. Azért lehetek én az elnök, mert a pártban én vagyok a leginnovatívabb, én érzek rá legpontosabban a folyamatokra, nekem a legjobb a szimatom.

Miket olvas?

Most épp G. Fodor Gábort.

A tóbiásoló újságírót vagy az elemzőt?

Utóbbit. Van egy remek kötete Erich Voegelin német származású amerikai politikai filozófusról.

És ha nincs kéznél G. Fodor?

Most éppen igyekszem elmélyedni az amerikai konzervativizmusban.

Clinton vagy Trump?

Trump.

Biztos?

Nehéz. Ebből a kettőből ő a jobb Magyarországnak. Hillary Clinton és a demokraták külpolitikai koncepciójában Magyarország nem egy pozitív ország.

Már ha szabadságharcosok vezetik.

Meglátjuk. Amúgy az Országgyűlés külügyi bizottságának ülésén kifejezetten pozitív benyomást szereztem Colin Bell nagykövet asszonyról. Neki szerencsére nem az a kioktató, eljövök a világ végére, és megmondom, mi a feladat stílusa van, hanem integratív, szerethető karakter.

Ön is valami ilyesmire hajt.

A közéleti szereplők többségével szemben bennem nincs görcs. Az elmúlt másfél hónapot is úgy csináltam végig, hogy ha nem én jövök ki belőle győztesen, békésen elengedem a történetet. Tudtam, jó úton járok, tudtam, átgondolt, felelős döntéseket hozok, tudtam, ha mégsem sikerül, akkor annak úgy kellett lennie. Csak semmi görcs.


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »