Vízbe vezethették a maláj gépet

Vízbe vezethették a maláj gépet

Több mint két év, 120 ezer négyzet-kilométernyi átkutatott óceán és 137 millió dolláros költségek után a 2014. március 8-án az Indiai-óceán felett, fedélzetén 239 emberrel eltűnt MH370-es számú járat sorsát még mindig teljes homály fedi. Minden erőfeszítés dacára eddig az egyedüli nyomot csak az áramlatok által véletlenül partra mosott roncsdarabok jelentik, melyek azonban inkább csak új kérdéseket vetnek fel. A legújabb elmélet szerint könnyen lehet, hogy szándékosan vezették az óceánba az utasszállítót.

Egy szárnydarabka Réunion szigeténél és Mozambiknál, egy alkatrész a farokból és a belső kabinból Mauritiusnál, a hajtómű egy része Dél-Afrikánál és nemrégiben a szárny egy viszonylag nagyobb darabja Tanzániánál. Eddig ennyi került elő a Boeing 777-200 típusú utasszállító repülőgépből, amely Kuala Lumpurból Pekingbe tartva több mint két évvel ezelőtt tűnt el rejtélyesen valahol az Indiai-óceán felett. Ezeket a roncsokat sem a kutatócsoportok találták meg, a lezuhanás legvalószínűbbnek feltételezett, eddig átkutatott 120 ezer négyzet-kilométeres területén egyetlen értékelhető nyomra sem bukkantak, sem a felszínen, sem a tengerfenéken. Eddig az összes darabot az áramlatok mosták partra, több ezer kilométerre a gép eltűnésének helyétől, és néhányat több száz kilométerre egymástól.

A roncsok megtalálásának helyéből túl sokra tehát nem lehet következtetni arra vonatkozólag, hol kellene keresni a roncsokat. Elképzelhető, hogy a csapatok teljesen rossz helyen kutatnak, ahogyan az is, hogy az áramlatok már régen messzire sodorták a darabokat, ha egyáltalán maradt belőlük valami. A hatóságok nemrégiben bejelentették, ha a közeljövőben a kijelölt térségben nem találnak nyomokat, leállítják a költséges keresést. Akkor viszont nem marad más, mint bízni a szerencsében, hogy a víz előbb-utóbb újabb roncsokat sodor majd a partra, melyekből egyszer talán kihámozható lesz valamilyen értékes nyom. A hozzátartozók persze felháborodottan követelték a kutatás folytatását, amely azonban így két évvel a baleset után már rosszabb, mint tűt keresni a szénakazalban. A repülő lehetséges útja ugyanis teljesen bizonytalan, így az átkutatandó terület óriási.

Mindenesetre a nyom hiába kevés, elég ahhoz, hogy néhány újabb találgatás lásson napvilágot a gép sorsáról. A legújabb teória szerint a Réunion szigeténél talált úgynevezett csűrőfékszárny állapotából arra lehet következtetni, hogy a gépet a lezuhanáskor nem robotpilóta, hanem ember irányította. Larry Vance volt balesetvizsgáló a képeket elemezve arra a megállapításra jutott, hogy csak nagynyomású víz okozhatta az alkatrészen látható elváltozásokat, tehát a csűrőfékszárnynak kiengedett állapotban kellett lennie, ami viszont kizárólag emberi beavatkozással lehetséges. Ez tehát arra utal, hogy a gépet szándékosan vezették a vízbe, ami kizárja, hogy a gép már a levegőben darabjaira esett volna, ahogyan azt is, hogy kontrollálatlanul csapódott volna be. A teória arra is magyarázatot ad, miért nem találják a roncsokat, hiszen ha a pilóta vezetett, akkor egészen máshol zuhanhatott le, mint ahol eddig feltételezték. Ha az elmélet igaznak bizonyulna, az néhány forgatókönyvet egyértelműen kizárna – például hogy tűz ütött ki, és a gépet a robotpilóta irányította, amíg ki nem fogyott a kerozin –, de a rejtélyre ez sem adna választ.

Hiszen ha így történt is, nem világos, mi zajlott le a gépen, mi motiválhatta a pilótát. Nemrégiben olyan információk is napvilágot láttak, hogy a malajziai Zaharie Ahmad Shah az otthonában a repülésszimulátorán egy hónappal a végzetes esemény előtt egy Indiai-óceán feletti utat gyakorolhatott. A számítógépből kinyert adatok ugyan nem visznek közelebb a roncsok megtalálásához, bizonyos elméletek szerint azonban ez megerősíti, hogy a pilóta előre eltervezett öngyilkosságot követett el, ahogyan később a Germanwings gépét hegynek kormányzó Andreas Lubitz tette. Ellentétben azonban a német légitársaság pilótájával, akiről kiderült, hogy pszichés zavarokkal küzdött, a vizsgálatok szerint Shahnál semmilyen jel nem utalt ilyen problémára, és családja is kizártnak tartja a vádakat. Elképzelhető az is, hogy a pilóta kényszerleszállással próbálkozott a nyílt óceánon, de hogy miért lehetett szükség a vészmanőverre, arra is csak újabb roncsokból lehetne választ remélni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 02.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »