Venni vagy bérelni: dilemmában a hallgatók

Venni vagy bérelni: dilemmában a hallgatók

A felsőoktatási felvételi ponthatárok kihirdetése után sokak számára kínzó kérdés: mit tegyenek, ha lakhelyüktől távol kezdik meg tanulmányaikat. A magas albérleti díjak miatt úgy tűnik, sok esetben akár hitel mellett is jobban megérheti a lakásvásárlás.

A válság előtt sokan vásároltak egyetemista gyereküknek lakást ahelyett, hogy béreltek volna, ehhez pedig akár hitelt is felvettek. Az indok egyrészt az volt, hogy a törlesztőrészlet már az egyik szoba kiadásából is bejött, másrészt pedig az, hogy a lakás befektetésként is szolgált. Ez a helyzet nagyban megváltozott a válság 2008-as kirobbanásával: a hitelezési feltételek jelentősen szigorodtak, a törlesztőrészletek pedig megnövekedtek – innentől kezdve ezzel a lehetőséggel csak kevesen éltek. A helyzet a 2014-es lakáspiaci fordulattal változott meg, a hitelek újra elérhetővé váltak, a kamatok pedig egyre csökkentek. Ráadásul a lakásokért fizetendő bérleti díjak is jelentősen megemelkedtek. Így nem csoda, hogy sokak fejében fordul meg ismét a lakásvásárlás a kollégiumi helyekért folyó versengés helyett.

Verseny a helyekért

Hogy hányan dilemmáznak, azt nem tudni pontosan, de mindenképpen sok ezer diákról van szó: öt évvel ezelőtt például 70 ezren kezdték meg tanulmányaikat felsőoktatási intézményben, tavaly pedig 55 ezren. Ráadásul hiába csökkent összességében a felvett hallgatók száma, a budapesti nappali képzéseken egyre többen vettek részt: 2005-ben még kevesebb mint 90 ezren tanultak a főváros valamely felsőoktatási intézményében, viszont 2015-ben a számuk már közelítette a 106 ezret – derül ki az FHB tanulmányából. A főváros mellett még Hajdú-Bihar megyében is sokan tanulnak: itt 20 ezer nappali tagozatos hallgató koptatja a padokat. A sor végén Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Tolna és Komárom-Esztergom megye áll, ahol mindössze 300-700 diák folytatja tanulmányait.

Arról kevés információ áll rendelkezésre, hogy pontosan hányan járnak egyetemre más városba vagy más megyébe, mint ahol amúgy laknak, de ha az adott megyében továbbtanulók számát összevetjük az adott megyéből a felsőoktatásban részt vevők számával, akkor egy minimumot vagy alsó korlátot mindenképpen kapunk. Ezek alapján látható, hogy Budapesten minimum 55 ezer diák tanult Pest megyén kívülről érkezve: nekik valamilyen lakhatásra mindenképpen szükségük van. A vidéki helyszínek közül Hajdú-Bihar megyében a legmagasabb – több mint 9 ezer – a más megyében lakóhellyel rendelkező nappali tagozatos hallgatók száma, és megközelítőleg ennyien tanulnak Csongrádban is úgy, hogy amúgy máshonnan származnak. Az országos statisztikákból az is kiderül, hogy Győr-Moson-Sopron megye kivételével „lakhatási gondokkal” küzd legalább a hallgatók fele.

Fogynak a kollégiumok

A helyzetet nehezíti, hogy az elmúlt években folyamatosan csökkent a kollégiumi férőhelyek száma: míg 15 évvel ezelőtt a hallgatók 27 százaléka lakhatott ilyen intézményekben, addig a 2012/2013-as tanévben már csak kevesebb mint 19 százalékuk. A csökkenő arányok azt is jelentik, hogy a hallgatóknak egyre inkább alternatív megoldás után kell nézniük: azaz lakást kell venniük vagy bérelniük. Emellett szóba jöhet még a magánkollégium is, amelynek tarifái elég széles skálán mozognak: akad olyan hely, ahol már 26 ezer forintos havidíjért lehet ágyat bérelni, viszont a drágább helyeken mindezért 47 ezer forintot kell fizetni. Ennél a lakásbérlés jóval drágább, Budapesten már egy garzonért is havi 100 ezer forint körüli összeget kell letenni az asztalra. A fővárosban az elmúlt egy évben különösen megugrottak az árak, de mellette több vidéki helyszínen is 30-40 százalékos volt a drágulás.

A magas bérleti díjak miatt egyre többen inkább abban gondolkodnak, hogy helyette lakást vegyenek gyereküknek. Persze gátja ennek is van, lévén az ingatlanok szintén alaposan megdrágultak: Győrben például az árak már tavaly is több mint harmadukkal magasabbak voltak, mint 2008-ban, de szintén jelentősen emelkedtek a főváros V., XIII., XI. és VII. kerületében. Ezekben a városrészekben körülbelül 20 százalékkal kell többet fizetni lakásonként, mint 7 évvel korábban, a válság kezdetén.

Annak, aki mindezek ellenére vásárláson töri a fejét, föl kell mérnie, hogy az jobban megéri-e, mint a bérlés. Különösen azért, mert a hallgatók jó esetben nem járnak tovább 5 évnél az adott egyetemre. Ezt követően három eset lehetséges: a lakást vagy eladják, vagy a gyerek az adott településen kezd új életet ugyanabban a lakásban, vagy pedig a család kiadja a már használaton kívüli ingatlant – ami az egyetemi városokban nem nehéz.

A vásárlás vagy bérlés dilemmájának feloldását az segítheti, ha a szülők az adott települések lakásárait összevetik a bérleti díjakkal. Az FHB számításaiból az látszik, hogy például egy 15 millió forintos lakást akkor érheti meg 5 évre inkább bérelni, ha azt kevesebb mint 88 ezer forintért lehetne kivenni. A jelenlegi kamatszintek mellett az ennél magasabb bérleti díjnál a családnak érdemes a vásárláson elgondolkodnia – amihez persze az kell, hogy 50 százalékos önerőt le tudjon tenni. Kicsit más a helyzet akkor, ha a lakást az egyetemista gyerek mellett másnak kiadják: ez esetben 75,4 ezer forintos bérleti díj felett is megfontolandó a vásárlás.

Az alacsony banki kamatok mindenképpen a vásárlás mellett szólnak, ahogyan az is, hogy a gyerek nevére vásárolt lakásnál csökkenthető az illetékfizetési kötelezettség: 35 éves kor alatt 4 százalék helyett csak 2 százaléknyit kell leróni. Fontos szempont az is, különösen Budapesten, hogy nemcsak drágák a bérelhető lakások, de hiány is van belőlük, így vásárlással egyszerűbb lehet megoldani a lakhatást, illetve jobban lehet válogatni a lakások között, ráadásul megúszható a tanévenkénti hajsza az albérletekért.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »