Volt egyszer egy Európa: Az idő hordaléka – 21. rész

Volt egyszer egy Európa: Az idő hordaléka – 21. rész

Egy évvel ezelőtt (Az idő hordaléka – 9. rész) már írtam az Európát elözönlő migránsokról és akkor a következő mondatokkal zártam az eszmefuttatást: „Az egészen más kultúrájú és vallású menekülők beözönlése olyan problémákat gerjeszthet, amelyek végső soron az európai civilizáció összeomlásához vezethetnek.

 

Sokan vannak, akik előszeretettel állítják párhuzamba a mostani helyzetet a Római Birodalom utolsó évtizedeivel, amikor a »barbár hódítók« fokozatosan felmorzsolták mindazt, ami évszázadokon át szinte elpusztíthatatlannak tűnt. Vajon Európa felocsúdik a zavarából? Vagy még mélyebbre süllyed a kilátástalanság mocsarába…?”

 

Idültté vált kilátástalanság

 

Nos, az azóta eltelt esztendőben ez a kilátástalanság, enyhe képzavarral élve, már-már idültté vált, Európa – egyelőre meghatározó? – vezetői továbbra sem találtak valódi megoldást erre a problémára, sőt mintha szándékosan szembe mennének az egyre nyugtalanabb tömegek elvárásával és olyan ötletekkel kísérleteznek, amelyek a józan paraszti logika alapján értékelve eleve kudarcra vannak kárhoztatva.

 

Angela Merkel német kancellár különutas egyezkedései a török kormánnyal csak azt erősítik meg, hogy Ankara maximálisan kihasználja Európa szorult helyzetét és különböző engedményeket követel, cserébe – miért is? Az összeesküvés-elméletek hívei szerint a balkáni áradatot tulajdonképpen a törökök szabadították rá Európára és ehhez az egyébként EU-tag Görögország is sokáig asszisztált.

 

Embercsempészek nélkül nem ment volna

 

Már akkor nyilvánvaló volt az is, hogy embercsempészek nélkül ekkora tömeget nem lehetett volna koordináltan mozgatni, de a szerény fizetését számolgató közép-európai emberek joggal kérdezték azt is, hogy vajon miből futja ezeknek az állítólagos menekülteknek nemcsak az embercsempészek által követelt sok száz vagy ezer euróra, hanem a drága taxira, a folyamatosan felújított ruhatárra, az új hálózsákokra és a legújabb divat szerinti tréningruhákra?

 

A törökök vízummentességet kérnek a megállapodás fejében, és persze sok milliárd eurót is, miközben köztudott, hogy az analfabéta vagy alacsony képzettségű szíriaiaktól, az öregektől meg a betegektől szeretnének megszabadulni, míg a szakképzett, esetleg diplomás menekülteket visszatartják.

 

Határtalan leleményesség

 

A migránsok leleményessége szinte határtalan, a különböző, nem mindig lenyomozható pénzforrásokból gazdálkodó civilszervezetek „jótékony” tanácsaival pedig sok esetben még a legszigorúbb előírásokat is kijátsszák. Már hónapok óta csodáljuk a macedónok következetes magatartását, ahogy feltartóztatják az illegális áradatot, de az embercsempészek időközben új útvonalakat találtak és most már megint a röszkei határátkelő előtt táboroznak sok százan.

 

Olaszország ismét nehéz helyzetbe került, mert a Líbia felől rozoga hajókon és gumicsónakokon érkező menekülteket a hatóságoknak rendszerint már a partot érés előtt ki kell „halászniuk”. Külön elemzést érdemelne Ausztria hozzáállása a menekültügyhöz. Werner Faymann korábbi osztrák kancellár tavaly ilyenkor még a holokausztot emlegette Magyarországgal kapcsolatban, mert úgymond embertelenül bánik az oda érkezett illegális migránsokkal. Alig négy hónappal később már szárnyas kapuról beszélt és hangnemet váltott.

 

Faymann ment, Christian Kern jött

 

Az ausztriai elnökválasztás nyomán egyszeriben nyilvánvalóvá vált, hogy az osztrákok többsége hogyan is viszonyul a menekültkérdéshez. Faymann, számot vetve a tényállással, lemondott, utódja, Christian Kern viszont fittyet hányt ennek és ott folytatja, ahol elődje egy esztendővel ezelőtt bakot lőtt.

 

Közben azért az olasz-osztrák határon, a Brenner-hágónál óvintézkedéseket foganatosítottak, Magyarországot pedig időnként a határnál végzett szúrópróba szerű ellenőrzésekkel fricskázzák. Brüsszelből jobbára fenyegető hangnemű üzenetek érkeznek a rebellis államok fővárosaiba, és a makacskodókat súlyos pénzbírsággal is büntetnék, ha nem lesznek hajlandók – ki tudja hány – menekültet befogadni, miközben a brüsszeli Zaventem repülőtéren néhány héttel korábban történt öngyilkos merényleteket már el is felejtették.

 

A katolikus papság is megosztott

 

Ferenc pápa is az európaiak szolidaritására apellálva győzködi a migránsok beözönlésétől tartó nemzeteket a befogadásra, ebben a kérdésben azonban a katolikus papság eléggé megosztott. Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök például nem a „vatikáni irányvonalat” képviseli, kap is ezért hideget-meleget elsősorban a balliberális oldalról, de olykor még a saját egyházának a berkeiből is.

 

Senki sem vitatja a katolikus egyházfő jó szándékát és a rászorultak iránti együttérzésének őszinteségét, de úgy tűnik, hogy vagy nem akarja, vagy nem is tudja komplex módon megvizsgálni a problémát. A migránsügy ugyanis számos jogi, társadalmi, gazdasági és külpolitikai kérdést vet fel. A törvénysértő (illegális) határátlépéseket minden korban és földrészen büntették, miért kellene most kivételt tenni?

 

Integrálni konfliktusok nélkül

 

Nem is szólva az embercsempészetről, ami lényegét tekintve ugyanaz, mintha valakik illegálisan cigarettát, kábítószert és egyéb árut igyekeznének az egyik országból a másikba eljuttatni. Eltérő kultúrájú, világszemléletű, az európai viszonyokat nem ismerő, és többnyire elfogadni sem akaró tömegeket hogyan lehetne egy társadalomba úgy integrálni, hogy az ne szüljön konfliktusokat?

 

Kinek kellene finanszírozni a sok ezer, olykor több százezer ember ellátását, miközben Európa számos országában óriási a munkanélküliség (pl. Spanyolország, Olaszország) és az ő munkájukra az állítólag munkaerőhiánnyal küzdő Németország nem tart igényt? És hogy a legutolsónak említett külpolitikai szempontról se feledkezzünk el, szólnunk kell arról, hogy mit tesznek az EU állítólagos vezetői a súlyos probléma nemzetközi összefüggéseinek a feltárásáért.

 

A dalai láma is megszólalt

 

Mert az nyilvánvaló, hogy nemcsak a háború sújtotta Szíriából érkeznek a menekülők, hanem Pakisztánból, Bangladesből, Afganisztánból, illetve Afrika legszegényebb országaiból, és valamennyien Európába akarnak eljutni, arról viszont még nem hallottunk, hogy a migránsokhoz vallásilag és kulturálisan is jóval közelebb álló gazdag muszlim országok, mint Szaúdi-Arábia, Dubai, Kuvait vagy Katar megnyitná határait előttük.

 

Az utóbbi napok legérdekesebb megnyilvánulását az Európát elözönlő migránsok ügyében kétségtelenül a dalai lámával készült interjúban olvashattuk, amely a függetlennek mondott Frankfurter Allgemeine Zeitungban jelent meg június 1-jén.

 

A tibetieket is így igázták le

 

A tibetiek szellemi vezetője, aki 1959 óta, amikor Kína elfoglalta Tibetet Indiában él, többek között megjegyezte, hogy Európa már túl sok migránst fogadott be, és ha továbbra is ilyen ütemben engedi területére az idegeneket, előbb-utóbb Németország és Európa maga is arab területté válik.

 

Ezért mihamarabb vissza kellene őket irányítani a hazájukba, hogy újjáépítsék a háborúban lerombolt országukat. Még azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy az EU párbeszédet kezdeményezzen az Iszlám Állammal. Voltak, akik meghökkentek Tendzin Gyaco kijelentésén, sőt nem titkolták csalódottságukat sem, csak éppen arról feledkeztek meg, hogy a tibetieket is ugyanígy igázták le az egyre nagyobb számban érkező idegenek és a dalai láma azóta sem térhetett haza szülőföldjére.

 

De ahogy Tibet ügye tabunak számít, ugyanúgy lesz egyre nehezebb Európa jövőjéről eszmét cserélni a különböző ideológiai és politikai áramlatok képviselői között.

 

HOMÉROSZ

 

Homérosz korábbi cikkei.

 

Nyitókép: flagmagazin.hu


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »