Virtuózok: zene helyett fecsegés

Virtuózok: zene helyett fecsegés

Érthetetlen, miért nem tanult az első széria elődöntőinek kritikáiból és a középdöntőktől elért sikerekből a Virtuózok stábja, és miért ragaszkodik még mindig ahhoz a kereskedelmi tévés gyakorlathoz, amelyben a zene, az érték, a versenyző személye, bármi, ami fontos a történetben, mellékszállá válik a bulváros fecsegés mellett. Gyakorlatilag élvezhetetlen így a műsor. Eleve sok a szöveg, kevés a zene, de az is állandóan megszakad. A legidiótább elképzelés azonban az, hogy minden egyes zenei előadásba belebeszél a műsorvezető, és arra kényszeríti a figyelni igyekvő szülőket, a zenetanárt, hogy a zene élvezete és hallgatása helyett belefecsegjenek a produkcióba.

Ennek a műsornak pedagógiai, közönségnevelő hatásúnak is kellene lennie, ezért is érthetetlen, hogyan engedheti meg magának a szerkesztő, hogy egy zenei produkciót felülírjon ostoba és sablonos kérdésekkel. Azt sem értem, Bősze Ádám vagy a szakmai zsűri miért partner ebben. Kíváncsi lennék, ha valamelyik zsűritag koncertjébe dumálnának bele ennyire felszínesen, vajon mi lenne a reakció. Az érintett korosztály, a tinik, akikről ez az első adás szólt, különösen érzékenyek erre. A tehetséges győri fuvolás, Wendler Enikő édesanyja volt az egyetlen, aki a kezdeti válaszadás után egy ponton besokallt, és először Bősze Ádámot, majd a férjét pisszegte le.

Zeneiskolás gyermekeim első reakciója is az volt, hogyan beszélhet bele valaki egy koncertbe, és nem is tudta őket képernyőhöz szegezni ez a kisfilmekkel folyton megakasztott műsorfolyam, miközben az előző szériát végigizgulták ők is. Ha egy ilyen műsorral arra tanítjuk a közönséget, hogy a komolyzene ma is értékálló és érdemes koncertekre járni, akkor ilyen kiemelt helyzetekben óriási baklövés, ha nem ragaszkodunk ahhoz a tradícióhoz, hogy a koncertek alatt csöndben hallgatjuk az előadást.

Az sem egészen követhető, miért nem azonos időt kapnak a képernyőn a versenyzők, kinek hosszabb, kinek alig néhány másodpercnyi bemutatkozás jut. Ennek a legnagyobb hátránya, hogy nem igazán ítélhető meg, vajon egyetértenénk-e a zsűrivel, helyes-e a döntésük. Ha valaki alkalmatlan az adásba kerülésre, azt még az elődöntők előtt kellene kiszűrni, ha pedig alkalmas, csak most nem érdekes, mert amúgy sem jut tovább, akkor pedig nem így kellene elintézni az egészet. Kicsit úgy tűnhet, hogy már az elejétől kezdve bizonyos versenyzőket igyekeznek felépíteni, mintha sejtenék a végeredményt.

Egészen biztos vagyok abban, hogy nem a zsűri vagy a műsorvezetők a hibásak, hanem a tehetségkutató műsor szerkezetének megálmodói. De tegyük hozzá, a Fölszállott a páva bizonyította: szerencsésebb szerkesztéssel, a produkciók és a fellépők nagyobb tiszteletben tartásával is be lehet mutatni a jelentkezőket. Tehetség, virtuozitás, mesterségbeli tudás idén is bőven akad, biztos, hogy jó lesz a műsor a teljes műveket közvetítő középdöntőktől, és ismét sokak kedvencévé válhatnak a versenyzők, növelve a komolyzene presztízsét a fiatalok körében. Addig azonban úgy tűnik, bármennyire is bosszantó, ismét végig kell szenvedni az elődöntők sekélyességét.

(Virtuózok, 2. évad. Duna TV, április 15. 20.35)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 04. 18.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »